A múlt heti vezércikkemben kvázi megfogadtam, hogy egy jó ideig többet nem foglalkozom az éppen aktuális világnapokkal, ám e héten (is) kivételt kellett tennem. És ez esetben kimagaslóan aktuális a mai dátum, hiszen december 10-én minden évben két rendkívül fontos világnap, illetve esemény is zajlik. Ezek egyike az emberi jogok világnapja: 1948. december 10-én fogadta el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, a világ azóta a Guinness-rekordok könyve szerint is legtöbb – több mint ötszáz – nyelvére lefordított dokumentumát az ENSZ. És ezzel a második világháború borzalmai által ihletett nyilatkozattal – túlzás nélkül állíthatjuk – új fejezet nyílt az emberiség történelmében. Fontos kérdéseket és kérdésfelvetéseket tárgyal, illetve eredményez a nem törvényerejű, mégis rendkívül fontos dokumentum, ám most mégsem ezzel foglalkozunk, hanem egy olyan világraszóló eseménnyel, amelyet – hagyományosan – ugyancsak december 10-én tartanak minden évben, és noha nem áll közvetlen összeköttetésben a világnappal, céljaiban – emberi létünk jobbá tételében – hasonló ahhoz. És az idén ismét magyar vonatkozással is rendelkezik.
A Nobel-díj ünnepélyes átadásáról van szó, amelyet december 10-én, az alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adnak át. Közöttük az irodalmi Nobel-díjat is, amely mind eszmei, mind anyagi értelemben is a legértékesebb irodalmi díjnak tekinthető. A Nobel Alapítvány szabályzata 1901-ben jelent meg, és amint olvashatjuk, a díjazott kiválasztásának eljárása a következő: a szabályok szerint javaslattételi joga van a svéd, a francia és spanyol akadémia tagjainak, ezenkívül a többi akadémia humán területekkel foglalkozó tagjainak, illetve esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatóknak, a korábbi irodalmi Nobel-díjasoknak, illetve az egyes országok írószövetségei elnökének. A Nobel-bizottság három főből áll, és az a feladata, hogy a listán szereplő alkotók munkásságának tanulmányozását követően javaslatot tegyen az akadémiának. A munkát a Nobel Intézet szakértői segítik, akik nyelvterületek szerint szakosodnak: külön személy foglalkozik a szláv nyelvek, a francia és spanyol, az angol és holland, a portugál, a német, illetve a skandináv nyelvek irodalmával. Ha egyéb nyelveken író alkotók kerülnek a bizottság látókörébe, a bizottság tagjai fordításokból próbálnak tájékozódni, vagy külső szakértők segítségét kérik. A jelölések leadásának határideje február elseje. Ezt követően a napjainkban hozzávetőlegesen kétszáz nevet tartalmazó jelöltlistát a szakértők segítségével leszűkítik körülbelül tizenöt főnyire, akikről áprilisban tesznek jelentést az akadémiának. Május végéig a jelöltlistából már csak öten maradnak; ekkor már csak az ő munkásságukkal foglalkozik részletesebben az akadémia, amely megvitatja a jelöléseket. A meghozott döntést novemberben hozzák nyilvánosságra.
Mindezek fényében talán még értékelendőbb, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat magyar szerző érdemelte ki. Krasznahorkai László a mai nap estéjén, a stockholmi Konserthusetben, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia és a Svéd Akadémia által szervezett, össztársadalmi eseménynek számító ceremónián Svédország királyától veszi át az irodalmi Nobel-díjat.
