Közzétették az idei első bérstatisztikákat, és ezek láttán már az első elemzések is azt vetítik előre, amit lehetett sejteni: a fiskális forradalom nem úgy sül el, ahogy kapkodó tervezői remélték.
Közzétették az idei első bérstatisztikákat, és ezek láttán már az első elemzések is azt vetítik előre, amit lehetett sejteni: a fiskális forradalom nem úgy sül el, ahogy kapkodó tervezői remélték. Sült galamb helyett komoly költségvetési hiányt hozhat, amit nem lesz egyszerű betömni.
A januárra vonatkozó kereseti adatok nem erősítették meg a szakszervezetek ama félelmeit, hogy a magánszektorban a bérek jelentősen csökkenni kezdenek amiatt, hogy a társadalombiztosítási járulékokat teljesen áthárították a munkavállalókra. Míg attól valóban lehetett tartani, hogy az alacsony képzettséget igénylő, főleg minimálbéren fizetett alkalmazottak, akiknek a munkájára relatív könnyű embert találni, megszenvedhetik a fiskális forradalmat, addig azt még a szakszervezetek sem gondolhatták komolyan, hogy a magasabb képzettséget feltételező, s jobban is fizetett ágazatokban, ahol lasszóval sem lehet felkészült munkaerőt lelni manapság, bércsökkenés ütne be az adóreform nyomán. Eddig úgy fest, a munkáltatók megemelték annyival a bruttó béreket, hogy ne essen vissza alkalmazottaiknak a nettó fizetése.
Ezt a jó hírt az érintettek már eddig is tudták, mint ahogy azt is észrevehették, hogy nem is igazán nőttek a béreik. Általában az tapasztalható, hogy december – január összevetésben még csökkennek is a fizetések, ami a téli ünnepekre sok helyen megszokott pluszjuttatásokkal magyarázható. Ám jelent már meg több évre lebontott adatokkal dolgozó elemzés is, amelyből az tűnik ki, hogy az utóbbi években látott béremelkedés ritmusa finoman szólva megfékeződött. Ezzel az a gond, hogy például az idei állami költségvetés tervezésénél a nettó bértömeg 11%-os éves emelkedésével számoltak. Ha ez nem válik be, minden egyes százalékpontos elmaradás 900 milliós lyukat jelent az államkasszában, mindezt úgy, hogy számos intézménynél pillanatnyilag csak az év közepéig van lefedve az anyagi háttér, nem is beszélve az önkormányzatokról, melyeket az adóreform igen jelentős bevételi forrástól fosztott meg. Lesz még itt baj, nem is kevés.
De a felelős máris megvan. A hangadó kormánypárt múlt heti kongresszusa kapcsán a média egy részének a bajszos vezér hamvas arája jelentette a jó témát, az már kevesebb figyelmet kapott, hogy a kormány szőke hercegnőjét ügyvezető elnökké ütötték. Ami azt jelenti, hogy megkésett nőnapi ajándékként kapta a nyakába a kormányzás teljes politikai felelősségét is, ami mifelénk nagyjából egy, a hát közepére festett céltáblának is megfelel. A menetrend szerint legkésőbb nyárra várható kormányválság bűnbakja már megvan, miközben az igazi felelős tovább hűsöl, egyelőre csak az árnyékban.
