Borítékolható eredményt hozott az elnökválasztások első fordulója. Úgy tűnik, két rossz közül a kisebbiket kell majd megint választani a második körben.
Borítékolható eredményt hozott az elnökválasztások első fordulója. Úgy tűnik, két rossz közül a kisebbiket kell majd megint választani a második körben, mert az egyik jelöltről a kormányfőként mutatott eddigi teljesítménye, a másikról pedig az eddigi nyilatkozatai alapján nem mondhatnánk, hogy maradéktalanul méltó a bizalmunkra. Mert míg az egyik oldalon a tettek állítanak ki lesújtó bizonyítványt, a túloldalról elsősorban kisebbségi szemszögből nem várhatunk túl sok jót, bár az is meglehet, hogy a nyilatkozatok csak a kampánynak és a többségi választóknak szóltak.
A következő két hét során jó lenne, ha több szó esne a választási programokról, mert ígéretlufikkal és az ellenoldal pocskondiázásával már tele a padlás. A kormányoldalról elindult már egy kihívás négy televíziós vitára, ha ezek felett a két oldalnak sikerül dűlőre jutni, talán okosabbak leszünk azt illetően, hogy mit várhatunk a következő elnöktől ötéves mandátuma során. Annyi biztos, hogy a kormányfő győzelme esetén kormányváltás következik, ami egyrészt azt jelenti, hogy tavaszig az állami intézményrendszer helyben topog. És az utódnak igencsak nehéz dolga lesz a kormányrúdnál, mert az államkassza milliárdos lyukait csak népszerűtlen intézkedésekkel lehet foltozni. Ha meg a városgazdát ültetik elnöki székbe a választók, akkor legvalószínűbb, hogy marad a kormány. Mert ha meg kell ennie az eddigi kampányígéretek főztjét, az úgy elcsapja a hasát, hogy a két év múlva esedékes parlamenti választásokon legalább időleges tetszhalállal felérő vereségbe fut. Nem csak szigorúan az elnöki szék tehát a tétje a második fordulónak, és a mérkőzés egyáltalán nem lefutott, mint azt az első fordulós eredmények sejtetnék.
Az elemzők már a százalékokat számolgatva tanakodnak a második fordulós kilátásokon, ám a számok már nem mondanak sokat. Mert nem törvényszerű hogy a választók követik a politikusok irányjelzését, és átsorolnak a megjelölt táborba, továbbá sok múlhat még az első fordulóban távolmaradók és a határozatlanok viselkedésén is. Akiknek talán az rázhatja helyre a civil kurázsiját, ha látják, hogy a hatalom fél azoktól, akiket nem lehet szólamokkal és juttatásmorzsákkal könnyen jóllakatni, mint ezt az egyetemi központokban és a külföldi szavazókörzetekben lezajlott botrányok jól szemléltetik. Nem véletlen, hogy a diákoknak és azoknak volt nehéz alkotmányos választói jogukkal élni, akik valamely okból külföldön találtak megélhetést, de jobb helyeket is látva kintről tudják szemlélni az itteni realitást. Nem biztos, hogy ők lesznek a döntők, és a számok alapján nem is a magyar közösség lesz a mérleg nyelve abban a küzdelemben, melynek a tétje az, hogy kap-e teljhatalmat az, aki a gyakorlatban már bizonyította, hogy nem tud élni vele, vagy kipróbálunk-e egy új utat egy önkormányzati szinten már bizonyított, de a nagyobb asztaloknál lapot még nem kapott jelölttel.
