A két öreg
Gizi néni nyolcvanöt éves, de szépségét nem viselte meg az idő. Haja, mint a frissen hullott hó, a szeme nefelejcskék, szinte világít, s ez a legérdekesebb az egészben, hiszen Gizi néni szinte teljesen vak.
Gizi néni nyolcvanöt éves, de szépségét nem viselte meg az idő. Haja, mint a frissen hullott hó, a szeme nefelejcskék, szinte világít, s ez a legérdekesebb az egészben, hiszen Gizi néni szinte teljesen vak. Négy éve él egyedül, amióta férjét elveszítette. A szóbeszéd szerint Gyuri bácsi a diéta áldozatává vált: amikor megtudta, hogy magas a cukorszintje, mindent megvont magától, amit szeretett. Gyuri bácsi halálával Gizi néni egyetlen támasza is a semmivé lett. A nap nagy részében egyedül van, hallgatja a rádiót, s mindent tud a világról.
Béla bácsi kilencvenéves, öt éve özvegyült meg. A földszinten lakik, s mindennap pont öt órakor becsenget Gizi nénihez az első emeletre. Viszi magával a szomszédtól kölcsönkért napilapokat, s felolvassa Gizi néninek a legfontosabb cikkeket. Különösen a krimibe illő betörések érdeklik Gizi nénit, s ha a rendőrség elcsípi a tetteseket, madarat lehet fogatni vele. Ha kedve ellenére való dolgokról hall, egész nap morcosan üldögél karosszékében, és még Béla bácsival is olyan tud lenni, mint a pokróc. Ám Béla bácsit sem kell félteni. Ha valamin összekülönböznek, egyszerűen feláll, „ide sem jövök többet”, mondja, s becsapja maga után az ajtót. Másnap megint csak ott van, s folytatódik a vita. Gizi néni háborúellenes. Amikor az amerikaiak Afganisztánt bombázták, keményen összekaptak. Béla bácsi kifejtette: „úgy kell a terroristáknak”. Erre Gizi néni elsírta magát, mondván: afgán kisgyermekek is meghaltak. Béla bácsi megpróbálta meggyőzni, hogy a háború ilyen, nem volt még rá eset, hogy ne estek volna áldozatul civilek; Gizi néni replikázik: de azért az amerikaiak sem „angyalok”, körül kellene nézniük saját portájuk táján, hogy mit rontottak el, s csak azután menjenek „világot megváltani”. Nekünk is ezt kellene csinálni, nem pártoskodni már annyit. Béla bácsinak ilyenkor megnyillal a térde, ahová befészkelte magát az Oroszországban szerzett repeszdarab, s ettől ingerlékeny lesz. „Asszonyokkal nem érdemes vitatkozni” – mondja mérgesen, s ösztönösen felpattanna székéről, de ez már régóta nem sikerül neki. Gizi néni ilyenkor elégedetten kuncog magában: „Na, vénember, nem kéne annyit ugrálni”. De hangosan csak annyit mond: „Maga is jól tudja, hogy a nők jobb politikusok, mint a férfiak. Ha ők vezetnék a világot, soha nem lenne háború. És tudja miért? Mert ők mindig a gyermekeikre gondolnak”. Béla bácsi erre oly mértékben érzi sértettnek magát, hogy sem másnap, sem harmadnap nem jelentkezik. Gizi néni lesi az ajtót, várja a csengetést, de teljes a csend. Negyednap már nem bírja tovább. A karfába kapaszkodva lebotorkál a lépcsőn, s kitapogatja Béla bácsi ajtaja mellett a csengőt. Béla bácsi borostásan, házikabátban nyit ajtót, Gizi néni csak a hangját hallja: „Nem kellett volna lejönnie. Még elesik nekem és összetöri magát.” Meleg a hangja, szelíd. Bevezeti Gizi nénit a szobába, leülteti a székre. Kezdődik a felolvasás és a társalgás.
Bányai László
