Kezdő lépések nagyjaink nyomdokán

Példaképekre mindig szükségünk van – nélkülük sok minden a lehetetlen látszatát keltené. Az igazi példaképek nem egy pillanatnyi hangoskodás alkalmi hősei, hanem egy küzdelmes és eredményes életút nagy „túrázói”.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenetanár szakán immár hagyománnyá vált rendezvény keretében méltatták a példaképeket, és díjazták azokat, akik elindultak a zenei élet kihívásokkal teli útján. 2021. június 29-én a vár Kutatás bástyájában került sor az életmeghatározó eseményre. Maga a helyszín is – bár nem a szó szoros értelmében vett bástya – figyelemfelkeltő, hiszen a tudományos precizitásra, kutatásra, igényes szakmai tevékenységre irányítja a figyelmet.

A 17 órakor kezdődő rendezvényen dr. Csíky Csaba nyugalmazott tanár köszöntötte a jelenlévőket, és örömét fejezte ki, hogy idén – a tavalytól eltérően – megtarthatták a díját-adó ünnepséget. Jókívánságként hozzátette, hogy jövőre is ugyanezt reméli (utalva a vírushelyzetre). Őt követően dr. Elekes Márta megosztotta a jelenlévőkkel a titkot, hogy évekkel ezelőtt az ötletgazda Csíky Csaba tanár úr volt. Az ötlet találkozott az egyetemi hallgatók óhajával, azzal, hogy részletesebben meg szeretnék ismerni a város zenei nagyjait. Jó pedagógiai érzékkel úgy döntött az egyetem tanári kara, hogy akkor lesz igazán maradandó a nagyok bemutatása, ha nevüket összekötik egy díjazással. Így jött létre a Szalman Lóránt- és a Szabó Csaba-díj.

A jelenlévők – nemcsak egyetemi hallgatók, hanem a vendégek is – rövid, ugyanakkor tartalmas  ismertetőt hallhattak városunk két nem kellően méltatott zenei szakemberéről.

Szalman Lóránt, a Székely Népi Együttes, majd a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia karmestere és igazgatója igényes munkával az ország élvonalába emelte a vásárhelyi kóruséneklést. Az 1960-as években az ország legjobb kórusa volt a vásárhelyi. Bukarestben számos hangfelvételt készítettek azzal a kórussal és az azt vezető mesterrel. 1968-ban pedig egy pokolian nehéz (szerialista) mű hangfelvételét készítették el egyetlen délután alatt a bukaresti stúdióban, ami rendkívüli teljesítménynek számított. A múlt dicsőségének fáklyája 1989 után halványulni kezdett, mert anyagi okokból nem volt – és nincs – lehetőség az énekkar felfrissítésére és a megálmodott művészi színvonal megőrzésére. Szalman mester nagy álma volt, hogy betanítja és kiemelkedő művészi színvonalon adja elő Bartók Concertóját. Az álom örökké álom maradt. Szalman Lóránt emberi tartását példázza, hogy – bár lehetősége lett volna – nem hagyta el sem a várost, sem az országot. Nem cikkeztek róla, pedig a Székely Népi Együttes lelke volt. Életművének az elismerése érdekében róla nevezték el a karmesteri díjat, amit az a végzős egyetemi hallgató kap, aki a legsikeresebb karvezetés terén.

Szabó Csaba népdalgyűjtő, zeneszerző és pedagógus elfeledésre ítélt, kiváló szakember volt. Ha előre látta volna a történelmet, ismertebb lenne. 1988-ig magas színvonalon igyekezett őrizni a zenei magyarságot. Ez azt jelentette, hogy zeneszerzőként és pedagógusként arra törekedett, hogy színművész tanítványai tisztán és helyesen beszéljenek magyarul, valamint a zenei tudásuk is színvonalas legyen. 1987-ben kifejezte azon óhaját, hogy Magyarországra szeretne költözni. Álmáért cserébe megfosztották állásától, és műveit törölték az országos repertoárból. Tudományos igényű, elemző szakember volt, ezért a Művészeti Egyetem zenei részlegének oktatói az ő emlékére alapították azt a díjat, melyet a legigényesebb szakdolgozat írója kap.

Csíky Csaba hozzátette még, hogy az egyetem diákkórusa felvette a Szalman Lóránt nevet, és az előadótermek szintén neves, Vásárhelyen tevékenykedő zenei szakemberek nevét kapták – így az egyik tanterem Szabó Csaba nevét viseli.

Az idei és az elmúlt év díjazottjai:

• László Attila Szalman Lóránt karmesteri díjjal kapott életre szóló biztatást a kórustevékenységre. A díjazott megemlítette, hogy bár ő kapta az emlékplakettet és az oklevelet, szüleinek, tanárainak (második szüleinek) és évfolyamtársainak (második testvéreinek) is köszönettel tartozik a támogatásért, útmutatásért.

• Sövér-Benedek Tímea szintén Szalman Lóránt karvezetői díj által indulhat nagyobb lendülettel a kórusmuzsika útján. Meghatott beszámolója szerint úgy érzi, hogy eddigi munkájának az elismerése is benne van ebben a kitüntetésben.

• Simon András a Szabó Csabáról elnevezett díjat kapta. Mint megtudtuk, tudományos igényességű államvizsga-dolgozatában többéves népzenei kutatását mutatta be. Munkájában a gyergyói és a felcsíki népzenei dialektusok apró részleteit tárta fel. Témavezetőjének és összes tanárának hálás a sikerért, melyért e kitüntetést kapta.

A nagyok útja, amikor már nem lesznek kezdők a frissen végzett szakemberek, akkor is tartogat szép és nehéz meglepetéseket. De aki tudással vértezi fel magát, az előtt az akadályok is engedelmesebben hajolnak meg. Ezek a fiatalok még példaképekre tekintenek, de számolniuk kell azzal, hogy az idő múlásával ők is példaképek lehetnek. Kívánjuk nekik, hogy méltán lehessenek a kórusmuzsika és a zenetudomány neves szakemberei!