A babonások szerint a 13-as szám szerencsétlenséget hoz. Nos, a sokak által szerencsétlennek tartott április 13-án, szombaton 13 óra körül az államelnök egyesek által közúti balesetnek minősített koccanást okozott.
A babonások szerint a 13-as szám szerencsétlenséget hoz. Nos, a sokak által szerencsétlennek tartott április 13-án, szombaton 13 óra körül az államelnök egyesek által közúti balesetnek minősített koccanást okozott. Szerencsére. A történet teljesen hétköznapi lehetne, hiszen naponta százával történnek hasonló esetek, és nem csak tizenharmadikán.
Az eset ott hibádzik, hogy az autót vezető személy az ország első embere, akinek mandátuma ideje alatt nincs sok keresnivalója egy gépkocsi volánjánál. Azért áll a rendelkezésére szolgálati autó, sofőr és testőr, hogy a szó szoros értelmében vigyázzon a testi épségére és az életére mindaddig, amíg egy országos intézményt képvisel.
Ezzel szemben a mi hajóskapitányunk, amolyan Piszkos Fred stílusban, hol egy-egy szupermarket parkolójában, hol egy kocsma környékén bukkan fel, vidáman hunyorítva és integetve a szájtátóknak.
Az ominózus napon, 13-án ugyancsak autóba ült, csakhogy vezetés közben annyira elgondolkozott – legalábbis az elnöki hivatal szóvivője szerint –, hogy nem tartotta be a törvényes féktávolságot, és hátulról „megbökött” egy szabályosan közlekedő járművet. Szerencse a szerencsétlenségben? Az elnöknek szerencséje volt, hogy nem esett baja, a megpöccintett autónak is szerencséje volt, hogy nem ütötték meg jobban, a testőröknek is szerencséjük volt, hogy az elnöknek a haja szála sem görbült. A közúti rendőrségnek is szerencséje volt, mert „nem hívták ki”. A felek kiegyeztek, és nem kellett helyszínelniük, ami rettenetesen kínos lett volna számukra, hiszen képzeljék el, amint féknyomot méregetnek vagy éppen alkoholtesztet kérnek az ország első emberétől. Ha kihívják őket, meg kellett volna tenniük. Ilyen szempontból talán az elnöknek is szerencséje volt. És végül mindenkinek szerencséje volt, mert egy szerencsétlen nap nem végződött tragikusan.
Komolyra fordítva a szót: egy normális országban, amikor az állam első embere útnak indul, vigyáznak rá. Testőrök és közúti rendőrök. Nem furikázhat csak úgy, mély gondolatokba merülve. Minálunk pedig a közúti rendőrség ki sem száll a helyszínre, mert „nem hívták”. Holott végig figyelniük kellett volna az elnök útvonalát. De még a sajtó sem okvetetlenkedik, pedig máskor el sem lehet hajtani őket egy-egy baleset helyszínéről.
Számos megválaszolatlan kérdés lóg a levegőben: először is mit keresett SPP nélkül, úgymond inkognitóban ott, ahol a koccanás történt? Vagy most, a mandátuma vége felé Mátyás királynak képzeli magát, és rajtaütésszerűen akarja ellenőrizni „alattvalóit”? Avagy egyszerűen szokásos kiruccanásról van szó, amelyet cimborái körében akart eltölteni?
Bármi lett légyen az ok, mindenkinek jobb lenne, ha a mandátuma végéig elvennék a jogosítványát.
