Sok szó esett már a kormány adóreformtervének komolytalanságáról, de a politikusok fantáziájának e téma kapcsán nincsenek határai.
Sok szó esett már a kormány adóreformtervének komolytalanságáról, de a politikusok fantáziájának e téma kapcsán nincsenek határai. Legutóbb a kisebbik kormánypárt most már egyedüli elnöke mondta meg a magáét adóügyben, de olyat is tett hozzá, aminek a koalíció nagyobbik alakulata más okból sem fog nagyon örvendeni.
A volt liberális kormányfő szerint az, amivel újabban háztartásokra kivetett adóként ismerkedünk a politikusok nyilatkozataiból, nem is új adónem, hanem tulajdonképpen csak az adóalap kiterjesztésére irányuló kísérlet. Erről csütörtökön beszélt a szenátusban, és akkor azt is említette, hogy az egységes személyi jövedelemadó-kulcsot nem kéne 10%-ra csökkenteni, hanem meg kéne tartani 16%-on. Egy héttel korábban még nem volt baja a tízszázalékos adókulccsal, ami a szociáldemokraták kormányprogramjában szerepel. Ebből a liberális-demokrata adóértelmezésből a laikus adófizető fejében még tovább ködösödik a kép a várható adóváltozásokról, legfeljebb még érdekesnek tűnhet számára az, hogy az adókulcsra lehet alkudozni, mint hagymára a piacon. Aki meg már eddig is rájött, hogy ez az egész adótörténet egy alaptalan kártyavár, csak derül az újabb hozzászólásokon.
De a nagyobbik kormánypárt felső köreiben nem biztos, hogy felhőtlen volt az öröm a liberális-demokrata partner ama ötletétől, hogy a munkaerőhiány mérséklése érdekében el kellene törölni a garantált minimális jövedelmet. Vagyis a törvényben szavatolt szociális segélyt, amit a századelőn a szocdemek vezettek be, és még a legválságosabb időkben is kiálltak mellette. A megszüntetése akkora presztízs- és szavazatveszteséget jelentene a nagyobbik kormánypártnak, hogy a bárók inkább összekaparják rá a keretet otthonról, semmint veszni hagynák ezt a sok helyen választások biztos megnyerését garantáló eszközt.
A viccen túl a szociális segély megszüntetése egyáltalán nem biztos, hogy mérsékelné a munkaerőhiányt, mert az a negyedmilliós réteg, amely a jelenlegi adatok szerint ebből részesül, nem valószínű, hogy lakhely szerint pont ott és annak a képzettségnek meg munkakedvnek a birtokában él, ahol a munkaerőhiányban szenvedő vállalkozók cégei találhatók. A munkaerőhiányról nem a túl nagyvonalú segélyezés tehet, hanem az elmúlt időszak kormányainak – különösen a jó gazdasági kontextusban kormányzó volt liberális kabinet – fejetlen gazdaság- és egyéb szakterületi politikája vezetett oda, hogy milliók vettek a kezükbe vándorbotot. Akiknek jelentős része itthon biztosan boldogabban dolgozna azért a pénzért, amit külföldön megkeres. Ha az országot vezetők a maguk és klientúrájuk megtollasítása mellett ugyanakkora buzgalommal dolgoztak volna az ország felemelésén is az utóbbi szűk három évtizedben.
