Jól ráhúzza a vizes lepedőt Romániára az Európai Bizottság (EB). Tegnap közölt első korrupcióellenes jelentéséből az derül ki, hogy az Európai Unióban Bulgária, Horvátország, Csehország, Litvánia és Görögország mellett Romániában a legrosszabb a helyzet, a legelterjedtebb a korrupció.
Jól ráhúzza a vizes lepedőt Romániára az Európai Bizottság (EB). Tegnap közölt első korrupcióellenes jelentéséből az derül ki, hogy az Európai Unióban Bulgária, Horvátország, Csehország, Litvánia és Görögország mellett Romániában a legrosszabb a helyzet, a legelterjedtebb a korrupció. Bár az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) munkáját méltányolták (az elmúlt hét évben 4700 személyt helyezett vád alá a DNA, a perek közel egynegyedében végleges ítélet született, ami 1500 vádlott elítélését jelenti, zömében magas rangú tisztségviselőkről lévén szó), az EB hatékonyságot és komoly erőfeszítést sürget főként a közbeszerzési eljárásoknál, a gazdaságban tetten érhető korrupció elleni harcban. A jelentés szerint Romániában a megkérdezettek 6-29 százaléka nyilatkozta, hogy az utóbbi 12 hónapban legkevesebb egy alkalommal kenőpénzt kértek tőlük, 84-99 százalékuk pedig úgy véli, a korrupció igen kiterjedt minden területen. Ami a legsúlyosabb talán: a lakosság közel 60 százaléka érzi úgy, hogy mindennapi életét befolyásolja a korrupció. Az Európai Bizottság aggasztónak és fenyegetőnek tartja az üzleti élet–szervezett bűnözés–politikum közötti esetenkénti összefonódást, a közbeszerzéseknél tapasztalt korrupciót, amely akár 50 százalékkal is felfújhatja az állami szerződések értékét.
Miközben a 28 tagállamban végzett felmérés eredményeit közlő jelentést olvassuk, arra gondolunk, hogy az új büntető törvénykönyv (Btk.) és az új büntetőjogi perrendtartás kapcsán több száz módosító javaslatot fogalmaztak meg a jogászok, ezeket kellene figyelembe vennie a törvényhozónak avagy a kormánynak, hogy a legközelebbi EB-jelentés talán kedvezőbb színben tüntesse fel Romániát. A Btk. változásait olvasva ugyanis határozottan az az érzésünk támad, hogy bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak igencsak kedvezően alakították. Főként, ha a szabadságvesztésre vonatkozó időtartam változását nézzük: az általában felére csökkentett elévülési idő, a minősített lopásért 15 év helyett legtöbb 10 év börtönbüntetés szabható ki, csalásért 15 évről 3-ra vitték le a szabadságvesztésért kiszabható időtartam felső értékét, sikkasztásért ezután 1-15 év helyett 6 hónap–7 év zárka jár, kenőpénz elfogadásáért 2 évvel, befolyásvásárlásért 3 évvel csökkentették a szabadságvesztési idő felső határát, a bűncselekményeket pedig akkor minősítik folytatólagosnak, ha ugyanazon személy ellen irányul minden esetben. A kenőpénzadást és a befolyással való üzérkedést azonban szigorúbban büntetik, de ez nem biztos, hogy a várt mértékben lesz elriasztó hatású. Az óvadék lefizetése alternatív intézkedés lesz a letartóztatásra, a legtöbb 7 évig terjedő börtönbüntetések esetében az ügyész lemondhat a bűnügyi eljárásról, ha az eset nem számít közérdekűnek, a bíróság pedig a legtöbb 5 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt személynek úgymond „megbocsáthat”, azaz a vádlott megúszhatja egy figyelmeztetéssel. Ha a szabadságvesztés időtartamának csökkentésére gondolunk, akkor 5, illetve 7 év börtönbüntetés elég súlyos bűncselekmények esetében szabható ki, tehát sokan „megúszhatják” a zárkát.
Ha Románia így akar fellépni a korrupció, a gazdasági bűncselekmények ellen, az igencsak sajnálatos, és bizonyosak vagyunk benne: nem fogja az EB tetszését elnyerni.
