Lélekvakáción Koszikáékkal

Klippremier után

,,Hol járnál, ha mászkálnál?” – énekli Koszorus Krisztina Otthon ülni jó című, slágergyanús, új dalában, amelynek videoklip-premierjét október 27-én a YouTube-csatornán követhették a rajongók. A népszerű énekesnővel, a Koszika & The Hotshots frontemberével a premier kapcsán beszélgettünk.

– Mesélnél kicsit a dal születéséről? Hogyan, honnan jött az inspiráció, a szöveg, a dallam?

– A dal alapötlete pont akkor született, amikor az első durvább szigorításokat meghozták, és kissé lekacagtuk vele az adott szituációt... Pl. úgy volt a refrén, hogy „egy-két, hány formanyomtatvány?!, és akkor melyik deklaráció?!” Aztán úgy gondoltuk, a dal maga van annyira érdekes, hogy ne maradjon csak egy helyzetkomikum szintjén, ezért kissé átalakítottam. A szakaszrészek viszont nagyrészt úgy maradtak, ahogy első löketből, zsigerből kijöttek. Általában úgy írok dalt, hogy leülök a zongorához, és találomra leütök két akkordot, ha arra jön valami ötlet, akkor valószínűleg dal lesz belőle. Ez így történt ekkor is, prááám egy akkord: „az ajtót bezárom”, prááám másik akkord: „szívem kitárom...” Még talán aznap vagy másnap jött a refrén dallama, majd arra – akkoriban viccként – adta magát a szöveg. Aztán, ahogy átalakult „otthon ülni volna jó”-vá, akár tanácsként is lehetett volna értelmezni, csakhogy azóta az emberek érzelmei megváltoztak az otthon üléssel kapcsolatban. De szerencsére a dal több síkon is nyerhet értelmet, attól függően, hogy ki hallgatja. Szerintem például szól annak, aki beszorult a négy fal közé, és vigasztalja magát, annak, akinek tényleg jó otthon ülni, mert mondjuk introvertált típus, vagy mert otthon nagyon jól érzi magát..., vagy annak, aki nem jutott el nyaralni – de annak is, aki hazavágyik.

– Nagyon eredeti, izgalmas szószerkezeteket fedeztem fel a szövegben, pl. ,,lélekvakáció”. Ez számodra mit jelent? 

– A ,,lélekvakációt” Fehér Csaba zenészkollégámnak köszönhetjük, akivel a dal egyik énekverzióját vettem fel, és közben panaszkodtam, hogy itt nem tetszik, ott nem jó, milyen béna ez a rész stb. Csabában elindította a ,,kis kerekeket” a dolog, és ketten aztán kicsit megcsiszoltuk a szöveg egyes részeit, de a kiinduló érzés az első hetek otthon ülésének hangulata volt. Én tudtam, mit szeretnék vele átadni, de jó, amikor egy másik ember szűrőjén is átmegy a szöveg, sokszor pont egy ilyen vagány szókapcsolat születik a kettőnk ötleteiből. Számunkra (számomra és a dalok társszerzője, Szász Csaba – a párom – számára) a tavaszi karantén egy valóságos vakáció volt, ezalatt a lelkünk pihenhetett. Úgy fogtuk fel, hogy most ez van, most ezt kell kihasználni – igaz, nagy szerencsénk van az udvarunkkal és a macskáinkkal, meg persze egymással. Egy tömbházlakásban élve nem biztos, hogy ugyanez az érzés maradt volna.

,,Nem az a lényeg, hol...”

– Rio és Párizs is felbukkan a szövegben. Vannak konkrét emlékeid, kötődéseid ezekhez a helyszínekhez?

– Ez csak két tetszőleges városnév volt, majdnem London lett az egyik, de ennél messzebb akartam nyúlni. Aztán megtetszett a Rio, szeretem a brazil kultúrát, a zenéiket, na meg a lehetséges rímek is felpiszkálták bennem az érdeklődést. Nem voltam amúgy még sem Rióban, sem Párizsban. Én nem vagyok az a messze utazós, nyaralós fajta, bár szívesen látok világot, de azt általában szakmai utakkal szoktam összekötni, így már sok országban jártam, de egyikben sem vakációzni. Nyugtalanít a környezetre tett negatív hatása pl. a repülőzésnek, turizmusnak, meg engem nem is a turisztikai látványosságok vonzanak az új helyeken. Én valahogy tényleg az az itthon ülős (vagy tágabb értelemben: az országban maradós) nyaralótípus vagyok, idén például összejártuk a környék sósfürdőit és strandjait, ősszel meg lementünk a tengerre, mint már sok éve minden évben.

– Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy vakáció?

– Főleg a víz. Szeretem a tengert, a tavakat, a hegyi patakokat, de amint a dal is sugallja: nem mindig az a fontos, hogy hol vagyunk, hanem hogy HOGY vagyunk, vagy hogy... kivel. A karantén alatt amúgy rengeteg olyan képet láttam az ismerőseimtől, ahol pont ezt az „itthon is jó”, „házi vakáció” érzést adták át. Úgy éreztem, hogy nekik is tetszene a dal, találna ahhoz, amit épp átélnek, áélünk, és ez megerősített abban, hogy igen, ki kell adni minél hamarabb. 

– A videoklipben karneváli és báli hangulat is felvillan.

– A klipet a Whats’ in the Box Productions készítette, együtt ötleteltük ki, hogy mi legyen benne. Egy kerti partis, házibulis jelleget szerettünk volna átadni, ami egy szolid, háziruhás, otthon ülős buliból átcsap valami másba. A klipben egyre többen leszünk, és egyre vadabb képek jönnek, holott a helyszín mindig ugyanaz, a kameramozgás is ismétlődő, monoton, szinte mantraszerű – akár a mindennapjaink bezárva a lakásba. Sok rejtett utalás van szerintem benne, és még többet bele lehet magyarázni, ha valaki megpróbálja, mindenestre az volt a lényeg, hogy egy képzeletbeli történetet jelenítsünk meg, mert bármi történik, a hozzáállásunk, a hangulatunk tőlünk, a képzeletünktől függ. Ugyanakkor azt is visszaadja szerintem, hogy a karantén alatt egybefolytak a napok, mintha mindig ugyanazt a képkockát éltük volna, csak az elménk színezte ki közben. A karneváli hangulat utalás lehet Rióra is, de az álomra, a fantáziára is.

Minden házilag 

– Az Otthon ülni jó zeneileg is igen sokszínű dal. Számomra kicsit a házibulik reneszánszát is felvillantja.

– Azt szeretem ebben a dalban, hogy legtöbben azt mondják rá, egyszerre összebújós és bulis, úgyhogy igen, a házibulik sztárja lehet(ne, ha nem Covid-időket élnénk). Zeneileg amúgy valóban gazdag, stílusában nehezen besorolható, szerintem mindenképpen a pop kategória illik rá a legjobban, de hajaz egy kicsit a diszkóra, harmóniáiban jazzy (élőben improvizálunk is rá), viszont egy modern, 21.századi, jobbik fajtából való, popos köntösben. A gazdagsága Szász Csabának, a zenekar gitárosának és a dal koproducerének is köszönhető, aki a többi hangszerrészt hozzáképzelte és megvalósította, illetve az új-zélandi trombitásunknak is, aki a fúvós témákat írta, meg Sándor Lackó kolozsvári basszusgitáros barátunknak is, aki a basszusrészt feljátszta. A fúvósokon és a basszusgitáron kívül mindent mi vettünk fel otthon. Az életstílusunkkal igazán nem hazudtoljuk meg a dalt (vagy fordítva?!), hiszen szinte minden ,,home-made”, ,,do it yourself”, ,,csináld magad” módon valósult meg benne (mint eddig is mindig): házistúdiók, otthon ülős, távkommunikációs munkafolyamat, egyszemélyben díszletes, kosztümös, szervező, gyártásvezető, kommunikáció, PR-os, dalszerző, és másik egyszemélyes hangmérnök, stúdiós, hangszerelő, előkeverő stb. Talán ezért is kerül ennyi időbe mindig minden dal és klip előkészítése. Még a fotózásaink is otthon ülős fotózások: mindenki küld egy fényképet magáról fehér fal előtt, én meg összeszerkesztem őket egy ügyes képkészítő program segítségével.

– Pár név már elhangzott, rajtuk kívül kik működtek még közre a dal és a klip megszületésében? 

– Bár a dal Koszika & The HotShots név alatt jelent meg, mi mára ezt egy zenei kollektívaként, gyűjtőfogalomként fogjuk fel, ami magába foglalja azt a sok embert, akikkel szeretünk együtt dolgozni. A HotShots ugyanúgy az a zenekar, amivel élőben muzsikálunk, de a dalok, klipek, sőt koncertek résztvevői sem mindig csak az a hét ember, akikkel leggyakrabban megosztjuk a színpadot. A dal utolsó simításait Daniel Antonescu stúdiójában ejtettük meg, akinek sok olyan felszerelése van, ami nekünk otthon nincs, és elkelt egy-két modernebb hangzás, jobb ketyerék, kütyük. A Whats’ in the Boxszal még ebben a formában sosem dolgoztunk, ez is kissé új volt, bár az operatőrrel, Sáji Robival már dolgoztunk együtt kétszer is, egyszer az #ezadal és egyszer a Diáknapok (Májusi paradicsom) forgatásán, de Márton Laci rendezővel először volt közös munkánk, és nagyon élveztük. A klipre összegyűjtöttük azokat a haverokat, ismerősöket és barátokat, akikről tudtuk, hogy élvezni fogják a forgatást, és szívesen ugrabugrálnának velünk még akár sárban is. Az időjárást leszámítva szinte minden a lehető legjobban alakult, számomra kissé stresszes volt, de én valahol élvezem a hajtást is, mikor annak van az ideje. 15 órát vett igénybe minden, a díszlet felépítése és maga a forgatás, én ezalatt egyetlen percre sem ültem le, és még sminkelni se volt időm. De legalább nem kellett antitetanuszt kapnom, mint a Closer mezítláb a mezőn rohangálós klipje után. Szerencsére mindenki nagyon rugalmas volt, maga a forgatás vicces volt és élvezhető, szerintem mindenkinek egy kellemes élmény maradt. Ezúton is köszönjük a Sipos családnak és a Mammuth Stage-nek a helyszínt és a támogatást, amit nyújtottak. Ugyanakkor megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Szélyes Andinak és a Maros Együttesnek a jelmezeket, Tisza Kálmánnak a kosztümöket, Macaveiu Blankának és a Navarra Dance-nek a táncot, és mindenkinek, aki ott volt, a jelenlétét. 

,,Elönt a hála”

– Milyen visszajelzéseket kaptatok volt a klippremier után, és eddig kb. hányan tekintették meg a dalt? 

– Sok médiaorgánum felkarolta, többen jelezték, hogy hallják rádiók-ban egész Erdély-szerte, és most egy magyarországi lejátszási listára is felkerült, valamint magyarországi portálok is érdeklődtek, kértek interjút, írtak kritikát. Ez egy nyitás részünkről is a magyarországi közönség felé, eddig sosem céloztunk „kinti” karriert építeni (most sem), de jólesik az érdeklődés, és szívesen teszünk eleget a felkéréseknek. Sajtósoktól és „civilektől” egyaránt eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk, úgyhogy nincs okunk panaszra, sőt, még egyetlen ,,dislike” sem érkezett – mondtuk is viccből, hogy akkor még biztos nem látta elég ember a klipet. Most kb 4.000-nél tart a számláló, ami 4-5 nap alatt teljesen organikus elérésként nem rossz, persze ha azt nézzük, hogy ez az egyetlen „fizetség”, amit a befektetett munkáért kapunk, akkor akár jobb is lehetne, de nem akarok elégedetlen lenni, minden megtekintésért és megosztásért, jó szóért hálásak vagyunk és köszönjük. Ha belegondolok, mennyi jobbnál jobb zene létezik manapság a világon, amit most bárki elérhet egyetlen gombnyomással vagy kattintással, és mégis vannak olyanok, akik pont a miénket hallgatják, elönt a hála.

– Mesélnél a téli terveidről, illetve arról, milyennek szeretnéd az idei karácsonyt, ami ugye mindenképpen kicsit más lesz, mint amit megszoktunk, legalábbis a nagyvilág véleménye szerint? 

– Már alig várom a karácsonyt. Egyáltalán nem bánom, hogy ilyenné alakul, remélem, így háttérbe szorul a vásárlás az emberekben, és előtérbe kerül mondjuk a család vagy a minőségi idő. Megajándékozhatnánk egymást közös zenehallgatással, készíthetnénk kézzel valamit a szeretteinknek, főzhetnénk egymásnak vagy együtt, meglephetnénk a párunkat egy jó desszerttel, egy habos fürdővel. Remélem, a szüleimet lesz alkalmam meglátogatni, mert anélkül nem ünnep a karácsony, de minden másról szívesen, könnyű szívvel és boldogan mondok le.