Kutyanévre várók

„Én is egy névre vágyom” jelszóval a marovásárhelyi kutyamenhelyen örökbeadással egybekötött nyílt napot szerveznek április 4-én 9-18 óra között, amelyre várják a gazdátlan ebeket örökbe fogadó felelősségteljes személyeket. 

A gazdátlan ebek világnapja alkalmából az örökbefogadás mellett a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Közterületkezelő Igazgatósága keretében működő telephelyen, a Prut utca 24. szám alatti – a városi virágkertészet mellett – menhely lakói számára élelmiszeradományokat vagy textíliát is elfogadnak az állatok fekhelyéül szolgáló kutyaházakba. Az örökbefogadás egyik előnye, hogy az újdonsült gazdik ivartalanított, féregtelenített, beoltott állatokat vihetnek haza egészségügyi könyvecskével. Örökbefogadás céljával munkanapokon bármikor látogatható a menhely délelőtt fél tíztől du. hat óráig. 

Nagy Emília, a hontalan ebeket befogadó központ vezetője ismertette a jelenlegi helyzetet és kalauzolt a telephelyen, ahol a száznyolcvanhárom kutya, köztük tizenöt kölyökkutya, sóvárgó tekintete kísért mindvégig. A pár hónapos kölykök már igazi rafinériára tettek szert, közelharcot vívtak azért, hogy melyikük érintse meg orrocskájával a kézfejünket, vagy nyalja meg a simogató kezet, illetve a rájuk fókuszáló fényképezőgép lencséjét. Kis kutya, nagy kutya, fajtatiszta vagy keverék nem ugatott hiába ottjártunkkor, területüket védték vagy épp igazi gazdiban reménykedtek. A legcsendesebbek a frissen befogottak voltak, illetve a nagy testűek. Ők lomhán szunyókáltak és csak néhány kíváncsi pillantás erejéig emelték fel bágyadt tekintetüket. Amint a telepvezető elmondta, nagyon sok olyan kutya kerül hozzájuk, amely a gazdájától megszökött, vagy pedig szándékosan szélnek eresztették. Sajnos, nem egy esetben örökbe fogadnak egy-egy állatot, majd pár év múltán – valamilyen okra hivatkozva – visszahozzák, ami igencsak megviseli az ebet, és már nehezen tud újra beilleszkedni. Egy németországi civil szervezettel – amely adományokkal segíti a menhelyet – tartják a kapcsolatot, ők időközönként elvisznek egy-egy állatszállítmányt, és a világhálón viszonylag gyorsan találnak számukra örökbe fogadó családokat.

 

Emberi felelőtlenség

Magánszemélyektől nem fogadnak be kutyákat, amint az osztályvezető kifejtette, a kutyatartás felelősséggel jár, és ezt mindenkinek időben kell mérlegelnie. „Volt olyan eset, hogy valaki megunta a tizenöt éves kutyáját, és afelől érdeklődött, hogy behozhatná-e, mert már öreg és el kellene altatni. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk. Aki annyi ideig családtagként tartotta a kutyáját, még igazán kibírhatna egy keveset, hogy méltósággal és a családban múljon ki” – mondta Emília, akinek a kutyákhoz való közeledése arról is meggyőzött, hogy számára ez nem csupán munkahely, hanem szívvel-lélekkel végzett hivatás, amit szombaton és vasárnap is éppúgy folytatnia kell, mint munkanapokon. 

A menhelyen lévő állatok gondozását, a kennelek takarítását négy személy végzi – szerintünk ez kevésnek tűnik, bár ottjártunkkor gondoskodó kezek nyomát fedezhettük fel mindenütt –, és ugyancsak közülük kerülnek ki a befogószolgálatot ellátó úgynevezett „sintérek” is. Kérdésünkre, hogy legutóbb honnan riasztották őket, megtudtuk, hogy a Tudor negyedben a Pandúrok útján, a Hadsereg téri piac környékén, de még a főtéren is csatangoltak kóbor ebek. Az Egyesülés negyedből lakossági bejelentés nyomán legutóbb egy kutyafalkát szállítottak a telephelyre. Amint kiderült, az öt kutya közül négynek csipje volt, az azonosító alapján értesítették a tulajdonosokat, akik – egy kivételével – el is szállították az állataikat. A kiváltási díj kétszáz lej, az étkeztetésre napi öt lejt számolnak fel. Amint megtudtuk, visszatérő „vendégük” is van, amelyet már többször szedtek össze az úton kóborolva, a gazdája pedig az állatot teszi felelőssé azért, hogy az megszökik. 

A marosvásárhelyi menhely lakói között két Cane Corso vonta magára a figyelmet. Büszke fejtartásuk, értelmes pofijuk, sima szőrzetük arról tanúskodott, hogy fajtatiszták. Beszélgetésünk során kiderült, a nyugodt, csendes ebek épp azok a kutyák, amelyek egyik megyeszékhely melletti településen ezelőtt két évvel, a hajnali órákban halálra marcangoltak egy férfit. A telepvezető szerint nem tudni, mi lehetett hátborzongató tettük kiváltó oka, mert a kutyamenhelyen az első napoktól bemehettek közéjük a gondozók anélkül, hogy bárkinek bántódása esett volna, és azóta is békésen elvannak.

Félrevezető az a híresztelés, hogy a kutyamenhelyre bekerült kutyákat két hét után elaltatják, tudtuk meg az osztályvezetőtől. Két hétig megfigyelés alatt tartják az állatokat, amennyiben pedig nem jelentkezik a gazda, ivartalanítják, féregtelenítik, beoltják, és ezt követően várják az új gazdát. Csak abban az esetben altatják el, ha súlyos betegségben szenved vagy rendkívül agresszív, kezelhetetlen egyeddel szembesülnek.