Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Dicséretes, hogy a Maros megyei önkormányzatok többsége támogatja a rendőrök munkáját, természetesen a polgárok biztonsága érdekében. Dicséretes az is, hogy ebben élen járunk az ország többi megyéjéhez képest. Azonban néhány kérdés felmerül a különféle közintézmények, hatóságok hatáskörének, feladatainak, költségelszámolásának kapcsán.
A tegnapi megyei közgyűlés napirendjén két, a megyei rendőrség tevékenységével kapcsolatos beszámoló is szerepelt. Eredményekről főként számokban tájékozódhattak a megyei közgyűlési képviselők, és mint minden évben, idén is kiderült, hogy a rend őrei jól teljesítettek. Kiderült, hogy a megyei tanács melletti Rendfenntartó Hatóság (ATOP) is sikeres évet zárt 2011-ben. Amellett, hogy tucatszámra gyűléseket, beszámolókat tartott, igencsak jól „lobbizott”, hatékonyan közvetített a rendőrség és a polgármesteri hivatalok között. Merthogy leginkább ezzel volt elfoglalva: „összeboronálni” az önkormányzatokat a helyi rendőrségekkel. Az együttműködés eredménye: a polgármesteri hivatalok havi 50-100 liternyi üzemanyag megvásárlását, a rendőrségi autók időszakos műszaki ellenőrzésének költségeit, irodai berendezések, bútorzat megvásárlását, helyenként még a rendőrőrs székhelyének kialakítását is „szponzorálták”.
Lassan elvesztődünk a rendfenntartással foglalkozó hatóságok szövevényében, lásd helyi rendőrség, csendőrség, megyei rendőrség, megyei rendfenntartó hatóság, önkéntes rendőrök, falusi éjszakai őrség. Kérdés: miért van szükség arra, hogy egymásra épülő struktúrákat hozzanak létre, ahelyett hogy gazdaságosabban bánnának a közpénzzel? Normális az, hogy olyan szegény rendőrségünk legyen, mint a templom egere, amely a polgármesterek, tanácsosok könyörületességére van utalva? Akik egy kis üzemanyagért stb. lekötelezik magukat a helyi tanácsnak, polgármesternek? Normális dolog úgy felvetni az „együttműködés” szempontjait, hogy: vagy biztosítjátok a pénzt, vagy járőrautóink üzemanyag híján a parkolókban rostokolnak, miközben a bűnözők garázdálkodnak? Normális, hogy a rendőrség költségveté-sében nincs elkülönítve pénz a bűnmegelőzési kapmpányok költségeinek fedezésére, erre a célra is „külső forrásokból” kell pénzt szerezni?
Se nem normális, se nem etikus. Két évtizednyi demokrácia és jogállamiság után sem tartunk ott, hogy a rendőrséget komolyan vegye az állam, megfelelő munkafeltételeket biztosítson számára. Jól megfizetett, jól képzett és munkájukat korrektül végző rendőrökre, egyszerű hatósági struktúrára lenne szükség. Addig, míg kiszolgáltatottak és alulfizetettek, elég nehéz a hatékonyságot, megvesztegethetetlenséget, korrektséget elvárni.