Lehet online búcsúzni?

Elmarad a ballagás

Vitathatatlan, hogy a ballagás meghatározó mindenki életében. Talán nincs is olyan ember, aki ne gondolna szívesen vissza rá. Fel kell tenni a kérdést: mit jelent a ballagás az ember éle-tében? Jelképezi a felnőtté válást, a búcsút a társaktól, a tanároktól és az iskolától, de emlékeztet is. A ballagás napján visszaemlékezünk, hogy milyen élményekkel és tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak az elmúlt négy vagy akár 12 évben. 

A tanévzáró ünnepség az idén a megszokott formájában és idejében elmarad. Nem is kérdés, hogy ez lesújtó mind a szülő, mind a diák és tanár számára. A diákoknak azért, mert ezt a napot várják, amióta elkezdték az iskolát, várták, hogy ők is végigvonuljanak ünneplő ruhában az iskola folyosóin és átvegyék a díjakat a ceremónián, a tanárok szerették volna ezt a generációt is az előzőkhöz hasonlóan elbúcsúztatni, és a szülők is várták, hogy boldogan, meghatódva nézzék végig, ahogyan a gyermekük elballag. Ez idén a hagyományos formában nem történik meg, de lehet, hogy pont ezért lesz emlékezetes mindenki számára.

Hogy élik meg a diákok, a szülők és a tanárok azt, hogy elmarad a ballagás? 

Incze Gáspár 12. osztályos: A valódi ballagás nem maradhat el

– Márciusban, amikor komolyra fordult a járványhelyzet, kezdett egyértelművé válni, hogy a mi évfolyamunk számára elmarad a ballagás. Először fel sem fogtam, hogy ez mit jelent. Később, amikor már közeledett az ideje a tanár–diák meccseknek, a táncpró-báknak, a kántálásoknak és a tervezésnek, kezdtem felfogni, hogy mit is jelent ez. Ekkor döbbentem rá, hogy mekkora veszteség számunkra, hogy a megszokott formában nem kerül rá sor. 

Nyilván ezért nem hibás senki. Hiába vagyunk mérgesek. Bízom abban, hogy amikor lesz rá lehetőség, nekünk is megszervezik a ballagást, illetve közösen szervezzük. Hiszen mi is elvégeztünk 12 év iskolát. A 12. osztály második fele inkább a búcsúról szokott szólni, és ez nekünk is meg kell legyen előbb vagy utóbb. Ez egy olyan élmény, amiről a 10 éves, 20 éves, sőt még az 50 éves osztálytalálkozón is beszélgetni fogunk.

Lehet díjakra is pályázni, amit a ballagáson szoktak átadni. Diákképviselőként tudok arról, hogy ezeket a díjakat kiosztják, lehet rájuk pályázni. Azonban elmarad az a része, hogy ott van több száz diák, illetve szülő, és mi végigmegyünk az iskola folyosóin, kihívnak, a díjazáskor elhangzik a nevünk. Elmaradnak továbbá az éneklések, a kisebb osztályok fellépései, az osztályok feldíszítése. Én bízom benne, hogy ezt akár ősszel vagy jövőben be fogjuk pótolni. Volt olyan felvetés, hogy legyen online ballagás. Én is, sok évfolyamtársammal együtt, úgy gondoljuk, hogy ez nem helyettesítheti a valódit. Mindenképpen le kell zárni ezt az évet még az érettségi előtt, de a valódi ballagás nem maradhat el.

Természetesen a pótlás nem kelti bennünk, diákokban azt az érzést, mintha a megszokott időben lett volna megtartva. Egy utólag megtartott ballagás nem lehet egyenértékű azzal a félévvel, amikor egyszerre készülünk az érettségire, de vannak közös programok, és még jobban összenő az osztály. Egy pótlás semmiképpen nem lehet ugyanaz, mint a valódi ballagás, de az online-nál vagy a semminél sokkal de sokkal jobb.

Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója: Nem fogjuk úgy elengedni a diákokat, hogy nem búcsúztatjuk el őket megfelelőképpen

– Május 28-án online figyelmességgel fogjuk meglepni a diákokat. Nem mondtunk le a ballagókról, nagyon optimisták vagyunk. Reméljük, hogy az enyhítések jó irányba haladnak, arra számítunk, hogy július 15-e után lesz lehetőség arra, hogy megszervezzük a ballagást. Ha nem is akkorát, mint az elmúlt években, de legalább a diákok és szülők jelenlétében. Ezzel kapcsolatban már tárgyaltam Hajdú Zoltán aligazgatóval, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az optimális szeptember első vagy második hétvégéje lenne, tanévkezdés előtt egy pénteki napon, amikor a tanárkollégák visszajöttek már. A tanároknak szeptember 1-jén kezdődik a tanév, a diákok csak szeptember 11-én ülnének be újra az iskolapadba. Mindenképpen 11-e előtt lenne a ballagás bepótolása. Bízunk benne, hogy ezt a törvények is lehetővé teszik. 

Reméljük, hogy a diákok partnerek lesznek abban, hogy a hagyományos rendezvények közül is megszervezzünk bizonyos eseményeket. Gondolok itt a tanár–diák meccsre, egy közös szerenádra a válogatott mérkőzés után, hiszen az a szokás, hogy a zárómérkőzés után az összes 12. osztályos bevonul az iskolába, és énekel. Reméljük, ezeknek a hagyományosnak nevezhető eseményeknek egy részét is sikerül bepótolni. Annak ellenére, hogy jelenleg a helyzet még elég bonyolult, mi optimisták vagyunk, reméljük, hogy augusztusig a helyzet rendeződik. Semmiképpen nem fogjuk úgy elengedni a diákokat, hogy nem búcsúztatjuk el őket megfelelőképpen.

Nem hisszük, hogy ez teljesen kárpótolni fogja őket, hiszen a ballagást és a vele járó eseményeket, illetve érzéseket nem lehet bepótolni. Teljes mértékben nem tudjuk azt nyújtani a diákoknak, amit az előző évfolyamoknak nyújtottunk. Azonban figyelembe kell venni a jelenlegi helyzetet. Egyfajta elégtétel lenne a diákoknak, hogy az iskolától való elszakadás nem olyan formában történik, hogy abszolút semmi ne legyen megszervezve, hiszen három és fél éven keresztül nagyon jó volt a hangulat az iskolában, a diákokkal közösen tevékenykedtünk, sok pozitív élmény köti őket a Bolyaihoz, nagy kár lenne, hogy keserű szájízzel távozzanak. Ami tőlünk telik igazgatósági és tanári szinten megtesszük, hogy méltóképpen búcsúzzunk el ettől az évfolyamtól is.

Nagyon sok dolog még nem tiszta, ilyen például az is, hogy június 2. és 12. között hány diák lehet egy teremben. Kedden tartottam vezetőségi gyűlést, ahol még nem tudtuk konkrétan, csak szerdán tisztázódott, hogy több mint 10 diák is lehet egyszerre egy teremben, azzal a feltétellel, hogy minden személynek 4 négyzetméternyi területet kell biztosítani. Ilyen körülmények között most nem tudnánk megtartani a ballagást, hiszen nem tudunk egy osztályterembe bevinni 30-32 diákot, az udvaron pedig nincs lehetőségünk arra, hogy hét osztálynak megszervezzük a ballagást. Ha a Református Kollégiummal együtt gondolkodunk, körülbelül 270 diákról van szó. Bár a templomok udvarán lehet találkozni, nem hiszem, hogy több száz ember ott lehet.

Összességében pozitívan állunk a helyzethez, és reménykedünk, ha az érettségi megfelelően lezajlik, további enyhítések következnek, és augusztusban vagy szeptemberben pótolhatjuk az elmaradt tevékenységeket. Nem tartottuk jó ötletnek, hogy valahol egy improvizált rendezvényt tartsunk, mert nem tartjuk ballagásnak, amit 28-án fogunk szervezni a diákoknak, hanem csak egy olyan momentumnak, amivel megemlékezünk arról, hogy most lenne a ballagás, valamint szeretnénk biztatni őket, hogy valamilyen formában erre visszatérünk.

Május 28-án a Bolyai Farkas Elméleti Líceum weboldalán sugározzuk a műsort, ami egy körülbelül 40 perces ballagást tartalmaz. A Gaudeamus igiturral kezdődik, ezt követi az igazgatói beszéd, majd az osztályfőnökök kulturális pillanata, a diákok lesznek levetítve, mindenki egyenként, zenei aláfestéssel, és a teljes tevékenység áldással zárul, amit az iskolalelkész fog elmondani, illetve két diák egy zeneszámot énekel. Ez rögzített anyag, tehát nem élőben fogjuk közvetíteni. Bízom benne, hogy profi módon össze lesz állítva a 40 perces műsor.

Szőke Hajnal szülő: Miért pont ő kell kimaradjon?

– Szülőként nem is tudom feldolgozni, hogy nem fogom látni a gyerekemet szépen felöltözve boldogan elballagni az iskolából. Hogy én nem fogok tudni egy csokor virágot átadni neki az iskola udvarán. Nem is tudom elképzelni. Még most is reménykedem, hogy csak lesz valami kicsi ballagás. 

Szóba került, hogy később, a nyár folyamán bepótolják. De az már nem olyan. Vannak dologok, amiket nem lehet bepótolni. Ez életük legszebb napja kellene legyen, most van itt az ideje, hiszen vége az iskolának. Ez nem olyan, hogy elnapoljuk nyárára. Lejár az érettségi, jön az egyetemi felvételi, azután – ha más városba megy a diák – következik a lakáskeresés. Tehát mindennek megvan az ideje. Szerintem nyáron már nem fogják tudni úgy összeszedni a gyerekeket, mint most.

Látom a saját gyerekemen, hogy ez számára milyen fájdalmas. Hiszen a diákok is készültek a tanár–diák mérkőzésre, a ballagásra, a bankettre. Májusban kezdődött volna a legszebb rész, az iskolai év lezárása. Öröm az ürömben, hogy legalább a szalagavató megvolt.

Belegondolok abba, hogy nem lesz közös osztálykép, hiszen nem találkozhatnak sem az osztályfőnöki óra, sem egy kép erejéig, mivel 30-an vannak az osztályban. 

Mindenki azt mondja, örvendjünk annak, hogy egészségesek vagyunk. Persze, örvendünk, hiszen az egészség a legfontosabb, de ugyanakkor szeretném megadni a gyerekemnek, amit minden gyerek megkapott eddig minden évben.

Most sem hiszem, hogy nem lehetne megvalósítani egy akármilyen rövid ballagást számukra. Elfogadom, hogy nem mehet az egész család, legfeljebb egy szülő. Az sem lenne gond, ha maszkban és kesztyűben zajlana, csak lenne valami.

A szülő azt sem tudja, hogyan vigasztalja a gyermekét. Minden gyerek más, van akit nem rázott meg annyira, de van olyan is, akit érzelmileg megviselt.

Az a nap, amikor a ballagás kellett volna legyen, számomra nagyon siralmas nap lesz. Ha be is pótolják, az már nem lesz ugyanaz, nyáron vagy eljön az egész osztály, vagy nem. Aki már egyszer elment valahova, az már nem biztos, hogy visszajön.

Megtörtént, hogy a lányom engem vigasztalt. Bármit megtennék, bármiről lemondanék, csak lenne nekik is egy rövid ballagásuk. 

Akik ballagtak, tudják, hogy milyen élmény. Nekik mi marad?