Az idei karácsony más, mint a többi. Talán kicsit felnőttebb. Az osztályunkkal gyűjtést és előadást szerveztünk a hidegvölgyi gyerekeknek, érdek nélkül, önerőnkből. A gyűjtést követően pedig december 17-én meg is látogattuk őket, és testközelből tapasztalhattuk meg az ő életkörülményeiket. Én személy szerint valami olyannal tértem vissza a látogatás után az egyetemre, ami egy életre szóló leckeként a karácsonyfa alá kerülhet.
Egy évvel ezelőtt, ugyanígy, karácsony előtt megszületett az ötlet osztálytársamtól, Kovács Kata Millától: szervezzünk jótékonysági előadást és gyűjtést a városban élő szegényebb családoknak. Az osztályunkkal neki is fogtunk a szervezésnek. Felvettük a Telefonos Szeretetszolgálattal a kapcsolatot, akik megadták a szegény családok elérhetőségeit. Süteménnyel, meglepődve, lelkesen és meghatódottan fogadtak minket.
Idén úgy gondoltuk, oda megyünk, ahol még nagyobb szükségét érezzük a segítségnek. Így lett a Hidegvölgy. Tálas Ferenc – aki a hidegvölgyi Szivárvány iskolában tíz éve kőkemény körülmények között oktat – segített felmérni a terepet. Szűk, lebetonozott udvar, egy pléhcsúszda, három vécé 151 gyerekre, egy kikupált garázs mint osztályterem, benne mesesarok, egy Einsteint ábrázoló kép, színes rajzocskák, versenyről hazahozott oklevél és padok tele tágra nyílt szemű gyerekekkel, akik kórusban és illedelmesen „Jó napot!”-ot köszönnek.
Két hét alatt 151 csomagot tudtunk összeállítani ezeknek a gyerekeknek és családjuknak. A Tutun Caféba, a G Caféba, a La Frogba, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre és az András Lóránt Társulat előterébe vártunk tartós élelmiszert, tanszereket és tisztálkodási eszközöket, olyan dobozokba, amelyeket a Mures Mall szeméttárolójából válogattunk ki, majd az osztálytermünkben közösen festettünk ünnepibb hangulatúra. Előadtuk a komikus, bohócjelenetekből álló vizsgaelőadásunkat a Szivárvány iskola diákjainak, és megszerveztük az ötödév által játszott Szutyok című adománygyűjtő előadást. A bejövő összeget pedig a beérkezett adományok kipótolására fordítottuk. Vasárnap (december 15-én) jótékonysági garázsvásárt szerveztünk a G Caféban, ahova bárki behozhatta eladásra a megunt ruháit, tárgyait. A befolyó összeg szintén adományszámba ment. Támogatóink közé sorolhatjuk a Taekwondo Revolutiont és a Csillagfény néptáncegyüttest, amelynek tagjai szintén csatlakoztak a gyűjtéshez, továbbá a Bioeelt a gyerekeknek felajánlott C-vitaminokért.
A Hidegvölgy „veszélyes környék”, ahol mélyszegénységben élő, nagyrészt roma származású emberek élnek, nem a mi megszokott városi körülményeink között, hogy így fogalmazzak. Nem mosakodhatnak például mindennap meleg vízzel, meg sokan nem járnak betonbiztos, kifűtött lakásba haza. Télen sem.
Mutogathatunk ujjal rájuk, hogy ők tehetnek a sorsukról, mert nem járnak munkába, kéregetni küldik a gyerekeket, nem akarnak változtatni, de amíg a megkülönböztetést érzik, mert éreztetjük velük, addig ne is várjunk semmiféle változást onnan, ahol nincs erő, nincs lehetőség a változtatásra. Ők is változnának. De hogy változzanak egy olyan környezetben, ahol a kirekesztés, megbélyegzés és gyűlölet fogadja őket? Miért vesszük el a gyengébbektől a lehetőséget is a változáshoz? Talán nekem sem lenne kedvem, erőm ilyen körülmények között változni, hanem a bevált, akár rossz példát követve vegyülnék el szerencsétlen sorstársaim között. Ott legalább elfogadnak. És itt akár egy zárójelet is nyithatnék a politikai álláspontoknak. De nem teszem. Mert azt a részét szeretném aláhúzni a problémának, ami az emberségről szól. Hozzáállásról. Mert ezt a fajta elnyomást mindenki elszenvedheti valamilyen formában, legyen az intézményes, szociális, történelmi, családi vagy munkahelyi környezet. Sokszor pedig észre sem vesszük, hogy mi vagyunk az okozók…
Még soha nem volt ilyen lelkes és hangos közönségünk, mint a csütörtöki bohócelőadásunkon. Egy adott ponton engem mint a naiv, ügyetlen, buta bohócot az első sor játékból lőni kezdett, minden előzetes ok nélkül. De miért? Mert egy interaktivitást megengedő előadásban kiszolgáltatott helyzetben kiszolgáltatottat játszottam. Ők pedig a játék örömével ebben részt vettek. Gyerekek, akik a mintákat követik ugyebár. Eljátszották az elnyomottak az elnyomó szerepét. Ebből is látszik, hogy alapjainkban ugyanúgy működünk. Elgondolkodtató…
Felállíthatunk falakat, tévhiteket félelemből, de azzal csak annyit érünk el, hogy megfosztjuk magunkat a változás lehetőségétől. És tudjuk, hogy nem fogunk világot megváltani ezzel a 151 csomaggal, de sikerült egy sor falat lebontani. Megérte, mert a környezetből érkező reakciók – a szkeptikus hozzáállástól a támogató szándékig – bizonyítják, hogy megmozgattunk valamit az emberekben, ami, remélem, ünnepek után is kamatozni fog.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.jpg)
