(Kín)rímes év végi örömhír
Őrölj, gyomor, dolgozz, gége!
Elmaradt a világvége!
De míg fogunk el nem vásik,
holtbiztos, hogy jön száz másik.
Fotó: Vajda György
Őrölj, gyomor, dolgozz, gége!
Elmaradt a világvége!
De míg fogunk el nem vásik,
holtbiztos, hogy jön száz másik.
Lesz még elég remek hetünk,
Amikor majd remeghetünk.
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Átvertek a maja jósok,
mégse voltak űrhajósok,
másvilági csodalények,
furcsábbak a mai tények:
hogy az ország balra ment,
s kikből áll a parlament.
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Az is gond, hogy hova ülnek,
s egyesek még mért nem ülnek.
Van ott szekus, futballista,
manélést is tart a lista.
Van, ki egyből kicsinál,
másik folyton becsinál.
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Mellt dönget a populista,
hozzáértés, munka nyista.
Rokonok és bodygárdok,
soviniszta trendi bárdok
képmutatón ráznak kezet,
rémséges egy gyülekezet!
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Szélhámosok, pénzmágnások,
pöffeszkedő töklámpások,
besúgók és celebek,
pár díva is belebeg,
néhány fontos feleség,
Cicciolina-féleség.
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Lehetsz te már akárki,
csak magadat találd ki!
Nyitogasd a tárcádat,
felejtik a bárcádat.
Bűn itt ma az alázat.
Éljen hát a gyalázat!
Erről jut eszembe,
nyugtatóm veszem be.
Táncot jár a kétharmad,
tudhatod, hogy mért marnak.
Jó a rémhír, tévé gyártja.
Nyerő lett a magyar kártya.
Mindegy, benn vagy künn laknak,
kikiáltnak bűnbaknak.
Erről jut eszembe,
ezt már nem veszem be!
Kettőezer-tizenhárom
hozzon jobbat, csak ezt várom!
