A kötelező jármű-felelősségbiztosításról (VI.)

Cikksorozatunkban folytatjuk az új, kötelező biztosításokra vonatkozó törvény rendelkezéseinek elemzését. Az előző részben elkezdtük tárgyalni azon eseteket, amikor a biztosító nem köteles kifizetni az igényelt kártérítést. Ezen esetek leírását folytatjuk.

A biztosítónak nem kötelessége fizetni, ha a kárt olyan, a balesetet okozó gépjárműre szerelt felszerelések okozták, amelyeket valamilyen tevékenységhez szükséges szerszámként vagy eszközként használtak, amennyiben ezek egy bizonyos szakmai tevékenységgel járó kockázatok kategóriájába tartoznak. 

Ez nem azt jelenti, hogy ekkor nem lehet ezekből az esetekből fakadó károkat is biztosítás útján rendezni, viszont ebben az esetben nem a kötelező biztosító fizet, hanem szükséges egy másfajta szakmai biztosítás megkötése is. Pl. egy tűzoltóautóról leszakadó vízöntő tűzoltó berendezés vagy túlnyomásos felrobbanása által okozott kár ilyen kategóriába tartozik. Még jobb példa ezekre az esetekre a katonai eszközök által okozott károk.

Azokban az esetekben sem kell a biztosítónak fizetni, amikor a károkozó esemény a be- és kirakodási műveletek során következett be, amennyiben ezek egy bizonyos szakmai tevékenységgel járó kockázat körébe esnek. Tehát nem akármilyen be- vagy kirakodási cselekedet által okozott kár esetén utasíthatja vissza a biztosító a kártérítés kifizetését.

Abban az esetben, ha a kárt bizonyos veszélyes  (pl. radioaktív, ionizáló, gyúlékony, robbanás- veszélyes, korrozív vagy üzemanyag típusú) anyagok szállítása okozta, és ezek az anyagok voltak a baleset bekövetkeztének okai vagy súlyosbították az esetet.

A biztosító nem felel azokért a károkért, amelyeket olyan gépjármű okoz, amelyet terrorista cselekmény vagy háborús cselekmény elkövetésére használtak.

A törvény a továbbiakban rendelkezik azokról az esetekről is, amikor felmerül a károsult saját felelősségének a kérdése is, ami a közös hibát (culpa comuna) alapozhatja meg.

Ennek értelmében a törvényes megfogalmazás szerint amennyiben a kárt elszenvedett személy vétkes magatartásával hozzájárul a baleset bekövetkeztéhez vagy a kár súlyosbodásához, a kárt okozó vagy az azért felelős személy csak saját hibájának arányában, mértékében felel az okozott kárért. Ebben az esetben a balesetben érintett felek felelősségének arányát bármilyen bizonyítékkal meg lehet állapítani.

Amennyiben közös hiba esete áll fenn, viszont a felelősség konkrét mértékét és arányát nem lehet megállapítani, ezt a balesetben részt vevő személyek számával arányosan egyenlő mértékben kell elosztani. Ebben az esetben a felek jogosultsága a kártérítésre azonos azzal az aránnyal, amely esetében a cselekmény bekövetkeztében nem felelős.

A gyakorlatban a biztosított személyt elsősorban a kártérítés mértéke érdekli. Ezzel kapcsolatosan léteznek bizonyos törvényes előírások ugyancsak a tárgyalt törvényben. Alapszabályként a kártérítés mértéke a kár mértékével egyenlő kell legyen, de nem haladhatja meg a törvényes és a szerződéses biztosítási határt. A károsult személy vagy meghatalmazottjának kérésére a biztosító köteles legtöbb 7 naptári napon belül közölni a kártérítés maximális mértékét.

Amennyiben a károsult jármű gazdasági értelemben totálkáros, a biztosító a kárt egy specializált felértékelési rendszerben méri fel vagy olyan iratok alapján, amelyek megadják a járműnek a baleset bekövetkezte előtti piaci értékét. 

A károsult ebben az esetben két lehetőség között választhat: elfogadja az autó javítását a felértékelése utáni piaci értékének helyreállításáig, vagy megkapja az autó piaci értékének és a roncs értékének különbözetét. Ebben az esetben a roncs külön értékesítésre kerülhet a biztosító vagy a károsult személy által.

Totálkár esetén a javítások értékét ugyancsak egy specializált felértékelési rendszerben állapítják meg, vagy olyan, a törvényes feltételek szerint kiállított iratok segítségével, amelyekkel az azokat kibocsátó szerviz – saját órabérét alapulva véve – javítási ajánlatot tesz.

A biztosító által kifizetett kártérítésnek ki kell terjednie mind a biztosított személy által kifizetett kártérítésre, mind a károsult személyeknek fizetett perköltségekre, függetlenül attól, hogy ezek rendes bíróság előtti eljárásban vagy választott bíróság előtti eljárásban generálódtak, amennyiben ezek az összegek testi sérülés, haláleset, vagy javak károsodása vagy megsemmisülése kapcsán indított eljárásokra vonatkoznak. 

Testi sérülés, egészségkárosodás esetén vagy halálesetkor a kártérítés kiterjed a balesetet okozó gépjárművön kívül tartózkodó sérült személyekre, valamint a benne tartózkodó személyekre, kivéve azt a személyt, aki sofőrként a balesetet okozta.

Testi sérülés, egészségkárosodás esetén vagy halálesetkor a kártérítés kiterjedhet a balesetet okozó sofőr kivételével az illető sofőr vagy a kárt okozó gépjármű tulajdonosának házastársára vagy eltartásában lévő személyekre is. Ebben az esetben ezek a személyek általában a balesetet okozó gépjárműben tartózkodnak. 

(Folytatjuk)