Koncz József, az adatközlő levéltáros

Habár ezt a cikket a városunk múltjával és nagyjaival foglalkozó hivatásos történészek jobban megírhatták volna, mégis amatőrök vállalkoztak e feladatra. Ennek indítéka profán és egyszerű: részt veszünk az Örökségünk őrei mozgalomban, ahol csapatunk, a Színfolt, Koncz József emlékének felélesztését tűzte ki célul.

Megállapíthatjuk azonban, hogy a két hónapos kutakodásunk után, amint alaposabban körvonalazódott előttünk Koncz József alakja, már egyáltalán nem tekintjük munkának vagy versenynek. Egyszerűen megszerettük az öregurat. Lehet, hogy elfogultakká váltunk – sőt, majdnem biztos –, de nem tehetünk róla, ha búvárkodásunk során kizárólag pozitív jellemvonásait és lelki nagyságát igazoló adatokra bukkantunk.

 

Élete és munkássága 

1829-ben született Bözödön, Udvarhelyszék peremén, vegyes vallású – unitárius és református – faluban. Középnemesi családja nevét nagysolymosi előnévvel használja. Büszke lehetett származására, hiszen 40 évvel később kutatási területe kiterjed szülőfalujára, lakóira, felekezeteire, Nagysolymosra is. 

Hétévesen veszíti el édesapját. Tízéves korában özvegy édesanyja beíratja a Bözöd környéki Makfalván a Wesselényi által alapított iskolába, majd a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba. Korai árvasága és szülőháza oltalmától való elválása rányomja bélyegét későbbi életére, megkeményíti a fiatal Koncz Józsefet. Talán ezzel magyarázható szilárd jelleme és legendás munkabírása. 

1842-től a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatja tanulmányait. Élete ettől kezdve Marosvásárhelyhez kötődik, ahol diák, segédtanár, rendes tanár, könyvtáros, kutató, levéltáros, különböző szervezetek jegyzője vagy elnöke. Szeretett városát csak rövid időre hagyja el: diákéveit az 1848-as forradalom szakítja ketté. Kérést intéz a kollégium vezetőségéhez, hogy júliusi vizsgáit májusban tehesse le, mert Kossuth Lajos azt üzente… A tanári kar természetesen jóváhagyja, hiszen tagjai között ott van Török János, a későbbi székely vértanú is. Koncz a XI. zászlóaljban harcolja végig a forradalmat – Bem József közvetlen parancsnoksága alatt. Csapata többek között a debreceni és nagyszebeni utcai harcokban is hősies ellenállást tanúsít a nyomasztó túlerővel szemben. 

Húszévesen főhadnagyi rangban fejezi be a forradalmat. Ha eddigi magára utaltsága nem lett volna elegendő jellemszilárdságának megalapozására, akkor a harcmezőn látottak és tapasztaltak bizonyára kemény férfivá avatják. 

Visszatér az iskolába. Érettségizik, majd kétéves nagyenyedi teológiai tanulmányai végeztével papi szigorlatot tesz. Ezután két évre belekóstol a tanári és könyvtárosi munkába a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, kitölti inaséveit mindkét területen. 1858-1860 között a marburgi, bázeli és zürichi egyetemeken mélyíti el teológiai ismereteit, továbbá filozófiát, gyakorlati természettant és történelmet hallgat. Svájci tanulmányai idején meglátogatja az emigrációból állhatatosan szervezkedő Kossuth Lajost. Koncz József tette nagy bátorságra vall, hiszen emlékeiben még elevenen élhet a székely vértanúk kivégzése a marosvásárhelyi Postaréten.

Azért foglalkozunk ennyire hosszasan, behatóan gyermekkorával, fiatalságával és tanulmányaival, mert szerteágazó tevékenységét, elkötelezettségét, elhivatottságát és tárgyi tudását nem lehetne megérteni és megmagyarázni ezen ismeretek nélkül. 

1860-ban tér vissza Marosvásárhelyre, ekkor kezdődik meg 40 éven át tartó megszakítatlan tanári tevékenysége. 1871-től a kollégium könyvtárának őre és gondozója. Herkulesi munkát vállal el, hiszen a közel 50 ezer könyvet a mára már lebontott régi könyvtár és auditórium épületébe zsúfolták össze, sok esetben kettes és hármas sorokban egymás mögé, polcokon és a folyosón felállított állványokon.

A könyvtár gyarapítását tűzi ki egyik fő feladatául. Munkássága idején több mint 12 ezer példánnyal gazdagodik az állomány, tovább növelve a tárolás gondját. A bővülés forrásait iskolájukat elvégzett öregdiákok és örökös nélkül maradt gyűjtők adományai, Erdélyben kallódó értékesebb könyvek felkutatása és összegyűjtése, duplikátumok cserélése más könyvtárakkal képezik. 

Erdélyi könyvszerző útjainak egyikén bukkan rá Erdőszentgyörgyön egy 14. századi latin nyelvű hártyakódexre, benne a hatodik magyar nyelvemlékkel. A legnagyobb természetességgel adományozza a kollégiumnak. A hálás utókor róla nevezi el Koncz-kódexnek. Ez – a benne talált nyelvemlék révén – a Teleki Téka legnagyobb kincse, nemzetünk felbecsülhetetlen értéke. 

A Tékában elhelyezett óriási méretű Teleki-levéltár rendezésére Koncz Józsefet kéri meg a Teleki család, hiszen szakértelmének híre már túllépett a kollégium falain. E két nagy könyvesház kincsesbányájában vallatja a forrásokat, majd rendszeresen jelentet meg történelmi, egyházi, politikai, iskolatörténeti, gazdasági és művelődéstörténeti tanulmányokat. Itt tűnik ki szerteágazó érdeklődése és alapos szakmai képzettsége. Személyében egymásra talál a kiváló elme és a kitartó szorgalom. 22 folyóiratban és egyéb kiadványokban összesen 342 közlemény szerzője. Továbbá megírja A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium történetét (1557-1895) 750 oldalon, valamint a kollégium nyomdájának és könyvtárának történetét. Ezek annyira alapos és minden részletre kiterjedő művek, hogy a kollégium többszázados életének felderítésére vállalkozók a mai napig forrásmunkaként használják.

Megmenti a kallódástól a Bolyai-hagyatékot, és szívügye a két Bolyai munkásságának és hírnevének megismertetése a nagyvilággal. Hozzá fordulnak segítségért a lexikonok és enciklopédiák szerkesztői, hiszen kevés tudós él Erdélyben, aki a művelődéstörténet, a régi könyvek titkainak ismerőjeként és adatközlő levéltárosként túltenne rajta. 

A tanári pályáról való visszavonulása után is dolgozik a könyvtárban és a levéltárban. Szakadatlanul hozza felszínre nemzetünk rejtett értékeit. Tevékenysége olyan, mint a bányászé, aki rábukkan az ércre, majd átadja a becses kincset feldolgozás céljából, írja róla hálás tanítványa, Kelemen Lajos. A szó szoros értelmében esett ki a penna a kezéből a halálos ágyán, vallotta Biás István, a Teleki-levéltár későbbi gondozója, aki mellette állt az utolsó perceiben 1906. március 3-án.

Befejezésül – a 30 fellelt méltatásából válogatva – Deé Nagy Anikót idézzük: 

„Megkockáztatom azt a feltevést, hogy ha a Bolyaiak élete, munkássága történetesen nem Marosvásárhelyhez kötődne, akkor talán alma materünk vagy legalább nagy hírű könyvtára ma Koncz József nevét viselné. Mert hát kevesen vannak, akik annyit tettek ezért az iskoláért és könyvtáráért, mint éppen ő. Az aztán már egyértelműen az utókor számlájára írható, hogy hasonlóan sok más méltatlanul elhallgatott erdélyi tudóshoz, alkotó értelmiségihez, róla is keveset tudunk, a halála óta eltelt közel egy évszázad alatt ritkán emlegették, érdemben senki sem foglalkozott életművével.”

„Aki azonban Erdély művelődéstörténetét kutatja, ezen belül a marosvásárhelyi oktatástörténettel, erdélyi egyháztörténettel foglalkozik, vagy a Teleki-Bolyai Könyvtárban dolgozik, szinte naponta találkozik Koncz József szellemi hagyatékával, írásaival, mindennapi munkájának fennmaradt nyomaival.”

Fő forrásunk Koncz József A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története (1557–1895) és Deé Nagy Anikó Koncz József (1829–1906) című munkája. További 125 könyvet, tanulmányt, kéziratot, anyakönyvet és újságcikket böngésztünk át, hogy megismerjük és megismertessük kultúrtörténetünk e kiválóságát.

A Színfolt csapat