Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A hulladék – üzlet. Mondja ezt a svéd hulladékgazdálkodás kommunikációs igazgatója, Anna-Carin Gripwell. A svédek látványos hulladékgazdálkodási programja jó példa arra, hogy egy ország igenis képes megoldani a szemét újrahasznosítását, a legkevesebb környezeti károkozás mellett. Ugyanakkor jó üzlet is, hiszen a hulladék 99 százalékából energiát termelnek, illetve komposztot készítenek, az energiatermelő erőművek a távfűtés 20 százalékát és negyedmillió lakás villamosenergia-ellátását biztosítják.
A svédek olyan jól csinálják, hogy kifogytak a szemétből, ezért az országnak importálnia kell a hulladékot. Mi persze (ezt is) másképp csináljuk. Bár a szakértők szerint Románia óriási potenciállal rendelkezik a hulladékgazdálkodás terén, ami nemcsak az energiaellátás szempontjából érdekes, de több ezer munkahelyet is teremtene, nem úgy tűnik, hogy az ország felkészült volna arra, hogy elébe menjen egy ilyen programnak. Legalábbis a szabályzók tekintetében. A Maros megyei, mintegy hét éve elkezdett, közel 54 millió eurós hulladékgazdálkodási program képtelen kimozdulni a holtpontról. A beruházásos részt megelőző, a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát kiemelő lelkes, igen költséges médiakampány eredményessége a nullához közelít, hiszen infrastruktúra szempontjából nem tették lehetővé a háztartásokban történő elsődleges „szűrést”. Néhány műanyag tartály kihelyezése ugyanis nem oldja meg a szelektív szemétgyűjtést, mivel a hulladék az átrakóállomásoknál egy helyre kerül. A székelykakasdi átrakó és a kerelőszentpáli lerakó megépült, de a jelek szerint működésük megkezdése időigényesebb, mint maga a beruházás megvalósítása. Miközben Marosvásárhely és a környékbeli települések lassan belefulladnak a szemétbe, a kerelőszentpáli lerakó adminisztrátorának kiválasztására kiírt versenytárgyalás kétoldalról is zsákutcába jutott: egyrészt az ajánlattevők fellebbezése miatt, a folyamat pedig még nem zárult le, másrészt a licitet újra kell kezdeni, mivel a pályázatok közül nem került ki három olyan, amelyik megfelel a kiírásnak. Mindkét esetben újra kell futni a kört, ami hónapokba telik. A székelykakasdi átrakó esetében még meg sem történt az elektronikus kiírás. A megyeszékhely háztartási hulladékát állítólag ismét Segesvárra viszik, de szállíthatják távolabbra is, sőt, törvénytelenül a kakasdi szeméttelepre, ez pedig többletköltség a köztisztasági cég számára.
Persze, senki nem hibás, mindenki, aki valamilyen módon érintett „a megye legnagyobb uniós projektje”-ként emlegetett beruházás megvalósításában, a licitek lebonyolítását szabályozó törvényekkel takarózik. A sokat bírált közbeszerzési jogszabály módosítását, a visszaélések lehetőségének felszámolását azonban folyton halogatják a törvényhozók. Ne legyenek illúzióink, előbb-utóbb valamilyen módon a polgárokkal fizettetik meg a látványos projektet, vagy éppenséggel annak halogatását. A hulladék – üzlet. Nálunk ezt nehezen ismerik fel.