Noha bőven volt közéleti fejlemény az utóbbi napokban, a volt elnök egykori kedvence mindent és mindenkit háttérbe szorított a titkosszolgálatot kitálaló interjújával.
Noha bőven volt közéleti fejlemény az utóbbi napokban, a volt elnök egykori kedvence mindent és mindenkit háttérbe szorított a titkosszolgálatot kitálaló interjújával. Jókora vihart kavart, a hírszerzők ideiglenes igazgatóját hétfőre be is idézték a parlamenti ellenőrző bizottság elé meghallgatásra.
A szenzációs kijelentések hátterében a színfalak mögé belátó elemzők szerint színtiszta hatalmi harc húzódik meg. Decemberben elnököt cserélt az ország, és az új, ráadásul a regáti politizálás berkeiben nem túl járatos államfő befolyási övezetében most rajzolják újra az erővonalakat. Egy választásokon sok vizet nem zavart pártocska elnökének, aki mögül el is tűnt a háttérből az erős támogató, igencsak érdekében állhat elhitetni az erősekkel, hogy sokat, és olyat tud a titkosszolgálati háttérmunka szennyeséről, amivel a nagyokat is kellemetlen helyzetbe hozhatja, így talán neki is osztanak majd lapot az új játszmában. Emellett személy szerint nagyon is érdeke, hogy lejárassa a korrupcióellenes ügyészséget, és az ennek számos megfigyelési adatot szállító szolgálatot, úgy tüntetve fel, mintha azok politikai indítékból összeesküdtek volna ellene, hiszen két komoly korrupciós ügyben is csakhamar gyanúsítottá léphet elő. Legalább egy indok van tehát, amiért érdemes egészségesen kételkedni a kitálalás igazságtartalmában.
A vihar még egy szűk hétig dúlhat, addig minden érdekelt szereplő kifejtheti az álláspontját az ügyészek és a hírszerzők politikába való beleavatkozása kapcsán.
A szolgálatot illetően, ami a parlamenti felügyelő-bizottságban hangzik majd el, aligha kötik az orrunkra. A lényeg, hogy ki próbálja meg rátenni a kezét a szolgálatra, azért csakhamar látszani fog a végleges igazgató kinevezéséből, majd az ezt követően szövődő szövetségekből. Nem az a kérdés, hogy a szolgálatnak van-e befolyása a politikára, inkább az, hogy mekkora ez a befolyás a különböző döntések meghozatalánál, hiszen még a nálunk sokkal régebbi hagyományokra visszatekintő, és kiforrott jogi szabályrendszerekkel bíró demokráciákban is kerülnek terítékre csattanós botrányok. Az számít valójában, hogy akinek jelentenek – és ez nálunk elsősorban az elnök –, hogyan használja fel a kapott információkat, és hogyan jár el, ha törvényt sért a szolgálat.
Ami pedig a korrupcióellenes ügyészséget illetné, az a vád nemigen érheti, hogy politikai parancsokra kreálna ügyeket, hiszen az összes létező pártból került már politikus a vádlottak padjára, vagy még tovább is.