Kilőhetjük Európa vadaskertjét? (2.)

Medvevadászat vagy hatékony vadvédelem?

Október 7-i lapszámunkban közölt interjúnk első részében drd. Domokos Csabával, a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület biológusával, vadgazdálkodási mérnökével az egyesület medvevédelmi programjáról beszélgettünk, és eloszlattunk a nagyvaddal kapcsolatos néhány tévhitet. Folytatásunkban arra keresünk választ, hogy a vadászati törvény tervezett módosítása mennyire csökkenti a medvetámadások veszélyét. A szakértő arra is válaszol, hogy miként lehet tudományos módszerekkel megfékezni a jelenséget. 

Elpuskázható lehetőség 

– Egyesek azt állítják, hogy a vadászati tilalom miatt elszaporodott – egyre gyakrabban kárt okozó –  medvék ellen a tilalom  feloldása jelenthet megoldást, vagyis, ha csökkentik az állományt, akkor megszűnhet  a medveveszély. 

– Ez részben igaz, de a jogszabály csapdahelyzetbe hozza az országot. Több európai országgal szemben, ahol a medvéket és a farkasokat kiirtották, nálunk bőven van belőlük. Ezzel azonban úgy állunk, hogy nem igazán tudjuk, miről beszélünk. Vannak ugyan hivatalos számok a romániai állományról, de eddig nem mérték fel tudományos módszerekkel a teljes létszámot. Nem tudjuk, hogy hány medve születik vagy pusztul el évente. Amint említettem, nagy a vándorlásuk, nem tudjuk igazából, mit esznek, és egyedenként mekkora területet használnak. Ezért a medveügy kezelésének első lépése kellene legyen több – nálunk végzett – hasonló kutatási program elindítása, finanszírozása, amivel elsősorban tudományos módszerekkel fel lehetne mérni az állományt, és így egy sor olyan kérdésre kapnánk pontos választ, amit eddig csak találgattunk. Ahhoz, hogy megállapítsuk egy adott természetes élőhely eltartóképességét, olyan kutatásra van szükség, amely mindezekről pontos képet ad. Túlszaporodásról beszélünk, de nem tudjuk, hogy mihez képest. Mint ahogy azt sem tudjuk meghatározni, hogy átlagban alomként hány bocs születik vagy pusztul el a természetes szelekció során. Az említettek miatt így azt sem tudjuk felmérni, hogyan hat a vadászat az állománycsökkentésre, a szaporulatra, milyen hosszú távú következményei lehetnek egy adott terület természetes egyensúlyára. 

– Akkor  a jogszabály-módosítás gyakorlatilag nem változtatja meg a helyzetet. 

– Sőt, ha életbe lép, akkor következményként Románia eleshet a vadkárok megelőzésére fordítandó uniós támogatástól is, és kötelezettségszegési eljárás indulhat az ország ellen. Az Európai Unió következő finanszírozási ciklusában, amelynek alkalmazása 2020-tól kezdődne, pénzkeretet irányoztak elő a vadkárok megelőzésére és a kártérítésre. Erre minden országnak be kellett volna nyújtania stratégiáját az Európai Bizottsághoz. Tudomásom szerint Románia nem készített ilyent. Másrészt pedig, ha elfogadják a vadászati törvény módosítását és elkezdődik a kilövési keretek begyűjtése,  Romániával szemben kötelezettségszegési eljárás indul, aminek az lesz az eredménye, hogy nem lehet vadkárok megelőzésére, térítésére pályázni. Ugyanakkor kötelezően be kell majd fizetni az ország hozzájárulását a közös alapba, és akkor majd a mi pénzünkön a francia gazda vásárol villanypásztort. 

– Tulajdonképpen mit szeretnének megváltoztatni a honatyák?

– A jelenleg érvényben levő vadászati törvény 1-es mellékletében felsorolták a vadászható fajokat (szarvas, vaddisznó stb.), amelyekre  vadászterületenként kilövési kereteket (kvótákat) határoznak meg. A 2-es számú függelékben szerepelnek a szigorúan védett fajok (medve, farkas, hiúz, vadmacska), amelyeket nem lehet vadászni. A szenátus döntése alapján a medvét kivették a 2-es függelékből, és öt évre áttették az egyesbe, a feltételesen vadászható fajok közé. Így évente medvekilövési kvótát lehet majd igényelni a minisztériumtól. Ezzel az a gond viszont, hogy Románia az EU-csatlakozáskor aláírta és a saját törvénykezésébe ültette az unió élőhelyvédelmi irányelvét, amelyben a medve, a farkas, hiúz szigorúan védett állatfaj. Ha ezt a törvényt megváltoztatják, az homlokegyenest ellentmond majd a keretirányelvnek. A romániai törvény nem írhat felül egy uniós irányelvet, amelyet az ország elfogadott, így a hatályba lépés pillanatától megindulhat  Románia ellen a kötelezettségszegési eljárás, felfüggesztik a vadászatot, a most létező beavatkozási lehetőséget, hiszen a jelenlegi szabály szerint a több kárt okozó medvéket különleges engedéllyel ki lehet lőni. Ezenkívül automatikusan elveszíthetjük a már említett uniós kártérítési jogot, lehetőséget is. Nem látom azt, hogy miként tisztázódna ezáltal a „medveügy”, ha  megígértünk valamit az uniónak, és nem tartjuk be.

Populizmus versus szakmaiság 

– Akkor mi a megoldás? 

– Mielőtt erre válaszolnék, hadd említsem meg, hogy a vadászati törvény megváltoztatásával a kártérítési rendszert elérhetőbbé tennék. És az is pozitív, hogy testi sérülés esetén megtérítik a kórházi költségeket. De van egy csapdahelyzet itt is. Az intézkedés a 2-es függelékben szereplő állatok által okozott sebek gyógyítására vonatkozik. A módosítással tulajdonképpen ebből a felsorolásból kiveszik a medvét, így az utóbbi által okozott testi sérülések miatti költségeket nem fizethetik ki.  

A megoldás? Az uniós csatlakozást megelőzően is volt kilövési kvóta medvékre vadászterületenként, időnként adtak egy-két medvére kilövési engedélyt. A nagytrófea értékesítése jövedelmet jelentene a vadászterületet gondozóknak, ezzel pótolható a vadőrök fizetése, vagy az etetőkre, netán a kárt szenvedő közösséggel közösen megvásárolandó villanypásztorokra fordítható, ugyanakkor természetesen hatékonyabban megelőzhető lenne az orvvadászat. Az viszont tény, hogy a vadállatok által okozott károk kilövéssel nem csökkennek. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi  táplálékot biztosít a természetes környezet a vadállatoknak. Konkrétan az általunk megfigyelt területeken, a Kis-Küküllő mentén azt tapasztaljuk, hogy amikor bőséges a tölgy- és bükkmakktermés, akkor kevesebb a termőföldeken okozott kár. Ez egy évben egyszer van, utána több esztendőn át nem terem makk, és ilyenkor több kár keletkezik. A hiperfágiás időszakban nemcsak a táplálékforrás közelében rendszeresebben tartózkodó „helyi”, hanem távolabbról érkező medvék is összegyűlnek. Ilyenkor, ha történetesen közülük kilőnek kettőt, nem szűnik meg a veszély. Nem azokat az állatokat lövik ki, amelyek kárt okoznak. Megfigyeltük, hogy a fiatalabb egyedek járnak le gyakrabban a bő táplálékforrást jelentő termőföldekre, a „kilövésre alkalmasabb”, trófeát jelentő fejlettebb egyedek elhúzódnak. Elejtésükkel nem csökken azok száma, amelyek gyakran látogatják meg a lakott területet. Így részben hatékony módszer lenne a villanypásztorok felszerelése. Ja, hogy a huzalokat ellopják? Nem a medvék a tolvajok. 

– Visszatérve a szaporulatra, egyes szakértői vélemények szerint az említett kapitális hímek szabályozzák az állományt, mivel elpusztítják az életképtelen bocsokat. Ha kilövik ezeket, akkor megszűnik a természetes populációszabályozás.  

– Valóban, a nagy hímek megölik azokat a bocsokat, amelyek nem tőlük származnak. Ez azért van, hogy továbbra is ők párosodjanak a kiválasztott nősténnyel, saját génjeiket adják tovább. Valóban az életképtelenebbeket pusztítják el, hiszen azokat ejtik el, amelyeket meg tudnak fogni. Így az említett szakvélemény szerint a kapitális hímek kilövése csak részben befolyásolja a szaporulatot. A vadászat révén viszont megnőhet az elhalálozás a bocsok között, de nem tudjuk azt, hogy hosszú távon mi történik, ha azokat az egyedeket pusztítják el, amelyek óvatosak és nem merészkednek az emberek közé, szemben azokkal, amelyek folyamatosan lejárnak. 

Ami pedig a kvótamegállapítást illeti, ez is lutri. Mivel nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a medvék létszáma Romániában, nem lehet meghatározni azt a minimális létszámot (kvótát), amely kilőhető. Tudomásom szerint Romániában mintegy 700 olyan vadászterület van, ahol medve is él. Ha – mondjuk, sarkítva – vadászterületenként egy évben kettő kilövését engedélyezik, akkor ez 1400 medvét jelent, ami nem lenne jó. Ez hosszú távon biztosan a kipusztulás veszélyébe sodorná a fajt. Továbbá az is vitát generálna, hogy milyen kritériumok szerint ítélnék oda a vadászati jogot egyik vagy másik vadásztársaságnak. 

Európa vadaskertjének tartják Romániát. Ennek védelmében vállalta fel Románia azt a kötelezettséget, hogy nem vadászhatók a máshol kipusztított fajok. Hogy eddig megmaradtak, bizonyítja az is, hogy a régi idők óta együtt tudtunk élni a nagyvadakkal. Véletlen és tragikus kimenetelű találkozások vadállatokkal az erdőben voltak és lesznek, hiszen ne feledjük, az ember lép be „váratlanul” otthonukba, és zavarja meg természetes életterüket. Évszázadok óta a vándorpásztorlást űző juhászok kutyáikkal megőrizték a nyájat, a faluközösségek megszervezték a termőföldek védelmét. Vadkárok voltak és lesznek, mert ez is az ember és a természet együttélésének velejárója. Talán a „hagyományos” védekezési módszerek kiegészülhetnek (korszerű) villanypásztorral, amelynek felszerelésére uniós támogatásra is lehetne pályázni. Ehhez azonban  nem kellene elpackázni a támogatási lehetőséget. Amint kiderült, a medvekilövés is csak részlegesen rendezné a helyzetet. Mi több, hosszú távon több kárt okozna a környezetnek, a természetnek, amelynek kincseit turisztikailag jobban tudnánk értékesíteni, ha megőriznénk értékeit, köztük a csodálatos flórát és faunát. Sajnos az ügy rendezésében a tudományosan megalapozott, hatékony intézkedéshozatal helyett hangsúlyosabb szerepet kapott a politikai megoldás, a „tűzoltás”. Az ily módon hozott jogszabály-módosítás többet árt(hat) az ügynek, mint amennyit használ  – tehetnénk hozzá a beszélgetésen elhangzottakhoz.