Kobra, a világtekerő bringázó

Szerdán a Marosvásárhelyi Rádió meghívottjaként a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubban találkozott az érdeklődőkkel a székelyudvarhelyi Szabó Zoltán (Kobra) székelyudvarhelyi kerékpározó, aki körbekarikázta a világot.

Kádár Zoltán, Szász Attila, Szabó Zoltán, Rákóczi Kinga (Fotó: Vajda György)

Szerdán a Marosvásárhelyi Rádió meghívottjaként a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubban találkozott az érdeklődőkkel a székelyudvarhelyi Szabó Zoltán (Kobra) székelyudvarhelyi kerékpározó, aki körbekarikázta a világot. Egy év és négy hónap alatt összesen 32.441 km-t tekert. Csak néhány ország az érintettek közül: Bulgária, Törökország, Irán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kína, Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Thaiföld, Szingapúr, Bali, Új-Zéland, Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, majd Európa – Magyarországon keresztül Erdély.

A beszélgetés házigazdái Kádár Zoltán és Rákóczi Kinga voltak, a Marosvásárhelyi Rádió Jó reggelt, Erdély! című hajnali műsora, amely végigkísérte útján a túrázót. Szász Attila, a rádió magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, iskola-, sőt egyetemi szobatársa volt Kobra, akit már akkor nagyon elszánt, filozofikus alkatúnak ismert meg, és azóta több sportrendezvényen is találkoztak. A két műsorvezető kérdéseire válaszolva Szabó Zoltán elmondta, kamaszkori álmát valósította meg, hiszen akkor csak bizonyos országokba lehetett utazni, ezért fejébe vette, hogy körbejárja a világot. Az élet és a szerencse úgy hozta, hogy 1989 után eljött ez a lehetőség. Vásárolt egy különleges kerékpárt, amely bírta az utat, a Góbé-termékeket forgalmazó cég pedig élelmiszerrel támogatta. Nekivágott. Elmesélte, nem tudott idegen nyelvet, mégis a világ legrejtettebb zugában is megtalálta a módját, hogy kommunikáljon az emberekkel. A gesztusokból, a tekintetekből hámozta ki azt, hogy ki mennyire megbízható, segítőkész. A legkevesebb gond az iszlám országokban volt, ahol szinte „fárasztóan” barátságosak az emberek. De ugyanolyan jól érezte magát a Távol-Keleten is. Lenyűgözte Amerika nagysága, az emberek nyugodtsága és segítőkészsége, Új-Zéland szinte kultikusan őrzött természeti szépsége. A legnagyobb gondot a bürokrácia okozta, a vízumok beszerzése. Volt, ahol előnyére vált a kettős állampolgárság, hol a magyar, hol a román honpolgárság segítette abban, hogy egyik vagy másik országba belépőt nyerjen. Megható volt hallani, amint elmondta: azt tapasztalta, hogy emberek és a vallások között nincs különbség, és bár eltérő a bőrszínünk, az anyanyelvünk, mindenhol egyformán barátságosak az emberek. A különböző vallású és kultúrájú országokban barangolva pedig rájött arra, hogy tulajdonképpen minden hit ugyanabban erősíti meg az embert: a transzcendentális kötődésben, ami nem egymás ellen lázít.

Az érdeklődők kérdésére Kobra elmondta, világ körüli kalandja 8000 euróba került, ebből 3000-rel a támogató finanszírozta. Kevés kivétellel sátorban lakott, és a helyzetek 80%-ában vadkempingben húzta ki a ponyvát. Nagyon sokan megvendégelték, házukba hívták. Lakott jurtában, mecsetben, pagodában, buddhista kolostorban, szabadkempingben és fizetős helyen. Egyetlen holmit, a napszemüvegét lopták el iráni gyerekek. Sikerült egészségesnek maradnia. A legnehezebb a bringázás a trópusokon volt, kimerítőbb, mint a 4000 méter feletti Tibeti-fennsíkon. A legnagyobb gondot a magány okozta. Kifejtette, bár kellemesebb párosan vagy csapatban kerékpározni, az újabb nehézségeket okozott volna, hiszen egy másik emberhez kell igazodni, több technikai probléma is előállt volna. Ezért döntött úgy, hogy egyedül vág útnak. Társai is akadtak, más kerékpározók, vagy a budapesti világjáró pár, akikkel direkt találkozott útközben. Amerika hosszú és monoton útjai végül „hazairányították”. Ott döbbent rá arra, hogy bár fizikai ereje bírta volna a kalandozást Dél-Amerikában, lelkileg szüksége van a barátokra, az otthon melegére, az udvarhelyi emberek közelségére. Hazatért.

Ekkor döbbent rá, hogy „celeb” lett. Pedig – mint mondta – ő is ugyanolyan ember, mint más, csak tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott. A hallgatók kérdésére kifejtette: igaz a közmondás: mindenhol jó, de a legjobb otthon. Amikor visszatért Európába, valóban otthon érezte magát, aztán Magyarországtól Székely-udvarhelyig egyre lassabban haladt, mert többen állították meg, gratuláltak, érdeklődtek, fotókat készítettek. De semmi sem helyettesíti az udvarhelyi barátokat, azt, hogy majdnem mindenki köszön az utcán, és sehol nem olyan jó a sör, mint valamelyik udvarhelyi kocsmában!

Kobra terveit nem árulta el, annyit megsúgott Kádár Zoltán faggatózására, hogy kerékpárral kapcsolatos. Lehet, hogy élményeit könyvbe is foglalja, de még ez sem biztos. Mintegy 10.000 fotó készült, a Facebookon jelen van, és kötelező blogot is működtet. Aki nem hiszi a történeteit, utánajárhat. Szabó Zoltán – Kobra – járt, látott, hallott, hazajött! Bringára, kalandorok!