Könyvbemutató: 365

Amikor ismerőseinek, barátainak bejelentette, hogy regényt írt, mindenki meglepődött. Szász Hargita, a mosolygós csíkszeredai fiatal hölgy hol kampányban, hol pedig minisztériumok sajtóosztályán temetkezett számítógép, laptop mögé. Amikor a pörgő médiavilágban olyan rövidre szabott a szabadidő, a félrevonulásra, befelé fordulásra szánt idő, akkor igazán dicséretre méltó, hogy valakinek jut arra is, hogy történetet szőjön. 

A Bookman Kiadó által felvállalt kötet alig két hete jött ki a nyomdából. Csíkszereda után Marosvásárhelyen mutatták be a közönségnek. A szerző az RMDSZ Maros megyei nőszervezetének volt a vendége a Bernády Házban, ahol gondolatait Csata Éva pszichológus közreműködésével osztotta meg az érdeklődőkkel. A kötet címe: 365. Tulajdonképpen a főszereplő ifjú hölgy történetét követhetjük végig egy éven keresztül. A történet egy munkahelyi, véletlen találkozással indul. Anna interjút megy készíteni egy vállalkozóval, akiről kiderül, hogy gyerekkori ismerőse, régi szerelme volt. Egy pillanat alatt kiújul az érzelem, és ez bonyodalmakhoz vezet, amiben kialakul egy szerelmi háromszög. A cselekmény mai, modern, mintha egy fiatal baráti társaságban történt volna meg. A szerző a Bernády Házban szervezett könyvbemutatón bevallotta, hogy saját hús-vér élményt is beleszőtt a cselekménybe, az érzelmi világ, a párbeszéd stílusa is annyira valós, mintha igazán megtörtént volna. Hargita nem tagadta, hogy a képzeletbeli város nem más, mint Csíkszereda, igaz, egy kicsit a fantázia szépítette képben, és vannak olyan létező, de ki nem mondott helyszínek, mint a keresdi kastély vagy a segesvári vár, amelyet azok, akik ott jártak, a leírásokból könnyen felismernek. De nyilván nem ez a lényeg. Dénes Ildikó irodalomkritikus ajánlójában azt írja, hogy „a történet hangulata, a remek karakterábrázolás és az írói stílus mellett a könyv legnagyobb erőssége a lebilincselő cselekményszövés”. Csata Éva pszichológus a bemutatón elmondta, az a jó regény, amely olvasás közben kizárja a körülöttünk levő világot. A Szász Hargita „regénye olvasásakor odaéghetett a kályhán az étel, sírhattak a gyerekek..., nem tudtam letenni a könyvet.” 

Valaki a csíkszeredai könyvbemutatót követően rásütötte a bélyeget: női regény! A marosvásárhelyi beszélgetésekkor kiderült, hogy nem csak, és ez nem is baj. Több olyan ismert (női) szerző van, akiknek a regényeiből sikeres játékfilm készült az amerikai álomgyárban. Mert vannak olyan olvasók, akiknek szükségük van arra, hogy egy kicsit tükröt állítsanak nekik, álmaiknak, vágyaiknak. 

Szász Hargita elmondta, 17 éves kora óta érlelte magában a történetet, de igazán korábban, már ötödikes korában is papírra vetett írásokat. Édesanyja magyar szakos tanárnő, ő is magyar-angol szakon végzett, s szakmájával nem a kommunikációtudomány csendesebb partjain kötött ki. Azért mégis sikerült – bevallása szerint három hét alatt – kötet formájában megjelentetni a sokáig dédelgetett történetet. Elsőkötetesként le kellett győznie azt a dilemmát, hogy jó-e, fogyasztható-e mindaz, ami számára egyfajta menedéket, kikapcsolódást jelentett alkotásában. Aztán Demény Péter, a Látó szerkesztője volt az, aki szakmailag pátyolgatta és adta azt a lendületet, hogy végül is nyomdába kerüljön a mű. Szász Hargita a marosvásárhelyi könyvbemutatón szerényen, mosolyogva mondta el, eddig pozitív visszajelzést kapott, még az igen olvasott és a jelen történéseivel is igen napirenden levő 81 éves nagytatájától is, aki további alkotásra ösztönözte. 

Hogy a cselekményfonal átélése mellett miért jó egy ilyen könyvet elolvasni? Mert a regényhősök: Anna, Kristóf, Zágon bármelyikünk lehetne ebben az igen mozgalmas, érzelmileg kilúgozódott cyber világban, nem csak háromszázhatvanöt napon...

*

A kötet Marosvásárhelyen megvásárolható a November 7. negyedben levő Paradigma, a főtéren, valamint Pandúrok sétányon, az Egyesülés és a meggyesfalvi negyedekben levő könyvesboltokban, a Forradalom utca 4. szám alatti üzletben és a Kövesdombon a Bogy Hobby Shopban.