A legyőzött igazság
Január 24-én újabb vereséget szenvedett az igazság. Most éppen (újra) az enyém és másik három emberé. De vajon csak ennyiről van itt szó? Pénteken délután a tévé képernyőjén olvasva a hírt, az első átsuhanó gondolat az volt a fejemben: „még jó, hogy nem rosszabb”. Megriaszt a felismerés, hogy tulajdonképpen csak kényszeruralmi rendszert jellemezhet egy ilyen önkéntelen reakció.
Majd ugyanezt írják, mondják hozzátartozók, barátok, ismerősök. Van, aki ezt írja: „a mai döntés tanulsága az, hogy minél magasabb szinten döntenek, nekünk annál rosszabb. Mert közelebb vannak azokhoz, akik kiadják az ukázt. Nagyon szeretném, hogy találkozzunk, beszélgessünk. Legyél erős. Veled vagyunk, Zsolt!”. Erről jut eszembe, hogy testvérem meséli, amint közös barátunkat tolta le családja, hogy decemberben e-mailt mert írni bátyámnak, együttérzését és segítő szándékát jelezve. Azt mondták neki, hogy levelével veszélybe sodorhatja az egész családot, hát nem látja, mik történnek...
Ügyvédeim nem találnak szavakat a felháborodástól, mégis óvatosan fogalmaznak a sajtóban, nehogy még súlyosabb reakciót váltsanak ki. Az a közigazgatási jogszakértő, aki a védelmemben beszélt, és aki a bíróság előtt is elmondta, hogy ő maga is ugyanúgy járt volna el a helyemben, fogja a fejét és azt mondja, hogy ez nem lehet igaz. Mi ez, emberek? Ez a demokrácia? Jogállam? Rule of law?
Én nem ezért tüntettem diákként. Nem ezért dolgoztam önkéntes diákmozgalomban. Nem ezért építettem közösséget, szervezetet 1991-től kezdődően. Hogy miért erről írok? Mert szerintem ez a lényeg. Mert ezen kell elgondolkodni és ez ellen kell tenni. És én tenni fogok.
Az ügyről mindent elmondtam már. http://reply.transindex.ro/?cikk=325 http://www.erdely.tv/hirek/nagy-zsolt-exkluziv-interju" |http://www.erdely.tv/hirek/nagy-zsolt-exkluziv-interju
Egy olyan kormányhatározat kezdeményezéséért ítéltek el, amely ma is érvényben van. Amelyet a kormány egésze fogadott el. Egy olyan telekről szól, amely minden kétséget kizáróan a Posta tulajdonában volt. Egy olyan ügy ez, amelyben nincs kár. Ártatlanságomhoz semmi kétely nem fér. Bárkivel, bármikor, minden irat bemutatása mellett hajlandó vagyok nyilvános vitát folytatni!
Megyek tovább! A strasbourgi emberjogi bíróságra. Mert ártatlan vagyok, és igazságtalanság ért. Jogaimat megsértették, emberi méltóságomat megtépázták.
Ez a hét év nagyon megerősített. Azt gondolom, ideje a felhalmozott energiát, tenni akarást, ötletet és elképzelést nemcsak másoknak nyújtott tanácsok által, hanem cselekvés útján is megjeleníteni.
