Klasszikus zene kortárs ritmusban

Irányváltás a marosvásárhelyi filharmóniánál

Csütörtökön, a marosvásárhelyi filharmónia énekkara fennállásának 65. évfordulóján György Levente, a művelődési intézmény vezetője állt a karmesteri pulpitusra. Mint ismeretes, október elsejétől nevezték ki a néhai Vasile Cazan utódjául, a múlt hónap közepén sajtótájékoztatón mutatkozott be a közönségnek. Már akkor elárulta, hogy hazatért világjáró barangolásaiból, hiszen többször is szerepelt a marosvásárhelyi Kultúrpalota színpadán. Az igazgatóval nem egészen egy hónappal beiktatása után a terveiről beszélgettünk. 

– Miért vállalta el az igazgatói megbízatást?

– Miután megtudtam, hogy a korábbi igazgató, Vasile Cazan sajnálatos módon elhunyt, telefonon beszéltem több régi kolozsvári ismerőmmel, és arról érdeklődtem, hogy milyen esélyem volna ezt az állást megpályázni. Mindenhonnan bátorítottak, így jelentkeztem a megmérettetésre. Amint korábban is elmondtam, nem volt idegen számomra a marosvásárhelyi filharmónia. 1996 és 2001 között gyakran felléptem. Itt kezdtem az énekesi karrieremet a Florentin Mihăescu vezényelte Mozart-Requiemben. A Szalman Lóránt vezényelte több vokális szimfonikus műben is szerepeltem. Shinya Ozaki is többször meghívott. Franz Lamprechttel turnéztam Düsseldorfban..., szóval ismertem a zenészeket, az énekkart, a marosvásárhelyi kulturális életet. Húsz évig Németországban és Svájcban éltem. Húsz évig nagybőgős voltam, aztán nyolc évig kóruskarmester Zürichben, zenekari karmesteri végzettségem is van. Zongoristaként Zürichben három évig az operastúdióban voltam kamarazenész. Nagybőgősként a kvartettel jártuk a világot Párizstól Amszterdamig, Zürichtől Bernig. Húsz év alatt azokban az intézményekben, ahol dolgoztam, több igazgatóváltást értem meg. Gyakran át kellett szervezni az intézményeket, a közönséget becsalni az előadótermekbe, így a kultúrmenedzsment terén is szereztem tapasztalatot. Én szerveztem tíz évig Hannoverben a magyar kulturális központ műsorait. Hildesheimban a helyi múzeummal közösen öt évig koncerteket, kulturális programokat szerveztünk. Rég terveztem, hogy hazaköltözöm, de csak akkor, ha megfelelő állást találok. Nagyon sokoldalú zenészképzésen vettem részt, mert sok minden érdekelt. Úgy érzem, hogy igazgatóként mindent, amit tanultam, tapasztaltam, szakmai téren értékesíthetem.

– A beiktatást követő sajtótájékoztatón elárulta, hogy programjaival elsősorban a fiatalokat célozza meg. Mik a konkrét elképzelései?

– Az állás megpályázásakor egy majdnem 80 oldalas feladatfüzetet nyújtottam be, amelyben a műsorpolitikától a gazdasági vetületig felvázoltam mindazt, amit a marosvásárhelyi filharmónia vezetőjeként tennék. Ez elnyerte a pályáztatók tetszését, így október elsejétől elfoglalhattam a menedzseri állást. Folytatom az elődöm, Vasile Cazan által elindított programokat. Azonban fontos, hogy valamilyen módon visszacsaljuk a fiatalokat a koncertterembe. Ehhez több interaktív foglalkozást találtam ki, amelyeknek a beindítását hátráltatja a pandémia és az, hogy most csak 30%-os nézettséggel lehet kulturális rendezvényeket szervezni. Hogy csupán néhány példát említsek: ha eljönnek a fiatalok, állják körbe a zongorát, elmagyarázzuk, mit hallgatnak, zeneműveltségi kvízeket tölthetnek ki. Akár az is elképzelhető, hogy megszólaltatnak egy hangot, és arra mi, zenészek improvizálunk egy kis betétet, majd közösen örülünk a „szerzeménynek”. Születésnapokat szervezhetünk, ahol improvizálunk a különböző nagy zeneszerzők stílusában. Felkérjük a fiatalokat, hogy kisebb kórusművek, zenei részletek alapján készítsenek kisfilmet telefonjukkal, s díjazzuk az alkotásokat. Ezenkívül lesznek operaprojektjeink, ahol feliratozzuk a történetet. Gróf Rhédey Klaudia idejében komoly koncertek voltak az erdőszentgyörgyi kastélyban, kortársa volt Beethovennek, Rossininek, újra felidézzük azt a kort. Szászrégenben élt egy nemzetközi hírnevű zeneszerző, Rudolf Wagner Regeny, akinek a műveit világszerte ismerik, csak itthon nem. A fiatalokkal rekonstruálhatjuk Rudolf Wagner zenei útját, karrierjét Szászrégentől Berlinig. Szóval rengeteg lehetőség van, csak legyen vége a járványnak, hogy elkezdhessük az interaktív foglalkozásokat. 

– A Vasile Cazan igazgatóságát követő „átmeneti időszakban” néhány olyan koncertet is műsorra tűzött a filharmónia, amelyen filmzenék, rockklasszikusok hangzottak el. Ezek igen népszerűek voltak. Van-e szándék arra, hogy ezt folytassák? 

– Ez is az egyik tervem, hogy az új zenei ízlés tükrében felfrissítsük, leporoljuk a klasszikus zenét. Két hét múlva lesz egy koncert, amelyet az említett előadások egyikét vezénylő Remus Grama állított össze, s amiben Vivaldi zenéjét dzsesszel ötvözi. Körvonalazódik egy másik projekt, a Classic meet rap, ahol a nehéz, patetikus áriákat szeretném kombinálni egy könnyebb elbeszélő rap ritmussal. Az operaária szövege is egyfajta rap, csak abban az időben komponálták, amikor az emberiségnek szüksége volt mély érzésekre. Most felületes világban élünk, minden fel van gyorsulva, ezeket a több mint 100 évvel ezelőtti klasszikus alkotásokat csak úgy tudjuk tálalni a fiataloknak, ha valamivel felhígítjuk. A közösségi média online világába kell bekapcsoljuk a klasszikus zenét. Ez is különleges élmény lesz. Ezenkívül szándékomban áll karmesterversenyt szervezni, ami lehetőséget ad arra, hogy a nézőket, hallgatókat is bevonjuk az izgalmas vetélkedőbe. 

– Számtalan helyen megfordult, van összehasonlítási alapja. Ennek tükrében milyen a marosvásárhelyi filharmónia zene- és énekkara?

– Kiváló az ének- és a zenekar. Világhírű karmesterek örömmel jönnek ide, és várják, hogy visszajöjjenek és a marosvásárhelyi filharmonikusokkal dolgozzanak. Azt szeretném, ha ezt a világhírű zenekart a helyi közönség is ennek megfelelően értékelné. A saját közönségünket kell erősítenünk, mert nem fognak Berlinből idejönni, hogy tapsoljanak egy-egy remek koncertnek. 

– Tervei között van-e olyan elképzelés, hogy együttműködnének a marosvásárhelyi Művészeti Líceummal, a Művészeti Egyetemmel, vagy akár a Nemzeti Színház színművészeivel? 

– Természetesen erre is gondoltam. Szeretnénk más művészekkel közösen operaprojekteket létrehozni. Felvettem a kapcsolatot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, múlt héten a Művészeti Egyetem egyik produkcióján is megismerkedtem az ottani munkával. Sok irányba pásztázom a terepet, azt, hogy kivel mit lehetne megvalósítani. A sajátunkon kívül minden olyan ötletet felkarolunk, amely hozzájárul a filharmónia kínálatának színesítéséhez. De mindezek mellett a legfontosabb, hogy legyen közönségünk, ezért célozzuk meg programjainkkal elsősorban a fiatalokat. Németországi példát követve létrehoznánk a filharmóniabarátok egyesületét. Reméljük, ez is közelebb hozza hozzánk a komolyzenét kedvelőket, és lehetőséget ad anyagi forrás teremtésére is. Szóval lesz bőven tennivalónk.