Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A napokban minden különösebb felhajtás nélkül átadták a csigatempóban épülő észak-erdélyi autópálya marosvásárhelyi szempontból talán egyik legfontosabb szakaszát. Nem volt ünnepélyes szalagvágás, nemhogy az elnök, még egy sokadrangú államtitkár sem jött díszbeszédet tartani. Nem tartották fontosnak.
Pedig most kivételesen lett volna ok egy kis büszkélkedésre. Nálunk az utóbbi évtizedek közberuházási gyakorlatában ugyanis rendkívüli esetnek számít, ha egy munka határidőre elkészül. Még a rendesebben működő nyugati államokban sem ritka, hogy egy jelentősebb méretű közmunkálatot a tervezettnél később fejeznek be, nálunk viszont a késések annyira menetrendszerűek, hogy szinte unalmas már említeni is, hogy a teljes pályát Nagyváradtól Brassóig tokkal-vonóval át kellett volna adni már kilenc évvel ezelőtt. Eddig ez a szakasz az egyetlen része, amelyet időben elkészítettek, miután az építő többéves jogi hercehurca után nekifoghatott dolgozni.
Az uniós alapokból végzett közberuházások sorában ez pedig valószínűleg sokáig kivételes eset marad. Marost lehetne rekeszteni a nyilatkozatokkal, hogy mi mindent ígértek itt meg a következő évekre a helyreállítási alapokból érkező sok milliárd euróból. Elég lett volna tizedannyit kérkedni, a többi energiát meg munkára fordítani, de ahhoz nemigen fűlött a foga
a döntéshozóknak. Nemcsak az előleg kérdésében már említett kormányhatározattal késtek meg, de számos szakértő már hónapok óta szorgalmazza, hogy a pályázati szabálykeret egészét alaposan át kellene dolgozni, egyszerűsíteni, hogy ezeket az alapokat az ország hatékonyan fel tudja használni. Olyan körülmények között, amikor egy hasonló nagyságrendű beruházás esetén egy nemzetközi licitre 150 oldalas iratcsomóval mennek, nálunk ugyanarra 1000 oldalas dokumentációt kell beadni, és az engedélyek megszerzésénél is alapértelmezettnek számítanak a több hónapos késések, itt helyreállítás helyett inkább káosz lesz. Ezt azok is tudják, akik a döntésekért felelősek, csak nekik sürgősebb volt a hatalmi pozíciókat szétosztani. Mert ott csak ez számít, náluk sokadrangú kérdés, hogy a szavazataink révén szerzett hatalmat arra kéne használni, hogy az ország intézményrendszere hatékonyan működjön. Ezt az is igazolja, hogy amikor végre egyszer egy közmunkálatot sikerült időben elvégezni, arra a fülük botját nem mozdítják, pedig most lett volna lehetőség jogosan büszkélkedni egy betartott határidővel.