2021. november 28., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A fémmegmunkálással foglalkozó koronkai Pitco Kft.-t 1998-ban létesítették. A cég felfejlesztését jó menedzs-menttel sikerül elérni, ami nem volt egyszerű. Ma 35-en dolgoznak ott. A cég vezetőjével, Pap Istvánnal beszélgettünk arról, hogyan sikerült elérni, hogy folyamatos legyen a termelés, s a termékekkel helyt tudjanak állni a piacon. 

Szállodaláncoknak gyártanak

– Az egyetem elvégzése után nagyon kis műhelyben, pár részmunkaidős munkással kezdtük, aztán jöttek a teljes munkaidős kollégák, és évről évre fejlődtünk, ma 35-en dolgozunk, a telephelyünk 800 négyzetméter. Fémmegmunkálással, fémbútorok gyártásával, a bútorok fémszerkezetének, asztallábak, széklábak, keretek gyártásával foglalkozunk – magyarázta el Pap István. 

– Milyen volt az elmúlt esztendő, lévén, hogy nagyon sok gazdasági egységben a járvány miatt visszaesés tapasztalható?

– Nem panaszkodom. Keveset, 10 százalékot esett vissza a termelés, de nem kellett elküldenünk senkit, nem volt betegünk, a kollégák betartották az előírásokat, ilyen nehézségeink nem voltak. Azoknál a cégeknél, amelyek a kereskedelemnek dolgoztak, nagyobb mértékű volt a visszaesés. Megrendeléseink voltak. Elég sok céggel dolgozunk. Többnyire a szállodaiparnak gyártunk fotelaljakat és asztalvázakat, ezek „mentek”. 

– A megrendelők belföldiek vagy külföldiek?

– Kilencven százalékban külföldiek. Franciaországba, Belgiumba és Németországba szállítunk bútorelemeket. 

– Hogyan sikerül betörni a külföldi piacra? 

– 2000-től már egy olyan céggel dolgoztunk, amely Romániában gyárt bútort és Franciaországba exportált. E kapcsolat révén ezelőtt tíz évvel a franciák eljöttek hozzánk, s azóta együtt dolgozunk. És nem ők az egyetlenek. Most például az IBIS és a Novotel szállodaláncnak készítünk bútorelemeket, amelyeket Franciaországba szállítunk. Ide minőségi termékek kellenek, akármivel nem elégszenek meg, és nem is fizetik ki. 

Fotó: Nagy Tibor


Kevés a szakképzett munkaerő

– Honnan toborozza a fémmegmunkálásban jártas munkásokat? Utánpótlás lesz-e? 

– Maholnap sehonnan. Az alkalmazottak közül 14-en vannak a Nyárádmentéről, nyolcan Koronkából és 13-an Vásárhelyről. 

Gond, hogy nincsenek szakemberek, viszont kevesen szeretnének szakmát tanulni, ők itt a munkahelyen kapnak kiképzést. Az igazság az, hogy eléggé kiöregedett a cég állománya, hatan nyugdíjasok, akik visszajöttek dolgozni. Reménykedünk. Én nem tudok olyan szakiskoláról, amely munkaerőt képezne. Volt egy műhelyünk a MIU iskola udvarán ezelőtt tíz évvel. Abban az iskolában voltak szakirányú osztályok, s felajánlottam a nyári szünetre a legális részmunkaidős foglalkoztatást. Legalább kóstoljanak bele a szakmába a fiatalok. Eljöttek páran, de a második nap után elmaradtak. Az a helyzet, hogy itt dolgozni kell, oda kell figyelni, mert exportra termelünk. Minőségi munkát kell végezni, a határidőket be kell tartani. 


Van olyan nyersanyag, ami 125%-kal drágult

– Sokan panaszkodtak a nyersanyaghiányra. Önök szembesültek-e ezzel?

– Az utóbbi időben rengeteg energiát fektetünk abba, hogy be tudjuk szerezni a nyersanyagot, annak ellenére, hogy egyes nyersanyagok, például a fémlemez 125 százalékkal drágult meg. Ez nagy érvágás nekünk. Mi a minőségi lemezt Olaszországból vásároljuk leginkább. Magyaroszágról is hoztunk, amíg működött a gyár. Ahhoz, hogy minőségi árut állítsunk elő, minőségi anyag kell hozzá, s ez sokba kerül. Nálunk tönkretették a fémipart, ezért a hazai piacon nem találunk meg minden terméket, amire szükségünk van. Külföldről kamionnal szállítjuk a nyersanyagot. Azért kamionnal, mert a vasúti infrastruktúra annyira leépült, hogy nem éri meg vasúton szállítani. S ha vonattal is érkezik az áru, át kell rakni kamionra, hogy a telephelyre szállítsák a rakományt. Például ha egy ausztriai cégnél megrendelem az árut csütörtökön, kedden itt van. Ha vonattal szállíttatnánk, lehet, hogy sokat késne, ezt nem engedhetjük meg magunknak. 


Tovább fejlesztik a céget

– Pár évvel ezelőtt az öntöde is működött.

– Igen. Egy ideig nagyon sok bútorvasalatot gyártottunk, felvásárolták a nagy bútorgyárak. Most visszaesett a kereslet, kevesebb az igény rá. 

– Milyen jövőt jósolnak a cégnek? 

– Mi bizakodóak vagyunk, tovább szeretnénk fejleszteni a céget, hiszen kereslet van a termékeinkre, még akkor is, ha a külföldi piac az elkövetkező években előreláthatólag beszűkül, hiszen ott is kevesebb lesz a beruházás, egy-egy szállodaláncnál a bútorokat nem háromévente, hanem tízévente fogják cserélni.

A beszélgetést követően ellátogattunk a műhelybe is, ahol csiszolók, hegesztők, csomagolók szorgoskodtak. Aztán láttuk az elektrosztatikus térben festő gépsort, a zsírtalanítót, az előmelegítőt, a festőkabint, a polimerizáló kemencét, ahol a festékport 200 C-fokon ráégetik a fémfelületre, hogy szép egyenletes burkolatot kapjanak. A műhelyt rövidesen számvezérlésű plazmagéppel, marógéppel és ugyancsak számvezérlésű esztergával látják el.