A korrupt kínai vezetők lefoglalt vagyonának sorsa
Kínában hírek szerint jól működnek a központi hatóságok által nyitott online feljelentő oldalak, a média már naponta számol be újabb és újabb korrupciós esetekről, a bíróságok egyre-másra hozzák az ítéleteket, kobozzák el a még fellelhető vagyont, amelynek sorsa élénken foglalkoztatja a kínai közvéleményt.
Kínában hírek szerint jól működnek a központi hatóságok által nyitott online feljelentő oldalak, a média már naponta számol be újabb és újabb korrupciós esetekről, a bíróságok egyre-másra hozzák az ítéleteket, kobozzák el a még fellelhető vagyont, amelynek sorsa élénken foglalkoztatja a kínai közvéleményt.
Nemrégiben például a kelet-kínai Vencsouban árverésen értékesítettek egy korrupt vezetőtől elkobzott tárgyakat. Az aukción nem sokkal több mint 80 tárgy szerepelt, kikiáltási áruk alig érte el a 60 ezer jüant. Volt köztük 40 jüannal (22 lej) indított ing, de a legértékesebb egy Cartier óra volt, amiért a helyi pártbizottság fegyelmi szerve 15 ezer jüannál nem fogadott el kevesebbet.
A kínálatot még színesítették borok, ritka, értékes kínai hagyományos gyógytermékek, és több óra mellett arany és ezüst értéktárgyak. Az árverési katalógusnak a kínai médiában
„a vezetőknek szánt ajándékok enciklopédiája” gúnynevet adták. A kínai médiában nem mulasztották el azt is megjegyezni, hogy nem világos a befolyó összegek sorsa, az átláthatatlan rendszerben pedig fennáll a veszélye az újabb visszaéléseknek.
A hivatalos közlés szerint az így szerzett pénz olyan központi alapba kerül, amelyet a még vissza nem fizetett kenőpénzek befizetésére nyitottak. A summa végállomása – úgy tudni – a költségvetési kassza.
Ám azok a szakértők, akik kutatnák a korrupciós eljárások során lefoglalt értékek sorsát, a pénzek nyomát, átláthatatlanságra panaszkodnak, s úgy vélik, a nem egységes szabályozás és gyakorlat miatt nem ritkák a visszaélések. A nyilvánosság még kevesebbet tud.
Hogy mekkora összegekről van szó, arra a Global Times című angol nyelvű napilap példaként említ egy közelmúltbéli esetet, amelynek főszereplője az állami energiafelügyelet egyik volt vezetője volt. Otthonában 100 millió jüant találtak készpénzben. Állítólag a helyi banktól kölcsönzött 16 pénzszámláló masinából négy leégett a számolás alkalmával.
Ügyekből van szép számmal. A legfőbb ügyészség korrupcióellenes osztályának igazgatója májusban úgy nyilatkozott, hogy január és március között több mint 10 ezer vezető, hivatalnok korrupciós ügyében folytattak nyomozást. Nyolcvan százalékuk több mint 50 ezer jüant fogadott el, vagy több mint 100 ezer jüant sikkasztott közpénzből. A főügyész ezzel egy időben közölte, hogy az elmúlt öt évben 55,3 milliárd jüan kenőpénzt „találtak”.
A területet kutatók ettől függetlenül arra panaszkodnak, nem kapnak konkrét információkat arra vonatkozóan, hogy az elmúlt években milyen értékű vagyont foglaltak le a hatóságok, s végül az értékek hol kötöttek ki. A kínai büntetőtörvénykönyv ugyan világosan rendelkezik arról, hogy a bűnözőktől elkobzott vagyont és a bírságot a kincstárnak kell átadni, de hogy ezeket hogyan osztják el tovább, azt sem tudják pontosan.
