„Komló, árpa, Ég áldása!”

Sörtörténeti vándorkiállítás a marosvásárhelyi várban

A történelmi Magyarország sörtermelésének és -fogyasztásának múltjába és jelenébe pillanthatnak be a Maros Megyei Múzeum várbeli épületében, a régészeti és történeti osztályon nyílt Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című új vándorkiállítás látogatói. 

A budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum és a Dreher Sörgyárak Zrt. Söripari Emléktár közös tárlatán egyebek mellett a sörgyártás lépéseiről és technikáiról, a középkori Magyarország sörnevelőiről, a kunszentmártoni „sergazdákról”, a sörfőzők védőszentjeiről és a „folyékony kenyér” előállításának erdélyi, ezen belül marosvásárhelyi hagyományáról is számos érdekességet tudhatunk meg a gazdag látványvilágot teremtő tárgyi anyag, illetve az összképbe tökéletesen illeszkedő ismertető szövegek révén.

Marosvásárhely a tizedik állomása a vándorkiállításnak, amelynek július 22-i, péntek délutáni megnyitóján elsőként Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte az üdítő, habos nedűvel kínált egybegyűlteket. 

– Megkezdődött a nyári szezon, itt van az újabb hőhullám, tanácsos tehát sok folyadékot fogyasztani! Mégsem azért özönlenek tömegek a teraszokra, hogy forró kamillateát igyanak. Mindannyian tudjuk, hogy nyáron a csapból is a hideg sör folyik – mi lenne hát, ha lehetőségünk lenne a múzeumban is sörözni? – tette fel a költői kérdést az intézményvezető, majd a budapesti múzeummal több mint egy évtizede gyümölcsöző együttműködésről szólt, amelynek köszönhetően 2011-ben a Kávé, 2018-ban a Szerzetesek asztala című kiállítást láthatta vendégül a Maros Megyei Múzeum.

Háromszor koppant a korsó

– A jelenlegi tárlat témáját képező sör kultúránk szerves része, de része városunk történetének is, hiszen Marosvásárhelyen már a 18. század közepén jelentős sörfőzde működött – emelte ki Ötvös Koppány, majd a Bernády-korszak fontos szereplőjének, a két világháború között is sikeres zsidó polgárnak és politikusnak, Bürger Albertnek a sörgyáráról tett említést (a gyár történetét külön pannó mutatja be a bejárat melletti teremben).

Beszéde végén az intézményvezető a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum képviselőinek – dr. Török Róbert múzeumigazgatónak, a kiállítás kurátorának és a gyűjteményt kezelő Bodor Anikónak –, a rendezvényt támogató Maros Megyei Tanácsnak, a szervezőmunkában részt vevő munkatársainak – Szász Andreának és a helytörténeti rész koncepcióját felvállaló Orbán Jánosnak –, a kölcsönzött tárgyakért és a Bürger-sörgyár standjának elkészítéséért Vészi Tibornak, további kölcsönadott tárgyakért pedig W. Szabó Péternek mondott köszönetet.

– Komló, árpa, Ég áldása!, mondja a régi serfőző legény, és háromszor koppantja meg a korsóját: egyet a hazáért, egyet a városért, egyet pedig a tekintetes serfőző cégért – hívta áldomásra a régi rigmussal a jelenlevőket dr. Török Róbert múzeumigazgató, a kiállítás kurátora. Az intézményvezető beszéde elején szintén hangsúlyozta, hogy az erdélyi sörfőzésnek is nagy ipartörténeti hagyománya van a 18–19. századtól kezdődően, mi több, a legrégebbi, folyamatosan működő, üzemszerű magyarországi sörgyár Temesváron létesült 1718-ban. 

– Minden bizonnyal a középkorban is volt errefelé is sernevelés és -fogyasztás a városi egyházi, illetve a várbirtokok vonatkozásában – tette hozzá a kurátor. 

Marosvásárhely sörkirálya

Dr. Török Róbert a kőbányai lagersör feltalálójaként ismert, sörkirálynak nevezett idősebb Dreher Antal említése után arra hívta fel a figyelmet, hogy Marosvásárhelynek is megvolt a maga sörkirálya.

– Ő volt Bürger Antal sörgyáros, iparmágnás, Erdély ipari és kereskedelmi életének legkiemelkedőbb egyénisége. 1861-ben született, és boroskrakkói előnévvel nemességet nyert. A grazi kereskedelmi akadémia elvégzése után az egykori Jenei-féle sörgyárat bérelte ki, és üzemeltette 1886-tól. A gyárat gépesítette, és mintegy 170 munkást foglalkoztatott. A Vidéki Sörgyárak Országos Egyesületének elnöke lett, később több iparvállalatban volt részes, a helyi kereskedelmi és iparkamara elnöki tisztét is betöltötte, kamarai kormánybiztos és szenátor is volt – körvonalazta dr. Török Róbert a marosvásárhelyi sörkirály életpályáját, majd a Bürger-sörgyár – nemcsak Erdélyben, hanem a Királyhágón túl is fogyasztott – termékei közül a híres Dupla Malátát említette, amely joggal érdemelte ki a korabeli szakértők dicséretét.

– Bürger Antal halála után a gyárat a Dreher Haggenmacher konszern vásárolta meg, ezzel a kiállítás két története összefonódik – összegzett a kiállítás kurátora. 

Barna vagy fehér?

Azt, hogy milyen is lehetett a 19. századi sör, dr. Török Róbert egy korabeli leírással, Möller János 1818-as módszertani könyvének ide vonatkozó részletével érzékeltette: „Azt az ital nevét, amelyet mi sernek nevezünk, megpergelt árpából, búzából vagy szaladból, azaz malátából szokták főzni. Az árpaszaladból barna, a búza- és zabszaladból pedig fehér ser készül. A serfőzés nem minden serfőző házban egyformán esik meg, a különféle serek is hasonlóképpen különböző módon készíttetnek. Sok országban majdcsaknem minden parasztházban készíttetnek sert, mindazonáltal a nagy városokban ezt az egészséges italt minden nagyobb serházban szokták készíteni.”

– A kiállítás a történelmi Magyarország sörfogyasztásáról, gasztrokultúrájáról, évszázados és évezredes hagyományairól ad átfogó képet, amelynek része az erdélyi sörfőzés is. A hagyományosan hazánkban tevékenykedő serfőző mesterek, a céhek vezetői jellemzően német nemzetiségűek, osztrák, német és cseh tartományból érkezők vagy zsidók voltak. A tárlat kurátorai arra próbáltak meg választ adni, hogy kik és hogyan főztek sört Magyarországon, miért Kőbánya, azaz Budapest vált a magyar sörgyártás fellegvárává, bor- vagy sörivó nemzet a magyar, polgári vagy munkásital a sör? A látogatók megismerhetik honfoglaló őseink italkultúráját, a középkori sernevelőket, majd az ipari sörgyártás megindulását, a legnagyobb üzemeink történetét, az állami sörfőzést és a napjainkban is működő kisüzemi főzdéket, emellett kiderül az is, hogyan és miből készül a sör, hogyan lesz az árpából maláta, mi a különbség az alsó- és felsőerjesztésű sörök között – vázolta fel a kiállítás kínálatát a budapesti múzeum igazgatója, majd Jäger Sebestyén 18. századi német sörfőző mesterre hívta fel a jelenlevők figyelmét, aki egykor az Alföldön, Kunszentmárton városában készítette a folyékony kenyeret, és akinek alakja a kisüzemi sörfőzést bemutató esettanulmányban kerül előtérbe.

A gazdag ismertetőanyag mellett a négy terem látványvilága is igen figyelemre méltó. Az említett esettanulmányhoz például egy 19. századi sörházat bemutató makett is tartozik, a kiállítótérben bennebb haladva pedig a sörgyártástól elválaszthatatlan kádárműhely 20. század eleji eszközei vonzzák a tekintetet, de itt látható Ferenc József császár söröspohara is, amelyből 1895. február 19-én Salzburgban ivott, illetve egy, Baross Gábor ipar- és közlekedésügyi miniszter portréjával ellátott, 1890-es fedeles söröskorsóra is rácsodálkozhatunk. 

A következő terem a különböző korok sörfogyasztást népszerűsítő reklámjait vonultatja fel – a plakátok mellett sok más tárgyat, közöttük egy reklámlegyezőt is találunk –, ugyanakkor külön stand mutatja be a kisüzemi sörfőzdék 2000-es évekbeli termékeit és természetesen a Dreher, valamint a Soproni Sörgyárak kínálatából is ízelítőt kapunk. Az időutazást megörökíteni kívánó látogatókra fotósarok is vár.

A vándorkiállítás október végéig tekinthető meg a várban keddtől péntekig 9–16, szombaton 9–14, vasárnap 9–13 óra között.