Ahelyett, hogy a törvényesség betartására figyelmeztették volna a MOGYE román többségű szenátusát, egy marosvásárhelyi egyetemi tömörülés, pontosabban egy multikulturális konzorcium megalakítását találták ki a helyzet megoldására. Tették ezt, miután a prefektus ötödrangúnak (E-kategóriásnak) nevezte a MOGYE magyar oktatóit, akik sárba rántják, visszahúzzák az első kategóriás román tanári kart (?).
„Látnoki” ötlettel állt elő a prefektus és Marosvásárhely polgármestere. A Múzsa ihlető csókját az egyetemi évkezdés, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen kialakult konfliktus jelentette. Ahelyett, hogy a törvényesség betartására figyelmeztették volna a MOGYE román többségű szenátusát, egy marosvásárhelyi egyetemi tömörülés, pontosabban egy multikulturális konzorcium megalakítását találták ki a helyzet megoldására. Tették ezt, miután a prefektus ötödrangúnak (E-kategóriásnak) nevezte a MOGYE magyar oktatóit, akik sárba rántják, visszahúzzák az első kategóriás román tanári kart (?).
A nagy, erős vásárhelyi egyetem létrehozásának vízióját ígéretesnek is tekinthetnénk, ha nem ismernénk az előzményeket. A nagy összeborulás előtt azonban számot kell vetni azzal, hogy a magyar hallgatók jelentős száma ellenére a legnagyobb vásárhelyi egyetem szenátusa mindvégig ellenezte a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Ha nem így lett volna, ma valószínűleg nem létezne a Sapientia. Ezek után világos, hogy magyar ügyekben az elképzelt konzorcium legerősebb tagjától mire számíthatunk. A MOGYE román többségű szenátusának tagjai pedig példát mutattak arra, hogy a többség számára az érvényes törvények sem kötelezőek. A Művészeti Egyetemen a megtalált egyensúly kerülne veszélybe, s a nagy közös üstben a magyar oktatás még az ötödrendűnél is alacsonyabb jelentőséget kapna.
Ha a nehezen önállósuló egyetemi tagozatok valamilyen tömörüléshez szeretnének csatlakozni, az egyetlen számunkra elfogadható megoldás az erdélyi magyar egyetemi konzorcium megalakítása lenne. A kezdeményezés az anyanyelvi oktatásról tartott marosvásárhelyi tanácskozáson merült fel, s a történtek tükrében valóban követésre érdemes. Ma már senki sem vetheti a szemünkre, hogy nem próbálkoztunk, de minden közös szerkezet célja előbb-utóbb az volt, hogy másodrendűvé, erőtlenné, jelentéktelenné tegyenek. A kontraszelekció támogatásával, a magyarellenes légkör fenntartásával pedig azt akarták elhitetni, hogy saját magunkat tesszük tönkre.
A naiv álmodozások, az egyoldalú demokráciásdi, a multikulturális blabla kártyáit eljátszották. A Sapientia EMTE példája igazolja, hogy csak akkor léphetünk egyről a kettőre, ha megpróbálunk a saját lábunkon elindulni. Nehéz, akadályokkal, kellemetlen meglepetésekkel teli út ez, de tapasztalataink birtokában a megmaradásunkat csak ez szavatolja. A nagy üstben elképzelt gulyást pedig egyék azok, aki kitalálták.
