Kicsi Svejk háborúja

A „kis idők” hőseinek derűjével hangolta jókedvre, és gondolkoztatta el közönségét csütörtök este a Maros Művészegyüttes új évadának első bemutatója. 

A Kicsi Svejk háborúja humorra építő, rendhagyó táncszínházi előadás, amelyben a kiváló tánctudás mellett a társulat tagjainak színészi képességére is szükség volt, a helyzetkomikumot ugyanis sok esetben a látvány mellett a – Muszka Sándor és Komáromi Sándor zsenialitását jelző – szöveg teremtette meg, illetve tette teljessé. A bemutató közönsége valószínűleg egyetért abban, hogy a művészegyüttes ezen a téren is bizonyított, ezt igazolta a nézőtérről fel-felhangzó, gyermekhangokkal tarkított kacagás is. A legnagyobb sikere talán a „diliházas” jelenetnek volt, de a kiüresedett szólamok helyett az életét védő kiskatona útját végigkísérő produkció egészében remek színházi élménynek bizonyult. Így azok a nézők is nagyszerűen szórakozhattak, akik nem ismerték az előadás alapjául szolgáló, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét kifigurázó Hasek-regényt. A látvány mozgalmassága, derűje azonban nem tompította a produkció mögöttes tartalmát, a minden idők háborúinak értelmetlenségét hirdető üzenetet, illetve annak a mai társadalomnak a kritikáját, amelyben az egy asztalnál ülők minden különösebb ok nélkül, csak a hecc kedvéért egymásnak esnek. Ezt juttatta kifejezésre a magyar, román és cigány tánccal gazdagított kocsmai jelenet.

A Svejk alakját megformáló György Károly a premier után lapunk kérdésére elmondta, hogy számára a szövegmondás jelentette a legnagyobb kihívást. Korábban is szerepelt táncszínházi produkciókban, de egyikben sem volt ennyire hangsúlyos a színészi jelenlét.

A Varga János koreográfiájával, Kelemen László zenéjére színpadra állított előadást a bemutatót követő napon is megtekinthette a kövesdombi székház közönsége, október 18-án pedig az Erdélyi Hivatásos Magyar Néptáncegyüttesek Találkozóján a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében lesz újra látható.