Az idei év politikai szállóigéje lett, hogy Kelemen Hunor mondjon le.
Az idei év politikai szállóigéje lett, hogy Kelemen Hunor mondjon le. Nap mint nap ezt szajkózzák rögeszmésen egyes kereskedelmi tévék, így próbálva nagyobb nézettséget elérni, illetve egyes politikusok – pártállástól függetlenül – , akik politikai tőkét remélnek a melldöngető hazafiságtól. Annyira, hogy már akár szállóigének is nevezhetnénk. Csakhogy a túl sok idézéstől lassan közhellyé válik.
A szállóige meghatározása a Wikipédia szerint valamely irodalmi, tudományos vagy népszerű mű közismert, gyakran idézett rövid részlete, amely valamilyen bölcsességet vagy fontos gondolatot, vagy valamilyen gyakori élethelyzettel való analógiát fejez ki. A közmondáshoz és az aforizmához is hasonlít, de az elsőtől eltérően ismert a szerzője, vagy legalábbis a forrása; az aforizma pedig ismert szerzőtől származó bölcsesség, amelynek azonban a szállóigétől eltérően nem kritériuma, hogy közismert, sokat idézett legyen. Az aforizmából szállóige lehet, ha elterjed, közkeletűvé válik. Ám ha a túl sok idézéstől elhasználódik, előfordulhat, hogy közhely lesz belőle.
Jelenleg itt tartunk tehát: az RMDSZ elnökének lemondását naponta többször és sokan követelik a jövő évi centenárium kapcsán tett kijelentése miatt. A leggyakoribb a „mondjon le”, de vannak, akik követelik, hogy vonják vissza a politikusnak adott Románia Csillaga állami kitüntetést, sőt, többen az állampolgárságát is megvonnák, mi több, a „ha nem ismered el a román nemzeti ünnepet, nem élhetsz ebben az országban” jelszóval az országból is kiutasítanák.
A hangoskodók fáradhatatlanul szítják a feszültséget. Azzal próbálják borzolni a kedélyeket, hogy „a román nép komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt 27 évben azért, hogy minden feltételt megteremtsen a magyar nyelv, kultúra és identitás megőrzésére”. És itt jön a dupla csavar: arra figyelmeztetnek, hogy „a pozitív diszkrimináció oda vezetett, hogy a román lakosság elvándorolt vagy elszigetelődött a magyar többségű térségekben”, nevezetesen Hargita és Kovászna megyében. Így ezek a megyék teljesen „elromántalanodnak”, ez pedig – fokozzák a feszültséget – „nemzetbiztonsági kockázatot” jelent, és „sebezhetővé teszi a román államot”. Ugyanis – szerintük – „egy állam többségi nemzetének tagjait a saját államukban egy nemzeti kisebbség asszimilálja”.
Ilyen és hasonló, lassan közhellyé váló „szállóigék” töltik ki a tévévitákat, sajtótájékoztatók nagy részét, általában a politikai diskurzust. Kitalálhatnának már valami mást. És ne feledjük, hogy a rögeszmés uszítás veszélyes játék.