Kim asszony almája
Kim asszony, az 52 éves sertéstenyésztő minden héten Phenjanba, Észak-Korea fővárosába utazik, hogy bevásároljon, de ügyet sem vet a gazdagodás kibontakozó jeleire. Nem lelkesítik az újonnan felhúzott lakóházak, a valaha üres sugárutakon mind nagyobb számban cikázó Mercedesek, az új mobiltelefonjaikat tüntetően birizgáló, divatosan öltözött fiatal nők.
Kim asszony, az 52 éves sertéstenyésztő minden héten Phenjanba, Észak-Korea fővárosába utazik, hogy bevásároljon, de ügyet sem vet a gazdagodás kibontakozó jeleire. Nem lelkesítik az újonnan felhúzott lakóházak, a valaha üres sugárutakon mind nagyobb számban cikázó Mercedesek, az új mobiltelefonjaikat tüntetően birizgáló, divatosan öltözött fiatal nők. Soha nem járt az új Zsungna Népi Szórakoztató Parkban, ahol az elit családok gyermekei nyáron önfeledten sikoltozva száguldottak a vízisiklón. „Miért érdekelne a kormánytisztviselők és csemetéik új viselete, amikor odahaza nincs elég ennivalónk?” – kérdezte fanyarul. Az asszonynak voltak olyan szomszédjai, akik belehaltak a nélkülözésbe.
Kim Dzsong Un, a fiatal észak-koreai vezető autokratikus apja halála után vette át kétségbeejtően szegény országának irányítását, ennek már több mint egy éve. Azóta Észak-Korea – vagy legalábbis a fővárosa – külsőségeiben kezd jobban hasonlítani egy működő társadalomra – mondják azok a diplomaták, jótékonysági aktivisták és kutatók, akik azóta megfordultak Phenjanban.
A The New York Times tudósítójának a határ kínai oldalán fekvő Tatungban (Dadong) viszont sikerült meginterjúvolnia négy olyan észak-koreait, akik hivatalos vízummal lépték át a határt: a beszélgetésekből azt szűrte le, hogy ezek az emberek saját életkörülményeikben mindmáig semmiféle javulást nem tapasztaltak azóta, hogy új vezetőjük tavalyelőtt decemberben átvette a hatalmat, és az életszínvonal emelését ígérte. A külvilág az ígéretek alapján remélni kezdte, hogy az atomfegyverekkel rendelkező ország talán letesz mérhetetlenül költséges katonai rögeszméjéről, a folyamatos fegyverkezésről, és esetleg kínai stílusú gazdasági reformokat vezet be. Ám a koreaiak helyzete valójában csak súlyosbodott.
Csalódniuk kellett
Az élelmiszerárak a szárazság – és Észak-Korea kihívó áprilisi rakétakísérlete következtében, amelynek nyomán az Egyesült Államok visszavonta új élelmiszersegély-ajánlatait – magasba szöktek. A helyzetet ismerő segélyszervezetek a spekulánsokat is felelősnek tartják, mivel árut halmoztak fel a beígért reformokra készülve, amelyek azonban mindmáig nem valósultak meg. A rizs ára a nyár kezdete óta megkétszereződött, a gyárakat továbbra is ismételten tétlenségre kényszeríti az üzemanyag, a villamos energia és a nyersanyagok krónikus hiánya: ezért milliók maradnak munka nélkül.
„Az emberek bíztak abban, hogy Kim Dzsong Un javítani fog az életünkön, de eddig csalódniuk kellett” – mondta Pak asszony, aki Kimhez hasonlóan csak a vezetéknevét adta meg, nehogy odahaza felelősségre vonják, amikor visszatér.
A határ mindkét oldalán szigorodtak a biztonsági intézkedések, ami jóval nehezebbé tette a bejutást Kínába. Az északi menekültek Dél-Koreába szökését segítő szervezetek szerint a kínai rendőrség őrjáratai és az észak-koreai csempészek elleni razziák a korábbi töredékére csökkentették az illegális határátlépők számát.
Azok, akiknek sikerül szabályos papírokkal eljutni Tatungba, nélkülözéseik ellenére kiváltságosnak tekinthetők. Valamennyien két hónapig érvényes vízummal érkeztek rokonlátogatásra. A kormány magas illetéket fizettet a kilépőért, hogy azzal is növelje devizabevételét. Mind a négy interjúalany elmondta, hogy vízuma már lejárt, de még Kínában maradt. Abban reménykednek, hogy a kínai üzemekben elég pénzt keresnek majd ahhoz, hogy fenntartsák családjukat, és visszafizethessék a hivatalos papírok megszerzéséhez felvett kölcsönöket.
Még a disznók is rizssüteményt fognak enni
Mivel a szigorúan ellenőrzött rendőrállamból kevés információ szivárog ki, a négy interjú, amelyre egy keresztény csoport által bérelt biztonságos házban került sor, segít képet alkotni arról, hogy miként élnek az észak-koreaiak Kim Dzsong Un alatt, akinek családja évtizedek óta uralkodik az ország fölött.
A két napig tartó beszélgetések résztvevői nem nagyon titkolták: felháborítónak tekintik, hogy az egyenlőtlenség csak nőtt az elmúlt években. Rá kellett ébredniük, hogy a dzsucse, azaz az önerőre támaszkodás nemzeti jelszava szemenszedett hazugság. Bár az ilyen felismeréseket részben az táplálja, hogy valamilyen információ azért csak beszivárog az országba a külvilágról, a kiábrándulás tavaly tavasszal erősödött: a kormány ugyanis azt ígérte, hogy áprilistól beköszönt a jólét, de semmi sem változott. Az elégedetlenség tovább nőtt, amikor a kormány – amire nemigen volt még példa – elismerte, hogy a rakétafelbocsátás kudarcba fulladt.
„Elhitették velünk, hogy 2012-ben még a disznók is rizssüteményt fognak enni” – idézte fel Kim, a sertéstenyésztő. Arra a kérdésre, hogy akadnak-e még olyanok, akik őszintén hisznek Észak-Korea sztálinista rendszerében, a fejét rázta: „Senki”.
Az asszony elmondta, hogy a mobiltelefonok elterjedésével és a dél-koreai szappanoperák megjelenésével valamelyest mérséklődött az információínség. A filmsorozatokat csempészek juttatják be az országba, és noha megtekintésük büntetendő cselekménynek számít és börtön járhat érte, sokan nézik őket titokban.
Egy 58 éves nyugdíjas teherautó-sofőr, aki a fővárostól északra lévő Szuncsonban él, felfedte, hogy a szappanoperák lejátszásakor bezárják az ajtókat és elsötétítik az ablakokat. Családjával együtt szokta nézni ezeket a DVD-ket, amelyeken áruban bővelkedő piacok és csillogó bevásárlóközpontok is feltűnnek.
„Mi is ilyen tiszta és ragyogó életre vágyunk” – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy kevés olyan embert ismer, aki még hisz a kormánypropagandának, amely szerint Dél-Korea sokkal szegényebb, mint az ő országuk.
Gyerekkora óta nem evett almát
Kim és társai elég realisták ahhoz, hogy odahaza meg se próbálják nyíltan vitatni a rendszert. Az asszony annak idején, Kim Dzsong Il halálhírére egy csokor fehér virággal a helyi kormányépülethez sietett, ahol a Szeretett Vezető portréja előtt emberek sokasága zokogott. Ő is csatlakozott hozzájuk, de elismerte, hogy könnyei nem voltak őszinték.
Odahaza nem sok ideje marad a politikára. Hajnalban kel, először kimegy ehető növényeket gyűjteni, majd hazatér, hogy ellássa a disznókat. Emellett titokban házi pálinkát főz makkból és kukoricacsutkából, és eladja egy nagykereskedőnek.
Mindez együtt is alig elég a család – a férj és a gyerekek – élelmezéséhez. Zöldségeken, kukoricamálén élnek, néha egy kis krumpli is kerül az asztalra. Az élelmiszerhiány olyan általános, hogy egyik fiának haza kellett térnie a katonai szolgálatból, mert megbetegedett. Az orvosok szerint éhezett.
Amióta Kim Dzsong Un hatalomra jutott, nehezebbé vált az éhség elől átszökni Kínába. Dél-koreai adatok szerint tavaly az országba Kínán át eljutó szökevények száma 751-re apadt az év első felében, ami 42 százalékos csökkenés az előző év azonos időszakához képest. Az észak-koreai kormányzat sok kilométernyi elektromos kerítést létesített a határon, és 20 ezer fővel növelte a határőrség létszámát. Az elmúlt hónapokban a kínai hatóságok is lecsaptak a Kínával határos észak-koreai tartományokból érkezett menekültekre.
A szöuli Free NK Gulag nevű polgárjogi szervezet elnöke, Kim Te Csin elmondta, hogy az utóbbi hónapokban a Dél-Koreában élő északi menekültek mind nehezebben tudnak kapcsolatba lépni a szökéseket szervezőkkel – embercsempészekkel –, akik borsos összegért ugyan, de készek segíteni északi hozzátartozóik menekülésében. „Régen ott nyüzsögtek a határ közelében, de azt hiszem, azóta a legnagyobb részüket elkapták” – közölte a férfi, aki maga is északról szökött át Kínába, majd Dél-Koreába.
A szerencse kegyeltjei, akik eljutottak Tatungba, elképedve tapasztalják, hogy az utcákat elárasztják az autók, hogy a zuhanyból forró víz folyik, és félelem nélkül, szabadon beszélhetnek.
Ezzel együtt is főleg az olcsó élelmiszerek hatalmas választéka és bősége nyűgözi le őket. Vannak, akik alaposan belakmároznak hússal töltött tésztával és rizzsel, Kim asszony azonban kínai tartózkodásának első napjaiban kizárólag almával csillapította éhét. Gyerekkora óta nem evett almát – árulta el.
