Kultúra a főtéren
Sétálós leltározásunknál elérkeztünk a kultúra számbavételéhez. Mivel gazdag színházi múltunk és jelenünk megörökítésével, valamint a templomokkal már foglalkozott nyelvleckénk, így ma ez kimarad kulturális felsorolásunkból.
A latin eredetű, mára már magyarrá lett kultúra szó egy nép, népcsoport vagy éppen embercsoport szokásainak, hagyományainak összességét jelenti, amit művelődésként is jelölünk, hiszen éppen az idők során létrehozott anyagi és szellemi értékeink összessége. Tág fogalom, amelybe belefér a tudomány, oktatás, művészet, irodalom, tánc, zene és építészet, s éppen ez a tág fogalmú megjelölés mondatja velem: erdélyi kultúránk nagy gazdagsága maradt meg évszázadok alatt felépült épületeinkben, megtartott táncművészetünkben, mozgalmas zenei életünkben vagy éppen itt fogant és megszületett képzőművészeti alkotásokban.
Számozással szemben sétálva járom végig a főteret, keresve benne a kultúra anyagi és szellemi kincseit, s már a kezdés bátorítóan hívogat: a régi dicsőségét vesztett új posta mellett egy könyvesbolt fogadja a városba, a főtérre érkezőt. Hadd tegyem hozzá: jól kezdődik, hiszen a könyv Gutenberg óta kultúránk értékes hordozója. Aztán bankok, vendéglők, falatozók, üzletek következnek hosszú sorban, utóbbiak sokkal több giccset kínálnak, mint igazi művészi értékeket. Vigasztalásul vagy védelmükben jut eszembe az örök kereskedői mondás: a kereslet határozza meg a kínálatot, s mindez gondolkodóba is ejt: milyen művészi kínálatot nyújt ez a város, a főtér az ideérkezőknek? A Fodor Imre polgármester idejében megjelent igényes, szép négynyelvű városismertető ma már ritkaságnak számít.
Lassan elérem a kultúra egyik évszázados bástyáját: a Művész mozit. Az utóbbi időben nem nagyon kényeztettek el minket igazi művészfilmek vetítésével, de meg is látszik rajta, mert a mellette működő gyorsbüfé (McDonald’s) nagyon zsebre vágta az egykori legnagyobb marosvásárhelyi filmszínház bevételét, mozgalmasságát. Azt hiszem, találó itt a másik közhelyes mondás: kettőn áll a vásár, vagyis a főtéren járók többsége inkább hamburgerfüggő, de a Művész mozi sem csábít minket igazi kulturális élménnyel. Aztán a főtér felső felében találok még egy – kedvenc – könyvesüzletet, a Pallast, s mintha ennek a három kulturális helyszínnek a megemlítésével át is sétálhatnánk a túlsó oldalra, ahol a Színház tér már sokkal többet ígér – szomszédságában, a Toldalagi-palotában berendezett múzeummal és a Spectrum színház kedves hangulatával.
Kulturális főtéri sétánkat a Kultúrpalotával zárom, s a minden jó, ha a vége jó mondás happy end-es vágyával. Jólesik újból és újból számba venni Bernády György polgármester évszázados álmának valóra válását: ez az épület Marosvásárhely főterén valóban a kultúra pompázatos székháza, művelődési életünk hangulatos otthona – erdélyi, marosvásárhelyi kultúránk palotája. Itt éltem át első nagy színházi élményeimet, tapsoltam az Állami Népi Együttes színvonalas táncszvitjének, ide járok koncertre, és itt találkozunk – sokszor ámuló csodálattal – városunkban élő és alkotó képzőművészek európai szintű kiállításain. Talán ezért is a Kultúrpalota a legkedvesebb főtéri épületem.
