Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Pro Castellum Degenfeld és az AntePortum Egyesület szervezésében nyílt meg a Vigasz a versben és imában című, Petrőczy Kata Szidónia költőnek szentelt kiállítás a kutyfalvi Degenfeld-kastélyban. A kiállítással Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő megpróbáltatásokkal teli, példaértékű életének állítanak emléket. A költőnő férjével, Pekry Lőrinccel együtt életének több szakaszában is a kutyfalvi birtokon élt, a mai kastély elődjeként számontartott udvarházban.
A költészet és ima erőforrás a bajban
– A kiállítás az első magyar költőnőnek és műfordítónak, egy 300 évvel előttünk élt, szenvedélyes lelkű és erős egyéniségű asszonynak, báró Petrőczy Kata Szidóniának állít emléket. A pietista irodalom fordítójaként és kiadatójaként már életében elismerték. Másfél évszázaddal a halála után, amikor első erdélyi otthonának – a magyarózdi kastélynak – ódon limlomai közt felfedezték kéziratos verseskönyvét 45 versével, helyet kapott legjobb barokk költőink sorában. Hogy miért pont Kutyfalván ünneplik őt? Mert életének két rövid időszakát – 1700–1703 és 1706–1707 között – itt töltötte, s férjével, gróf Pekry Lőrinc kuruc generálissal ők építették az első kastélyt Kutyfalván. Jelentős események fűződnek itt töltött éveihez: itt adta férjhez legnagyobb lányát, és itt lelte halálát vadászbalesetben egyetlen, kiskamasszá serdült és legkedvesebb fia, Lőrincke. Ez az esemény késztette végrendeletének megírására Kutyfalván 1700 júliusában.
Petrőczy Kata Szidónia élete rendkívül izgalmas és zaklatott volt. Várkastélyban született, de pici gyermekként árvaságra jutott, családjától és felvidéki otthonától távol, Lengyelországban nevelkedett 18 éves koráig, amikor gróf Pekry Lőrinccel kötött házasságot. A legmagasabb főúri méltóság és menekülések, bujdosás, a felvidéki főúri költők irodalmi estélyei és a szebeni várfogság váltakozásában telt élete. Izzó szerelemből a fékezhetetlen féltékenység poklába, teológiai elmélkedések és imádságos hit magasából az őt körülvevő világ álságosságának, hitszegéseknek, csalárdságoknak mocsarába emelte-taszította őt asszonysorsa. A Habsburg-ellenes harcokban jeleskedő hithű protestáns család lányának el kellett szenvednie protestáns férje érdekkatolizálását és a császárhoz való átpártolását. És meg kellett tapasztalnia házastársi hűtlenségét is.
Tizenegy gyermeknek adott életet, és mind a hat fiát el kellett temetnie gyermekkorukban. Öt lánya maradt, akiket jól férjhez kellett adni, kistafírozni, ezért birtokokat szerezni, pénzt kamatoztatni, okosan gazdálkodni.
És közben látta népe szenvedéseit a török uralom alól épp csak felszabadult, de függetlenségét végképp elveszített Erdélyben, a Habsburgok által elnyomott, égbekiáltóan magas adóktól terhelt honfitársait, a vezető réteg I. Lipót által elrendelt jogfosztását, a császári végrehajtók műveit: a vagyon-elkobzásokat, az erőszakos katolizálást, a protestánsok üldözését, papjaiknak gályarabságba hurcolását. A kuruc–labanc háborúk ideje volt ez, egymást követték a csaták, felkelések, győzelmek és gyászos vereségek, s maradtak utánuk feldúlt várak, leégett városok, férfiaktól megfosztott, elszegényedett családok. Lánykorának meghatározó élménye volt protestáns édesapja bujdosása, asszonyélete a fivéreinek elestén érzett gyászban indult.
Egy ilyen életút ismeretében fölmerül a kérdés: hogy lehetett mindezt kibírni? Honnan volt az a hatalmas lelkierő, ami segítette őt a legnehezebb helyzetekben is? A felelet: erőforrása a versekben és imákban testet öltő költészet volt. Lelkének kavargásait piros-fekete borítójú verseskönyvének lapjaira rótta, gáttalan panaszáradatban, s így megtisztulván szenvedéseitől, megnyugvást talált költői szépségű magánimáiban. Ez nyűgözött le minket, ezt akartuk az ide betévedő látogatók elé tárni – fogalmazott a kurátorok nevében Hallerné Kovács Zsuzsa a kiállítás megnyitóján.
A kiállítás kilenc pannóból és hat tárlóból áll. A verssorral kezdődő táblákról megismerhetők Petrőczy Kata Szidónia életének eseményei, a történelmi háttér, költészetének tematikája és művészi eszközei. Felvonultatják a magyar művelődés fontos személyiségeit is, mint például Pápai Páriz Ferenc orvostudóst, a költőnő háziorvosát, szüléseinek levezetőjét, ugyanakkor szellemi vitapartnerét. A pannókhoz kapcsolódó tárlókban Kata Szidónia versei, imái, levelei kaptak helyet, köztük egy különösen szép magánima, továbbá egy kehely fényképe, amit a költőnő adományozott az evangélikus egyháznak.
Példakép a mai generációknak
A kiállításmegnyitót megtisztelte jelenlétével Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága erdélyi főosztályának vezetője, aki beszédében arról szólt, hogy a költőnő lelkiereje példa lehet minden történelmi kor asszonyai számára. Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete a visszaszolgáltatások összefüggésében a kastély állag-megőrzésére fordított gondot, és a kiállítást mint kulturális kezdeményezést értékelte.
Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke a megyei önkormányzat támogatását emelte ki azok számára, akik felkarolják a kultúrát és az épített örökség megmentését. A helyi önkormányzat részéről Bükkös József Sándor, Kutyfalva alpolgármestere a kastélynak a falu életében betöltött szerepéről beszélt, s elismeréssel említette a kastély örökösét, Degenfeld Istvánt, aki a közelmúltban hunyt el, s akivel jó kapcsolatot ápoltak az egyesület és az önkormányzat együttműködése érdekében.
Horváth Csaba kiskapusi evangélikus lelkész a költőnő erős hitét, az evangélikus egyházhoz való ragaszkodását emelte ki. A lelkész tárgyi bizonyítékul magával vitte azt a frissen restaurált kelyhet és paténát, amelyet Petrőczy Kata Szidónia adományozott a kiskapusi evangélikus egyháznak, ezen a költőnő neve és családi címere látható.
A kiállítást Lukács Lőrincz Csilla kutyfalvi református lelkész áldotta meg.
Sokak munkája az ötlettől a kivitelezésig
A kiállításmegnyitón elhangzott még, hogy a Petrőczy Kata Szidónia-emlékkiállítás ötletgazdája Ugron Gyöngyi volt, aki Szitai Istvánné Bérczi Margit evangélikus lelkész életrajzi regényének hatására kezdeményezte az emlékhely kialakítását. A 95 éves Bérczi Margit mellett megemlítették a 93 éves Kintzler Irén evangélikus lelkészt is, akik Petrőczy Kata Szidónia életművének tiszteletre méltó kutatói. A kiállítás kivitelezése korántsem volt egyszerű, Szekeres-Ugron Villő a szép látvány megteremtésén dolgozott, Ugron Győző támogatókat keresett, pályázott, a nyomdával tárgyalt, üveget vágatott a tárlókba, meszelt, mindenes volt, mai szóhasználattal: menedzselt.
Az angol nyelvű összefoglalót Haller Tamás állította össze, Finna Áron a nyomdai ügyintézést vállalta, melynek eredményeként az Oracler Advertisingtól nagyon szép pannók kerültek a kiállítóterem falaira. A segítők sorát Bánffy Domokos és Ugron Isti zárja.
A kiállítás létrehozását dr. Kálmán Attila történész, a Degenfeld-kastély Egyesület elnöke és Kálnoky Mátyás, az AntePortum Egyesület elnöke karolta fel. Támogatta a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány.
A megnyitón Borsos Edith énekművész és dr. Ávéd Éva zongoraművész lépett fel, Szekeres-Ugron Villő a költő verseit adta elő.
A kiállítás hétvégente megtekinthető vezetett épületlátogatással, a Degenfeld család történeti kiállításával és az erdélyi kastélyokat bemutató fotókiállítással együtt.