Tavasz a főtéren
A nagy erdélyi költőtriász egyike, Áprily Lajos nagy formátumú, igazi erdélyi versének címe jut eszembe: Tavasz a házsongárdi temetőben. Igazi erdélyi versként jelöltem meg, mert transzilván sorssal megáldott tudós, Apáczai Csere János Németalföldről hozott hűséges élettársát idézi, említi föl a költemény.
Valami egészen más és mégis olyan hangulat terjeng vasárnap délben Marosvásárhely főterén. Két templomból – római katolikus és görögkeleti – jöttek ki ünneplőruhába öltözött, meglett korú asszonyok és férfiak, egy részük leült a napsütötte padokra tovább szőni az élettörténet fonalát, mint a párkák a mitológia jelképes megélésében.
A párkák a görög hitvilágban a végzet istennői. Micsoda félelmetes megjelölés: a végzet istennői! Egyik megörökítés szerint hárman vannak, akik közül az első fonja az élet fonalát, és az ember végzete ez: nem szólhat bele ennek a fonálnak a hosszába, mert ő a párka kiszolgáltatottja. A másik párka az életformához ereszti a szöszt, s csak tőle függ, milyen minőségű lesz ez az életfonal, a sors végzete; míg a harmadik egyszerűen egyszer csak elvágja ezt a fonalat, s ez már nem is csak a végzete, hanem maga a vége.
Kíváncsian és lehetőleg feltűnés nélkül, gyanútlanul lassan sétálok el fénylő déli napsütésben a padok mellett, és egy kedves, figyelmeztető intés üti meg a fülemet: „ne felejtsd el, mit mondott a pap a templomban: az embert a remény élteti, s a tavasz a remény ideje”.
A tavasz a remény ideje – ezzel a templomból kijövő idős asszonytól hallott, kapott lelki ajándékkal érkezem haza, s amikor ebéd után újból átsétálok a főtéren, négy-öt éves fiúcskák vidáman kerékpároznak a lovas szobor körül, ingujjra vetkőzött apukák vigyázva figyelgetnek feléjük. A rózsákat ugyan már szépen, szakszerűen visszametszették, de középen még csak a múlt évből ottfelejtett szegényes tulipánok zöldellnek, meg pár igénytelenül otthagyott, árva árvácska. Aztán hazafelé menet a Színház téren mégis megérzem a tavasz érkezésének szépségét: a térre kirakott asztalok és székek mind foglaltak, fiatalok búgó hangzavara, ismerősök kacagása, galambetető kisgyerekek tapsa tölti be a teret, és a mai naptól a fagylaltosbódé is kinyitott. Az érkező április még akár havas esővel vagy hideg, fagyos széllel is megleckéztethet majd minket, de a tavasz reménye ezzel a március végi vasárnapi napsütéssel úgyis megérkezett a főtérre.
