Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ifjúság is meg kell találja a hangját, ehhez pedig szüksége van egy felületre. Lehet azt mondani, hogy ebből már létezik éppen elég, de erdélyi viszonylatban nem hallani olyanról, amely kimondottan a fiataloknak szól, és a transzilvanista értékeket szeretné megőrizni, illetve felvirágoztatni. Ezek pedig a Miénk itt a tér! fő célkitűzései. A tagok nem egy egyszerű online újságot szeretnének létrehozni fiatalokkal, hanem egy olyan szervezetet, amely megmutatja, hogy az ifjúság is képes értéket teremteni, ha van erre egy saját helye. A Miénk itt a tér!-ről Szepessy Lászlóval, a kezdeményezés főszerkesztőjével beszélgettünk.
– Miről szól a Miénk itt a tér!?
– Elég nehézkes volt, és sok munkát igényelt, ameddig ezt konkrétan meg tudtuk határozni. Végeredményben arra jutottunk, hogy egy olyan kulturális-ifjúsági társaság, amely Erdélyben szerveződik elsősorban, viszont vannak olyan tagjai is, akik Németországban tanulnak. A Miénk itt a tér! elősegíti az ifjúság fejlődését, és egy hiánypótló értéket szeretne teremteni.
– Ha nem tévedek, ez most csak újraalakult, újraszerveződött. A Miénk itt a térnek volt egy korábbi formája. Miért nem működött, illetve miért volt szükség az újraszervezésre?
– Ez így igaz, létezett egy előzetes forma. Annak idején öt barát alapította a Miénk itt a teret, és egy videóval indult. Ez annak kapcsán készült el, hogy az államelnök, Klaus Iohannis sértő megjegyzéseket tett a magyar kisebbségre. Akkor azt gondoltuk, hogy erről véleményt kellene nyilvánítani. Úgy véltük, hogy jó lenne valamilyen értékteremtéssel, publikációk írásával, valamint rendezvény- szervezéssel is foglalkozni. Ebben az időben viszont a diáktanács és a tanulás nagymértékben lekötötte az időnket, és nem tudtunk ezzel olyan szinten foglalkozni, ahogyan szerettünk volna. Most pedig úgy gondoltuk, hogy itt az idő. Kibővült a társaság körülbelül 15–20 főre, és ez a későbbiekben növekedni fog. Jelenleg azon tevékenykedünk, hogy az egészet komoly alapokra helyezzük, és keressük a helyét a társadalomban. Abból indultunk ki, hogy van igény a különböző publikációk és különleges rendezvények megszervezésére.
– Hogyan képzelitek el ezeket a publikációkat? Ki lenne ezeknek a szerzője és a célközönsége?
– Elsősorban arra készülünk, hogy azoknak a diákoknak és fiataloknak adjunk teret, akik szeretnék a saját képességeiket fejleszteni, akár irodalom, akár publicisztika terén. Első körben a tagok lennének azok, akik a cikkeket írnák. Említettem már, hogy reményeink szerint ez folyamatosan bővülni fog, és lesznek vendégszerzőink is. A célközönség pedig az erdélyi magyar fiatalság. Viszont el szeretnénk oszlatni azt a tévhitet, miszerint a mai fiatalok csak számítógépeznek és az interneten lógnak. Meg akarjuk ezt cáfolni és bemutatni, hogy az új generáció is képes valami értékeset, valami rendhagyót létrehozni.
– És hogy az interneten is megvannak az értékes dolgok, hiszen a Miénk itt a tér! online platform…
– Így van! Úgy gondoljuk, hogy annyi szenny és álhír van az interneten, hogy növelni kell az érdekes, értékes és hiteles tájékoztatás arányát.
– Az írásokon kívül még mire lehet számítani a Miénk itt a tér!-től?
– A kezdeményezésben. Erdély minden szegletéből lesznek tagok, és a rendezvényeink nekik is fognak szólni. Különböző környezetvédelmi akciókra lehet számítani, tervben van egy nagyobb festészeti kiállítás és lesz egy meglepetés is, amiről a későbbiekben be fogunk számolni a Facebookon és a honlapunkon is, ami hamarosan elkészül.
– Berekeresztúron beszélgetünk, a csapat összerázóján. Mi zajlott le itt az elmúlt három napban?
– Ez kimondottan érdekes dolog. Első lépésként létrejött egy Messenger-csoport azokkal a tagokkal, akikről tudtuk, hogy érdekeltek a Miénk itt a tér!-ben. Ellenben Messengeren vagy egy nap alatt nem lehet egy ekkora horderejű dolgot kitalálni vagy megszervezni. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy meghívom az érdeklődőket Berekereszt-úrra, a vidéki házunkhoz. Először csak összeültünk, és elkezdtünk tanakodni egy asztal mellett, hogy mit is szeretnénk létrehozni. Mindenki elmondhatta, hogy szerinte mi a fontos ebben a kezdeményezésben, illetve azt, hogy miként képzeli el ennek a kulturális társaságnak a jövőjét. Ezzel kezdtük, majd felállítottunk egy szervezeti struktúrát, és mindenki elmondta, mihez ért és mivel szeretne foglalkozni. Ez nélkülözhetetlen volt az elinduláshoz.
– Hogy lehet csatlakozni a Miénk itt a tér!-hez?
– Nagyon egyszerűen. Bárki, aki úgy érzi, hogy van affinitása és el szeretné mondani a véleményét bármiről, annak várjuk a csatlakozását. Rengeteg rovat lesz, mint például közélet, kultúra, irodalom, sport, világ, történelem és még sorolhatnám. Ha valaki szeretne egy fiatalos, összetartó csapat tagja lenni, annak csak annyi a dolga, hogy felkeresi a tagokat vagy ír az oldalnak.
– Van életkorhatár?
– Szokták mondani, hogy az év csak egy szám. A Miénk itt a tér! esetében egy szellemi és felfogásbeli határt lehet bevezetni, amit nem lehet számokban meghatározni. Viszont azt kell rólunk tudni, hogy a csapatnak vannak középiskolás és egyetemista tagjai egyaránt, és ami ennél is fontosabb, hogy valamilyen szinten az újabb generációnak vagyunk a tagjai, ebben a szellemben alkotunk. Aki ezzel tud azonosulni, vagy akár a transzilvanista eszmékkel, az csatlakozhat, kortól függetlenül.
– Hogyan látod a projekt jövőjét?
– Szerintem ez egy nagyon színes és különleges projekt lesz, amely valamilyen szinten gazdagítani fogja mindenki életét. Hiszen egy-egy érdekes cikk elolvasását követően számos új beszélgetés indul. Remélem, hogy Erdélyben a kulturális ifjúsági élet elkezd újra felvirágozni. Mi, fiatalok, úgy érezzük, erre szükség van, mert számos olyan fiatal van, aki aktív szeretne lenni, értéket szeretne teremteni, de nem tudja, hogy ezt hol tudja megvalósítani. Azt szeretnénk, hogy a Miénk itt a tér! egy úgynevezett gyűjtőműhelye legyen a tehetséges erdélyi fiataloknak.