Mióta Nyirő József legújabb regényét, a Temetni veszélyest két ország hivatalos stábja forgatja, azóta megnőtt a Nyirő-olvasók tábora. De olyannyira, mesélik a kollégák, hogy Bârladtól Székelyderzsig és Kis-Kalkuttától Nagy-Budvárig a könyvtárak egyszerűen nem győzik kiszolgálni az igénylők tömegét.
Mióta Nyirő József legújabb regényét, a Temetni veszélyest két ország hivatalos stábja forgatja, azóta megnőtt a Nyirő-olvasók tábora. De olyannyira, mesélik a kollégák, hogy Bârladtól Székelyderzsig és Kis-Kalkuttától Nagy-Budvárig a könyvtárak egyszerűen nem győzik kiszolgálni az igénylők tömegét. Nincs elegendő példány, nem lehet elég gyorsan visszaszerezni a kiadott műveket, antológiákat, dísz- és lágykiadásokat, hamar elrongyolódnak az intenzív használattól. Különösen a román versolvasók körében lendült föl Nyiro Jozef ázsiója, mióta kiderült, hogy poetul horthyst. Ugyanis eleddig ilyen kategóriáról az irodalomtörténet aligha tudott akármit is, mint ahogy arról sem, hogy karlista vagy antoneszkánus költők léteznének. Többen fapados gyorstalpalókban tanultak meg horthysta-magyarul, csakhogy eredetiben olvashassák verseit.
Miután a román kormányzat nem engedte meg a csendes gyászszertartás lebonyolítását (miként azt nem is tervezték a szervezők és a pártérdekek), és a magyar Országgyűlés elnöke kijelentéseivel abszolút fölöslegesen keltett feszültséget, amely úgy kell a két ország példás viszonyában, mint üveges tótnak egykor Sólyom László váratlan túraötlete a komáromi hídon át, szóval miután az ügy már folyamatban van, a könyvtárak Nyirő-forgalma kiegyensúlyozottan botrányos, talán meg kellene próbálkozni más újratemetésekkel is. Így érettségi előtt mindig azzal az íróval, aki a legesélyesebb arra, hogy érettségi tételként kapják a ballagók. Tehát legyen József Attila-, Balassi Bálint- és Jókai-újratemetés (ez utóbbinak nagyon örülnének a felvidéki gyerekek), legyen Petőfi-kereső és jelképes újratemetés, aztán ne feledkezzünk meg Kosztolányiról, Babitsról, Áprilyról (őt mindenképpen hazahozni Erdélybe egy következő parlamenti választás előestéjén, bár nála roppant nehéz lesz még bukaresti mércével is szélsőségeket kimutatni).
Ha már kimerült a készlet, bár a magyar irodalom végtelen, Erdély pedig multikulti, akkor próbálkozhatna a könyvtárélénkítő politika az újraélesztéssel. Nem mindenkinek megy, de tudunk egy közel-keleti esetről, amelyről azóta is beszélnek és mindmáig a legnagyobb irodalmi siker. Azokat kellene megkérdezni. Onnan lehet megismerni őket, hogy ezelőtt közel hetven évvel magyar állampolgárokként két sárga egymásra csúsztatott háromszöget viseltek a mellükön éppen Nyirő bácsi szavazatának jóvoltából is...
