Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Legalább akkora botrány kavarodott a tévémogul rács mögé küldéséből, mint amekkora port vert fel az egykori kormányfőt börtönbe juttató ítélet. És nem változott semmi a nap alatt abból a szempontból, hogy azok kiáltanak leszámolást, akiknek rendesen olvad a vaj a fejükön.
Mert csalás a szólásszabadsággal a zászlókon utcára vonulni, amikor az egykori besúgó televíziójában napi rendszerességgel fő műsoridőben pellengérezik ki az ügyészeket és az ítészeket. A Iusticia szolgáit ért támadások kapcsán a legfelsőbb bírói tanácsnak volna illetékessége nyilatkozni, amely „véletlenszerűen” épp tegnap jelentette be madárnyelven, hogy elindít egy vizsgálatot az illető tévében zajló dolgok kapcsán, miután a korrupcióellenes főügyész nyilvánosan számon kérte a hallgatását egy interjúban. A televíziók felügyeletéért az adóinkból fizetett audiovizuális tanács pedig, amely adott esetben egy burkolt reklámért vaskos bírságokkal szokott dobálózni, a füle botját sem mozdítja olyan túlkapásokra sem, amikhez képest a másik néppárti tévémogul adóját végül lekapcsolták. A bírói tanácsban és az audiovizuális felügyeletben az a közös, hogy a frissensült elítélt politikai szövetségesei vezetik ezeket.
De ugyancsak ők vezetik azt a karhatalmat, amely a vasárnap esti demonstráció kapcsán még úgy sem vélt felfedezni semmilyen rendbontást, hogy a tüntetésre az égvilágon senki nem kért engedélyt, cserébe órákon keresztül forgalmi zavart okoztak az elnöki palotát környező utcákon. Ugyanez a karhatalom például a székely szabadság napján azért is tudott büntetni, ha a felvonulók leléptek a járdáról. Hogy ez esetben az igazságszolgáltatás jól működött-e vagy sem, azt ne minősítsük, viszont akik azt állítják, hogy a bírák politikai leszámolást hajtottak végre, azok igen elnézőek a saját irányításuk alatt álló intézmények mulasztásaival. Mert, mint jól tudjuk, mindig a bagoly szokta nagyfejűnek nevezni a verebet. Itt az egészben az a lényeg, hogy cirkusz kell minden mennyiségben, mert ha a megvezethető választók figyelmét ez köti le, akkor nem fognak például utcára vonulni a kormányzati hibák miatt növekedő adók ellen tiltakozva. Akik képesek belátni a felszín mögé, hamar rájönnek, hogy a szólásszabadság fikarcnyit sem sérült ez ítélet kapcsán. A nagyobb gond az, hogy a szólásszabadság hamis zászlaja alatt, minden jel szerint, büntetlenül lehet gyalázkodni, legalábbis amíg a szólók a megfelelő politikai táborban levő gazdák cégeitől kapják a bért. De ki kerül majd a célpontba, ha lejárnak a választások és a fő ellenség távozik, a nyomor viszont, amit a kormányosok szakítanak a nyakunkba, marad?