Látvány behálózva

Újabb áttörés – BARABÁSILAB a Ludwig Múzeumban

Régóta, mondhatni a kezdetektől figyelemmel követem a karcfalvi születésű Barabási Albert-László pályáját, és most itt az alkalom felhívnom a figyelmet arra is, amit eddig mintha kevesen hangsúlyoztak volna: ifjú tudósunk előszeretettel lepi meg a világot olyasmivel, amire nem számítottunk. Nagy lépés volt, amikor – egy meglepő felismerés, felfedezés nyomán – a magas szinten művelt fizikáról könnyedén átnyergelt a hálózatkutatásra. Ott viszonylag gyorsan (1999-ben) áttörést ért el a skálafüggetlen hálózatok felfedezésével, amelyek jellemzője a hatványfüggvény alakú fokszámeloszlás – ezt a világháló hálózati kapcsolataira, az energiahálózatra, az agy neuronhálózatára stb. egyaránt érvényes egyetemes formulát ma a tudományos világ Barabási-modellnek nevezi. Nagy meglepetés volt, amikor fogta magát, és a hargitai erdő csendjében angolul megírta első könyvét, amely magyar fordításban Behálózva címmel jelent meg 2003-ban. Kellemes meglepetés volt a hatalmas jelentőségű, tízmilló eurós támogatást jelentő európai pályázat elnyerése Lovász László akadémikus és egy cseh matematikus oldalán – ez is csúcs! Ilyen sorozatos sikerek után az akadémiai tagság meg a Bolyai-díj meglepetést nem, de áttörést, beteljesülést, újabb mérföldkövet igenis jelentett: egy általa megnyitott területen, amelynek távlatai és amelyen az ő távlatai szinte beláthatatlanok. Barabásinak köszönhetően a hálózatkutatás századunk egyik legfontosabb módszerévé, szemlélet- és látásmódjává, tudományterületévé vált.

És most hősünk újabb, még magasabb szintű interdiszciplináris áttörésre készül: hálózatainak vizualizációival belép a modern képzőművészet világába. Az esemény: a BARABÁSILAB: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás a neves budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum második emeleti kiállítóterében. A megnyitóra október nyolcadikán került sor, a közönség a kiállítást január 21-ig tekintheti meg. (Hogy milyen időket élünk, jelzi – az utókornak is – az eseményre szóló meghívó figyelmeztetése: „A kiállítótérben biztonsági okokból limitáljuk a vendégek számát, ezért 19 órától 22.30-ig ötvenfős csoportokban tekinthető meg a kiállítás, az 1,5 méteres távolság megtartásával. Kérjük szíves türelmüket, megértésüket az esetleges várakozásért!) A budapesti bemutatót követően a tárlat 2021. február 27-től augusztus 8-ig a ZKM – Zentrum für Kunst und Medien Karlsruhe tereiben lesz látható. 

A kiállítás koncepciójáról Készman József (1968) művészettörténész, kurátor, a Műcsarnok vezető kurátora, a Nyugat-magyaror-szági Egyetem Vizuális Művészeti Tanszékének oktatója többek között a következőket írja: „A kiállítás a BarabásiLab tevékenységéhez köthető kutatások elmúlt huszonöt évének bemutatása köré szerveződik. A csapatmunkában dolgozó labor vizsgálódásainak középpontjában a dolgok és jelenségek közötti, sokszor rejtett összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. A hálózati szemlélet olyan átfogó, univerzális módszer (modus operandi), amelynek révén az összefüggések természettudományos precizitással vizsgálhatók. A virtuális és valóságos adatszobrok, valamint a kiterjesztett valóságot használó eszközök segítségével a térbe kilépő vizualizáció a megjelenítés új lehetőségeit kínálja a kutatóknak és az érdeklődőknek. A csúcstechnológia felhasználásával a hálózati ábrák és struktúrák szemléletesen értelmezik azokat a kapcsolatokat és összefüggéseket, amelyek egy-egy vizsgált jelenség hátterében húzódnak. 

A megjelenítés fázisa kulcsmomentum a hálózati modellalkotás során. A vizuális kifejezés előnyei nyilvánvalóak a kutatásban és a feldolgozásban: az »egyben látás«, az áttekinthetőség, a folyamatok és jelenségek, illetve azok összefüggéseinek, a részek kapcsolódásainak feltérképezése egészen másfajta ismeretet képes nyújtani, mint a szövegcentrikus, diszkurzív nyelvi leírás a maga lineáris narratívájával. A leírt-beszélt nyelvhez képest az összetett hálózatok vizuális nyelvezete más minőséget, új leíró-megjelenítő nyelvet, új modellt kínál világunk megismeréséhez. A vizualizáció a közös nyelv, a közös nevező szerepét tölti be a természettudományok és a kultúra más rétegei között. Egyszerre eszköz és módszer, munkafázis az alkalmazó kezében, amely egyre távolabbi területek felé viszi a hálózatkutatás fókuszát, hogy a világ új arcát felfedő új nyelvként használjuk a tudományban és a mindennapokban.” 

Ágoston Hugó