Vélhetően hullámzani fognak még egy ideig a letöltendő börtönbüntetésre ítélt exkormányfő ügye körül a kedélyek, egy azonban biztos: a politikust rács mögé küldő bírósági ítélet egy mítoszt döntött meg.
Vélhetően hullámzani fognak még egy ideig a letöltendő börtönbüntetésre ítélt exkormányfő ügye körül a kedélyek, egy azonban biztos: a politikust rács mögé küldő bírósági ítélet egy mítoszt döntött meg. A „nagymenők” érinthetetlenségének mítoszát. Fura vigyora a sorsnak, hogy pont kormányfői mandátuma alatt, az uniós csatlakozás érdekében alakították meg nyögvenyelősen az első korrupcióellenes ügyészséget, csakhogy akkoriban még senki nem hitte volna, hogy egy ilyen magas polcon levő közszereplőt is utolérhet a törvény keze.
Az ügynek sokan, főleg az elítélt párttársai igyekeznek politikai színezetet adni, az mindenesetre a bírák dicséretére szól, hogy a végleges ítéletet már akkor mondták ki, amikor a miniszterelnöki székben az elítéltnek a szellemi lopással alaposan gyanúsítható tanítványa, az igazságügyi miniszteri fotelben pedig egy másik párttársa ült. Ha még a múlt kormány utolsó napjaiban lett volna a végleges ítélethirdetés, akkor hitelesebb volna a védőkórus, de így sem lehet sok kétségünk afelől, hogy a nyolc évig húzódó vizsgálat és per során bőven érhette politikai nyomás az ügyészeket és bírákat.
A mítoszdöntés azonban csak annyira jó, hogy most már láthattuk, az igazságszolgáltató gépezet bárkit utolérhet. Ahhoz, hogy tényleg elhihessük, elindultunk egy banánköztársaságtól a jogállam felé, az kellene, hogy a többi „nagymenőt” is merjék rács mögé küldeni, pártállástól függetlenül. Csupán az utóbbi huszonkét esztendőt számba véve, egy börtönt meg lehetne tölteni csak a kétes privatizációs ügyek, vagy közpályázati pénzek magánzsebekbe vándorlása kapcsán érintett emberekkel. Például a „kékszeműeknél” Félixként ismert tévémogul a rossz nyelvek szerint állítólag azért mondott le a szenátori tisztségéről, mert így más fokú bíróság hatáskörébe kerül át egy korrupciós ügye, melyben hamarost ítéletet kellett volna hozni, a peráthelyezéssel viszont elodázható az ítélethirdetés. Vagyis június 20-ától a jelek szerint legalább egyeseknek elkezdett ott is viszketni, ahol eddig nem gondolták volna. Ez már magában előrelépés, de egy minden polgárával szemben egyaránt tisztességes jogállamig hosszú még az út.
