Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-03-20 13:00:00
Fele kenyérnél, fele bornál tart az esztendő,
s eljártak tavasz dolgában a mohácsi busók,
de körmöl még a fagy, szájában reszket a világ,
ilyenkor őrzi magát buzgón szennytől s gonosztól.
Megcsendül a kristályos ég, bárányos rojtjai
búzavirágkék dallam trillái, szertenyúlnak,
minden világos, józan és tömör, minden ragyog,
vadgalamb szólal, csöpp rügyet púpoz a rózsatő:
ilyenkor homlokunkkal megállítjuk a lávát.
A láthatatlan szíj szoros,
bűn az éhség, mar, ostoroz,
síró gyermek, foszló ruha
vadságunkat eltakarja,
elnehezült asszonyommal
hová mennénk száz rokonnal,
híg a leves, de élhetünk,
dús királlyal nem cserélünk:
vér áztatta koronáját,
s újraépíti országát –
kövér a fű, gyalog jövénk,
harc elől bújtunk fák tövén,
kell a cseléd, hát szolgálunk,
maró füst a gyertyalángunk,
ránk is ragyog nap s holdvilág,
marasztalnak, itt maradunk.

Vasarely-grafika a múzeumból
Fotó: N.M.K.