2019. augusztus 18., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Negyven gyereket táboroztat a Telefonos Szeretetszolgálat

Immár 11. éve, idén is ingyenes táborozást biztosít a Telefonos Szeretetszolgálat azoknak a gyerekeknek, akiknek a vakációban nem volt lehetőségük elutazni, nyaralni menni. Kezdeményezésüket ez évben is sok jó szándékú személy karolta fel, és  nemcsak tehetősek, vállalkozók vállalják egy-egy gyerek táboroztatásának a költségeit, hanem kisnyugdíjasok is, akik esetenként félve kérdezik meg: nem gond, ha két részletben fizetik ki a felkínált összeget? 

Fotó: Telefonos Szeretetszolgálat


Augusztus 21–25. között ötnapos táborba visz a Telefonos Szeretetszolgálat Szalárdra húsz marosvásárhelyi, valamint húsz kolozsvári gyereket. Az ingyenes táborba augusztus 18-áig jelentkezhetnek olyan marosvásárhelyi, illetve kolozsvári 6-12 év közötti gyerekek, akik a nyár folyamán nem voltak sehol nyaralni, táborozni. 

A gyerekek ötnapos táboroztatása – utazás, szállás, étkezés – fejenként 300 lejbe kerül. Erre indított gyűjtést a szeretetszolgálat, bárki felvállalhatja egy-egy gyerek táboroztatásának a költségét. Sajó Norberttől, a Telefonos Szeretetszolgálat vezetőjétől megtudtuk, hogy jelenleg még három gyerek táboroztatási költségei lefedetlenek. Tavaly is volt többlet, azaz több felajánlás érkezett, mint ahány gyerek, és azt tanszerekre, a táborhelyen szükséges eszközök vásárlására fordították, hiszen a szálláson, szállításon és étkeztetésen felül egyéb költségek is felmerülnek, a kézműveskedéshez szükséges kellékektől a tollasütőkig évről évre pótolni kell a tevékenységekhez szükséges eszközöket.

Nemcsak az üzletember, a kisnyugdíjas is ad

Sajó Norbert hangsúlyozta, minden évben megérinti őket is az, hogy kik adományoznak a gyerekek táboroztatására. Nagyon sok olyan személy vizsgázik emberségből és önzetlenségből jelesre, akik kis nyugdíjból egyik napról a másikra élnek.  – Felhívott egy özvegyen maradt asszony, aznap hunyt el a férje, és az volt az első kérdése, hogy támogathatja-e egy gyerek táboroztatását. Ugyancsak telefonon keresett meg egy bukaresti román hölgy, aki egy multinacionális cégnél dolgozik a fővárosban. Mint mondta, a Facebookon látta a felhívásunkat, és mivel a kollégái éppen  születésnapi ajándékra gyűjtöttek neki, arra kérte őket, ne vegyenek ajándékot, hanem a pénzt kaphassa meg, mert van egy tábor, amit támogatna. Két gyerekre való összeget utalt át nekünk. Ugyanakkor bejött hozzánk egy pedagógus, mondván, hogy a szülői közösség meg szerette volna őt ajándékozni, és arra kérte őket, hogy inkább összepótolva juttassanak el egy-két gyereket a táborba. Ez a pedagógus elárulta,  hogy volt olyan tábor, amibe gyerekként úgy mehetett el, hogy kedvezményt adtak a szüleinek, és ezt ő nem felejtette el. Úgy érzi, most rajta a sor, hogy segítsen. 

Volt alkalom, hogy nyugdíjas keresett meg, hogy szeretné felvállalni egy gyerek táboroztatásának a költségeit, de csak 150 lejt tud abban a pillanatban arra szánni, a következő nyugdíjkor adná a többit, ha lehetséges.  

Olyan jó ezeket a példákat látni! Kissé talán mindenki visszaemlékszik a gyerekkori éveire, és bizonyára mindannyiunk családjában voltak, vannak nehézségek, amelyek miatt egyik-másik nyár úgymond kissé szürke marad. Ezt színezzük mi ki. 


Néhol nem élelemben, hanem odafigyelésben van hiány

Több mint egy évtizeddel ezelőtt négy gyerekkel kezdték, és fokozatosan eljutottak oda, hogy negyvennek biztosítanak felejthetetlen nyári élményeket. Érdeklődésünkre, hogy milyen közegből érkeznek a táborozók, Sajó Norbert rámutatott, úgy látják, hogy a szegény gyerek fogalom átértelmeződött, és sokkal komplexebbé vált, mintsem hogy úgy hirdessék: szegény gyerekeknek szóló ingyenes tábor. 

– Érdekes világot élünk, ahol megtörténhet az is, hogy egy amúgy jól szituált vagy stabil anyagi körülmények között élő családnál is elmarad a nyári táborozás, nyaralás, mivel beüt egy váratlan esemény, műtét, haláleset, válás. Ezért nagyon szerencsésnek találjuk a Nem voltál sehol egész nyáron? Táborozz velünk! felhívást. 

Azt tapasztaljuk, hogy egyre jobban igénylik a gyerekek az egymással töltött minőségi időt. Számunkra a kihívás nem az volt, hogy miként tesszük egyre gazdagabbá a programot, hanem az, hogy mennyire tudunk időt hagyni önmagukra, egymásra. Az előző években törekedtünk arra, hogy program programot érjen, különböző élményekben részesítsük őket, mozgás, áhítatok, kézműves tevékenységek, játékok révén. Tavaly volt egy izgalmas próbálkozásunk, hívtunk egy trénert az OTP bank részéről, aki a gyerekeknek pénzügyi előadást tartott, mesélt nekik arról, hogy mi a pénz, hogyan szerzik meg a szülők, mire megy el, hogyan lehet félretenni, spórolni. A szakember  konkrét példákat is felhozott, például hogy a tábort miként tudtuk megszervezni. 

Azt láttuk, hogy a gyerekeknek interakciókra van elsősorban szükségük, és kevesebb kötött programra. Idén teljesen újszerű dologgal készülünk, elkísér minket egy gyermekpszichológus, akinek az lesz a feladata, hogy a tábor ideje alatt elérhető helyen legyen, egy babzsákkal kialakított kis térben, ahová bármikor oda lehessen menni, és el lehessen vele beszélgetni. 

Bár a gyerekek nagy része nehéz anyagi körülmények közül érkezik, azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma az, hogy lelkileg sérültek, valamiféle otthoni, fel nem dolgozott terhet hordoznak magukkal. Ez a néhány nap kiváló alkalom arra, hogy kissé felszabadítsuk őket olyan terhek alól, amelyek nem illetik őket. 



Bár vége az ebédnek, ők csak ülnek és esznek...

– Vannak olyan gyerekek, akik nem ettek nyílt tűzön sütött szalonnát, nem vonatoztak, nem kóstoltak házi kenyeret. És sajnos minden évben van néhány gyerek, akik, bár már rég vége az ebédnek, ők még mindig ülnek és esznek... Nagyon sokrétűek otthon a problémák, attól kezdve, hogy nincsen elég élelem, egészen odáig, hogy sírva jön egy kislány, mivel őt a tábor alatt egyetlen este sem hívta az anyukája, és már nagyon hiányzik neki... Sok családban rossz a pénzbeosztás, széthúz a család, a gyerekek nem előre vannak helyezve a családban, hanem valahol hátul kullognak – számolt be a szomorú valóságról Sajó Norbert. 

Esti mese az ágy szélén

A szervező rámutatott, minden évben megfogalmaznak egy alapvető, de pozitív gondolatot, és aköré épülnek az énekek, áhítatok, tevékenységek. Idén az, hogy Értékes vagy! – azt szeretnék, ha a csapból is ez a gondolat folyna. – Viszünk meséskönyveket, és úgy döntöttünk, hogy esténként a csinnadratta helyett le fogunk ülni az ágyak szélére és mesét olvasunk a gyerekeknek. Sok családban ez is hiányzik, ami megint azt jelenti, hogy „szegény gyerek”, bár a mai világban abban mérik a szegénységet, hogy van mit ennetek, van autótok.

Saját táborhelyet vásároltak

Beszélgetésünk során Sajó Norbert örömhírrel is szolgált, régi álmuk vált valóra: sikerült egy saját táborhelyet vásárolniuk Bedében, festői környezetben, mindössze 25 perc távolságra a megyeközponttól. A 14 ezer eurós telek vásárlása adományokból történik, tizennégy közéleti személyiség támogatná ebben a Telefonos Szeretetszolgálatot ezer-ezer euróval. Tizenketten –  köztük orvos, lelkész, mérnök, színész, tanár, üzletember, séf, sportoló és informatikus – már felvállalták ezt. 

A hatezer négyzetméteres területnek, amire már előleget is adtak, kettős rendeltetést szánnának, egyrészt táborhelyként szolgálna, jövőben már itt szerveznének sátortábort a gyerekeknek, majd évente fokozatosan építkeznének: egyszer filagóriát, majd szálláshelyet. 

– Az elkövetkező tíz évben azt szeretnénk, hogy ne más táborhelyre fordítsunk pénzt, hanem a sajátunkba fektessünk – tette hozzá Sajó Norbert. Mint mondta, számos ötletük van, a gyógynövénytábortól az almatáborig. A bedei telken gyümölcsfák vannak, így el szeretnének menni gyerekekkel almát szedni, almalevet facsarni, elhívni egy nénit a faluból, hogy süssön almás lepényt a gyerekekkel együtt. Meg lehetne hívni egy biológust, aki ismertetné az alma fontosságát, egy festőművészt, aki a gyerekekkel almákat festene, legyen egy hét, ami az almáról szól. 

Ugyanakkor azt szeretnék, hogy gyerekek táboroztatása mellett a telken létrehozzanak egy erdélyi népfőiskolát, ahol lehetőség adódna a felnőttek képzésére is, arra, hogy az emberek értelmére is próbáljanak hatni, ne csak tárgyi javakkal, élelmiszerekkel segítsék őket. 

– Megfogalmazódott bennünk, hogy az elmúlt tíz évben úgymond elmaterializálódott ez a szolgálat, tehát kérték a rászorulók a cukrot, olajat, ruhát, játékot, és mi vittük. De azt látjuk, hogy vannak visszatérő emberek, akiknek az élethelyzete évek múltán sem javul, és ez számunkra egy felkiáltójel. Hiszen segítséget kér, mi megadjuk, de ő visszahív egy hét, egy hónap, egy év múlva, és újra kér. Azt látjuk, hogy a szegénység összefonódik a tudatlansággal. Ezért küldetésünk kell legyen, hogy a gondolkodásra is hassunk. Ezt képzések révén látjuk leginkább megvalósíthatónak. Akár pénzügyi képzések útján, de hasznos lehetne, ha különböző területekről érkező előadókat hallgathatnának meg, például onkológus véleményét a földek agyonműtrágyázásáról.