Meglehet, hogy egyszer majd a szalonna ugatni kezd – mifelénk ez sem lenne különösen meglepő -, és akkor, de csakis akkor talán a felsőbb – „győzelmesebb” – emeletről leeresztett póráznak is akad majd gazdája.
Meglehet, hogy egyszer majd a szalonna ugatni kezd – mifelénk ez sem lenne különösen meglepő -, és akkor, de csakis akkor talán a felsőbb – „győzelmesebb” – emeletről leeresztett póráznak is akad majd gazdája. Annak a határozottan határozatból font, újabban új ötletekkel díszített kötélkének, amellyel városgazdáék a nyár beköszöntétől igyekeznek megfékezni az orgonanyílástól málnaérésig fokozatosan szemtelenedő, hőgutára egészen elvaduló adófizetői faj kisebb-nagyobb egyedeit. Ezeket a legszívesebben folyton vízbe szökdöső, vízben labdát röpítő, matracot tologató „kétéltűeket,” akik nem képesek megbecsülni színekben, ízekben úszó, szinte ingyen kapott szabadidőszigetüket. Múlt hónapban tanácsi határozatban tiltatott meg a medencékbe ugrálás a Víkendtelepen. Minipénztárcás strandolóknak igencsak kockázatos megszegni a tilalmat – állt a fehéren fekete –, többnapi zsebpénzükbe, legalább 40, de az is lehet, hogy 80 lejükbe kerülhet ugyanis a vizes szaltó. Kíváncsi lennék, megbírságoltak-e valakit illetékesék egy fejes vagy hasas miatt az elmúlt négy-öt hétben. Mert efféle produkciót bőven látni a Víkenden. Mi több, nemcsak a felnőttmedencékben – ahol egészen szokványos látvány, bár sokak számára érthető módon zavaró a nyaktörő mutatvány –, de a legkisebbek pancsolójában is. Tizenéves akrobaták veszélyeztetik itt néha a lubickoló aprónépet, és a csemetéjét féltő szülőn kívül még csak el sem köhinti magát senki. Ahogy akkor sem, ha ruhástól lebeg a víz tetején egy mosdótálat talán álmában sem látott „sellő.” Pedig a szabályzat szerint, ugye, még tusolni is kötelező lenne fürdőzés előtt. (Igaz, az nincs leszögezve, hogy milyen „viseletben” kell a hideg-meleg vízsugár alá állni). Még szerencse, hogy a labdázásra vonatkozó előírások betartását sem ellenőrzi senki, az ugyanis enyhén szólva nevetséges lenne, ha kizárólag a focipályán – természetesen bérleti díj fejében – rúghatnának csak labdába a felfújhatósokkal felszerelt családok. A polgármesteri hivatal nyári tarsolyába persze ennél jóval több ötlet is belefér. Újabban a Víkendtelepen működő vendéglátóipari egységek órarendjét kívánnák Hamupipőke-programra cserélni, úgy, hogy a vendéglők, bárok, diszkók varázsa pontban éjfélkor szűnjön meg. A környékbeli, pihenésre vágyó lakók szempontjából logikus és elfogadható lenne a kezdeményezés, csak az a kérdés, ki ellenőrizné, hogy a „csendórát” valóban betartják-e. Mert a jelek szerint az efféle szigorítások csak annyit érnek, mint a felfújhatós kutyagumiba szorult levegő.
