Kultúrmisszión a Forrás színház

A magyarországi Forrás színház visszajáró vendég Erdélyben. S teszik ezt már több esztendeje, rendületlenül, akkor, amikor a helyi színházak – a gazdasági válságra hivatkozva – nehezen vállalnak kiszállásokat, turnékat.

Fotó: Vajda György

A magyarországi Forrás színház visszajáró vendég Erdélyben. S teszik ezt már több esztendeje, rendületlenül, akkor, amikor a helyi színházak – a gazdasági válságra hivatkozva – nehezen vállalnak kiszállásokat, turnékat. A társulatot Pataki András rendező vezeti, akivel Bornemisza Péter Magyar Elektra című művének a mikházi csűrszínházbeli előadását követően beszélgettünk. A színdarabot vasárnap Nyárádszeredában, hétfőn pedig Szászrégenben láthatta a közönség.

– Kétségtelenül ebben az időszakban anyagi nehézségekkel küzdenek a színházak és valóban válságban szenved a kultúra, ennek ellenére nem az anyagi oldaláról közelítem meg a kérdést, nem ezt látom a fő nehézségnek. A magyar kultúrában való munkálkodásunk a Forrás színháznál a kezdetek, 1995 óta amolyan hivatásszerű, szolgálati, hírvivő jellegű. A színház azért jött létre, hogy azokon a településeken játsszon igényes darabokat, ahol más „kőszínházak” nincsenek jelen. A Forrás csapata ennél a jellegénél fogva inkább a régi értelemben vett vándortársulat. Bár most már szerződéssel több előadást is tartottunk állandó színházakban. A Forrás színház ezért kommersz jellegű előadásokat nem is tűz műsorára, mert nem ez a célja. Ezért kézenfekvő, hogy nagy anyagi haszonra nem is számíthatunk. Természetesen megkeressük azokat a forrásokat, támogatásokat, bevételeket, amelyekkel működtetni tudjuk ezt a színházat. A kultúraközvetítésnek és a szervezésnek az emberi értéke a fontos. Azokba a városokba tudunk eljutni, ahol jól megszervezik a vendégelőadást. A Forrás színház elsősorban művelődési házakban játszik. Ez egy olyan demokratikus tér, ami azon túl, hogy megpróbál kultúrát közvetíteni, alkalmat ad arra is, hogy az emberek találkozzanak, véleményt mondjanak, eszmecserét folytassanak. Ennek a fajta egymásra találásnak a szellemében működtünk és működünk a továbbiakban is.

– Más-e az, amikor ezt a küldetést a határon túl teljesíti a Forrás színház?

– Nem érzem annak a különbségét, amikor Magyarországon, vagy akár Erdélyben, vagy más, magyarok lakta határon túli területen lépünk fel. Már 1989 előtt rendszeresen jártam Erdélybe, és akkor azt tapasztaltam, hogy a nehézségek megkönnyítették ezt a fajta egymásra találást, határon innen és túl. Ez a kifejezés nem is a legmegfelelőbb, hiszen kultúrában nincsenek határok. A mi magyar identitásunkat nem írhatja fölül a határok ide-oda rakosgatása. Nekünk a nyelv, a kultúra egysége jelenti azt az identitást, amelyet meg kell őrizni, bárhol is vagyunk. Azt tapasztalom, hogy az anyaországban sokkal nehezebb az a kérdés, hogy a saját kultúránkat miként ismerjük meg, hogyan gyakoroljuk és őrizzük meg. Ha így, ebben a nyelvi kulturális térben próbálunk szocializálódni, bárhol is legyünk, a megtartó erő a szülőföldünkön, a saját nemzetünkhöz való kötődés rendkívülien erős, stabil. Ehhez járul hozzá a Forrás színház is, ha úgy tetszik, küldetésszerűen.

– Bornemisza Péter Magyar Elektra című darabja önmagában nehezen érthető, hiszen archaikus nyelven írt mű, ezenkívül követi a görög dráma fonalát. A rendező viszont, megőrizve a dráma örökérvényűségét, a két kultúra közötti áthidalásra törekedett. Valóban, ez nem kommersz darab.

– Amint korábban említettem, engem nem térítenek más irányba azok a trendek, amelyek másfajta, könnyebben emészthető színházi élmény fele irányítják a nézőt. Az ilyenfajta felszínesség felé irányulás nem szükségszerű. Egy színházi küldetés, egy folyamat is befolyásoló tényező, impulzus a nézőknek. Lehet, hogy nézünk olyasmit, amit nem értünk, vagy amit könnyebben magunkévá teszünk, de az ember tulajdonképpen magának tapsol az előadásokon. Az a fajta nyitottság, ami egy színházi program befogadásához szükséges, demokráciát és annak az intézményét működtető önálló gondolkodású embert feltételez. Ilyen szempontból ehhez van amit hozzátennünk. Ez egy kicsi szelet ugyan, de ezen belül ezt a munkát érdemes folytatni, mert ez a feladatunk, ezért élünk és dolgozunk.