Hosszúra nyúlt…
2026-06-22 14:00:00
- Kuszálik Péter
a Minyával folytatott (háromrészes) beszélgetésünk, ráadásul kézzelfogható eredmény nélkül zárult. Minya elfogadta az érveimet, és hajlandónak mutatkozott arra, hogy (az észszerűség és a takarékosság jegyében) velem együtt hangoztassa: meg kell húznunk a nadrágszíjat. Nem szó szerinti az idézet, de én ezt hallottam ki belőle. Egyszóval: Kis-Magyarország le kellene álljon az űrkutatással meg a többi pénzzabáló és icipici hasznot hozó látszattevékenységgel. A jövőt illető kérdésemre ezt a választ adta Minya: Ferencz Orsolya (az „űrispán asszony”) politikai pozíciója bizonytalanná vált a 2026-os választások után. „Bár űrkutatóként és villamosmérnökként a szakmai munkássága megkérdőjelezhetetlen, hivatalos kormányzati (miniszteri biztosi) tisztségének megtartása vagy újbóli kinevezése az új politikai struktúrától és a kormányzati pozíciók újraosztásától függ.” Oké, tehát erről sem mi döntünk, hanem az, aki az asztal fiókos oldalán ül. [Friss hír: jún. 11-én olvastam a 444.hu internetes újságban: „olyan időket élünk, amikor mindenki előállhat egy kedves ötletével. Herczeg Márk a Kossuth-díjat szüntetné meg, Tóth-Szenesi Attila pedig az aug. 20-i tűzijátékot”. Én elfogadom az utóbbi ötletet, de a szavazás végeredményét csak két hónap múlva tudjuk meg; konkrétan azt, hogy volt-e égi sziporkázás vagy sem. Régi olvasóim már tudják, hogy a szappanbuborék tartósságát imitáló látványosságokat (pl. lufieregetés) és nyalánkságokat (pl. vattacukor) örök kárhozatra ítéltem már a pályám kezdetén.]
Visszatérve az űrutazásra: a jún. 3-i Népújságban egy mosolygós tudóscsemete nyilatkozott az űrkutatásról. Kétszer is leszögezte, hogy „az űrben lenni egészségtelen”, majd még egyszer ráerősített: „Az emberi szervezet nem arra van kitalálva, hogy az űrben létezzen. Gyakorlatilag az űrben semmi sincs, ami az élethez szükséges.” Khm. Ám a tudósok fennen hirdetik, hogy „minden űrutazásnak az a célja, hogy az emberiség javát szolgálja, s az emberiség tudását bővítse”. Mely tudás olyan haszontalan, mint hangyának a bajuszkötő (lásd a jún. 2-i cikkemet). A tudóscsemete hosszan taglalja a súlytalanság mineműségét, holott egyszerűbb lett volna a fogalom meghatározását idézni: „súlytalanság = gravitációs erő hatására szabadon gyorsuló (szabadesést végző) test állapota (ha a mozgását semmilyen kényszer, pl. közegellenállás vagy más erő nem akadályozza)” (Akad. kislex.). Az ehhez kapcsolódó egyszerű kísérlet: az asztalon álló poharat az asztal lapja akadályozza meg, hogy eggyel alacsonyabb szintre költözzék; ha ’a két kézzel mesélő’ Háry János leveri a poharat, akkor (rövid súlytalansági állapot után) a konyha padlója jelenti a következő akadályozó közeget. A 350 km magasan szálló űrhajó ’folytonos zuhanásban’ van, egészen addig, míg egy másik erő meg nem akadályozza ezt a ’zuhanást’. Abban a magasságban már olyan ritka a levegő, hogy csak hosszú évek serény munkájával képes lefékezni az űrhajót. Ha a körsebesség 7,91 km/sec alá csökken, az űrben keringő test belép a légkörbe, és a súrlódás hatására felizzik és elég (lásd: üstökös, űrszemét). A csemete magyarázatából azt is megtudtuk, hogy 28 hónapba telne egy oda-vissza Mars-expedíció. Mely idő alatt a kedves űrutasok darabjaikra esnének szét. S akkor miért szédítik a népet ilyen marhaságokkal?
Öreg ember nem vén ember, de meglepetésekre mindkét korosztály számíthat. A minap a Gutenbergről nevezett könyvesboltban tapasztalhattam meg a csodavárók egyik régi közhelyét: a könyv mindig ott nyílik ki, ahol valami fontosat találsz. Szabó T. Anna közel ötszáz oldalas kötetében találtam meg a nehézkedést példázó versikét, amelyről a jó Newton Izsák meg az ő almája jutott az eszembe, s a szomorú tény, hogy a fizikus nem olvashatja (sem eredetiben, sem fordításban) ezt a 21. századi remekművet; a vers címe: Tesztelem a gravitációt. A tudós emlékére elmorzsolt könnycsepp már fölszáradt, de a vers néhány sorát még ide másolhatom: „Úgy szeretném: csak ahhoz volna merszem, / hogy ezt az almát innen most leejtsem / a garázs hullámbádog tetejére. / Hullna, koppanna, aztán földet érve / széjjelhersenne apró darabokra.” A költőnő Háry János (fentebb említett, ám szándékolatlan) kísérletét akarta újólag elvégezni, de aztán meggondolta magát: „De visszatart a józan ész vagy illem, / és nem ejtem le ezt az almát innen.” A végkifejlet szerfölött megdöbbentő, ugyanakkor a vers címét is átírja: Tesztelném a gravitációt. A katarzis ezúttal elmaradt, pedig micsoda performance-ot lehetett volna összehozni belőle; egy jó menedzser kezén akár a Vásárhelyi Forgatag fő attrakciója is lehetett volna…
Minyáról szólván újabb (nagyon is várható!) fiaskóról kell beszámolnom. Korábban (Kezdem kiismerni… Népújság, 2026. ápr. 14.) egy hamis Arany János-idézetet akart valódiként eladni nekem, mostanában pedig egy Petőfi-verset írt át. Igaz ugyan, hogy Minya honlapján ott áll a figyelmeztetés: hibák és tévedések előfordulhatnak, de maholnap új használati utasítást kell írniuk Minya gazdáinak, valami effélét: „örüljenek annak, ha sikerül hibátlan választ kapniuk a kérdésükre”. A Magyar Hang (22. sz. 29. p.) cikkírója is magyar versekkel buktatta le Minyát, majd roppant óvatósan ezt kérdezte az olvasótól: „Tessék mondani, egészen biztos, hogy életünket, sorsunkat, jövőnket a Mesterséges Intelligencia kezébe akarjuk helyezni?” Soha! Minyában csak annyira lehet megbízni, mint a politikusok ígéreteiben. Locsi-fecsi ügyekben még szórakoztató is tud lenni, de komoly dolgot nem szabad rábízni! Súlyos átverésről olvastam a minap: „Mesterséges intelligencia hallucinációival volt tele a mesterséges intelligencia előnyeiről szóló KPMG-jelentés” (444.hu, jún. 12.) Ámde: a KPMG a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló és tanácsadó cége, nem pedig egy incifinci zugügyvéd irodája. A jelentésben olyan esettanulmányok is szerepeltek, amelyekről kiderültek, hogy nem csupán eltúlozták a technológia elterjedtségét és kiválóságát, hanem olyan hamisítványok, amelyeket Minya talált ki.
