Kedei Zoltán képei a budapesti Kárpát Haza Galériában*

Megőrizhető-e az alkotói készenlét 91 évesen? Költői a kérdés, Kedei Zoltán festőművész ezt ékesen bizonyítja. Akárcsak évtizedeken át korábban, műtermében, a marosvásárhelyi Vár-lakban mindig új és még újabb kép vár folytatásra, befejezésre a festőállványán. Nyughatatlan egyéniség a festő, mindig van látvánnyá átlényegítendő üzenete a világnak, és ezt folyton kísérletezve, megújulást keresve szeretné továbbadni embertársainak. Költőibben fogalmazva, hiszen ő maga is a líra megszállottja, örök izzásban próbálja tartani az alkotás parazsát. Régóta teszi ezt, közel hét évtizede. Tehetségét akkor kezdte kiteljesíteni, amikor Marosvásárhely képzőművészeti élete elindult azon a felívelő úton, amely a várost a legrangosabb romániai művészeti központok közé vezette. Abba az iskolát teremtő, kivételes nemzedékbe illeszkedett, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Balázs Imre, Szécsi András, Nagy Pál, Olariu György, Siklódy Tibor, Zsigmond Attila és többen mások. Sokat köszönhet nekik is. Úgy tanulhatott valamit mindannyiuktól, hogy közben kialakította saját arculatát, jól felismerhető egyéni stílusát. Az említettek közül már senki sem él. Kedei Zoltán ma talán a legidősebb erdélyi festőművész. Azok sorában, akik rendszeresen alkotnak, mindenképpen ő a korelnök.

Nem kell csodálkoznunk, hogy noha sok munkáját a budapesti Kárpát Haza Galériába vitték kiállításra, a Vár-lak továbbra is tele van művekkel, az állványon és mellette újabb ciklust kezdő majdnem kész képek vonják magukra a tekintetet. Kedeisek kétségtelenül, két, esetleg három szín uralja ezeket is, mint az életmű nagyját, de látszik, hogy újabb, megjelenítésében puritánabb vonulat kezd körvonalazódni. Van egy új önarckép is. Zaklatott, befelé forduló, döbbenetesen tükrözi a művész mai lelkiállapotát és egyben a korét is, amelyben ma küszködik az emberiség.

A Kárpát Haza Galéria közönsége is megismerheti Kedei több önarcképét. Élete különböző periódusaiból származnak. Nagyon sok önarcképet festett, az elsőt még a múlt század ötvenes éveiben. Vívódó lélekként mindegyre szükségét érzi, hogy így szembesüljön legbelsőbb énjével. Számára ez az önismeret próbája, érzelmeinek a kifejezésére a legkézenfekvőbb lehetőség. A nézők mindig hosszasan időznek az önarcképei előtt. Nyilván a méretes, nagy olajkompozíciók is bevonják különös univerzumukba a szemlélőt. Ezek nagy távlatokat nyújtó kiállítótereket igényelnek. Inkább csak mutatóba lehetett ebbe a galériába elhozni néhányat. Ezek a Kedei-festmények is sok darabos ciklusokká szervesülnek. Az Ég és Föld, illetve a Tűz és víz sorozatból látható itt egypár munka. Jól érzékeltetik Kedei Zoltán festészetének jellegzetességeit. Az álomszerűséget, a balladás hangvételt, a kompozíciókban megvalósuló függőleges, olykor átlós építkezést, a bentről fakadó, mégis tudatosságra valló színhasználatot. Számos képét, vergődő, forrongó, érzékeny lényét tükrözve, a lángoló vörös uralja. És gyakori a kék. Ezzel ellensúlyoz, hűsíti, tompítja lángolásait, így teremti meg a maga végtelenbe mutató csendjeit. Anélkül, hogy kizárná azt a derűs meleget, amit a sárgás, narancsos tónusok, a földszínű barnák sugároznak. A fehér kiemel.

Kedei nem fest tájképeket, nem próbálja tükrözni a természetet. Azt vetíti ki magából, amit a szülőföld szépségeiből jelképpé formált magában. Mindenekelőtt gyermekkora szeretett színhelyei, a Kis-Küküllő menti dombok közé rejtőzött szülőfalu, Rava emlékképei térnek vissza és tűnnek fel szimbólummá nemesedve a festményeken. A festői kavargásból kiemelkedik itt-ott a templom fehére, megjelenik a pótolhatatlan édesanya jóságos arca, keresztek rajzolódnak ki, göcsörtös fák öltenek megkínzott emberarcot, béklyó, iga köti gúzsba az életet. Az utóbbiak a diktatórikus rend okozta szenvedéseket juttatják eszünkbe. És ne feledjük a festő egy másik alapmotívumát: a csúcsra törő emberiséget. Elérhetetlen vágy ez mibennünk, de sohasem lehet beteljesíteni ezt a vágyat, mindig van, mindig lesz fennebb annál, amit a csúcsnak véltünk. Hiába töri magát a sokaság, és minden ember külön-külön, sugallja a festő. 

Kedei a színek bűvöletében él, de rengeteg a mondanivalója. Ez grafikáiból, kifejező fekete-fehér rajzaiból is kiderül. És kirajzolódik azokból a vegyes technikájú, zsúfoltságukban is humánus üzenetet hordozó kollázsokból, amelyekből szintén egész tárlatnyit készített a művész. Ez a szép online kiállítás ezekből is figyelmet érdemlőn felmutat néhányat. 

*A művész 2020. november 29-én tölti a 91. évét. További erőt, jó egészséget és alkotókedvet kívánunk neki! 

**A méltatás az online tárlatnyitón hangzott el. A Kárpát Haza Galéria honlapján hallgatható.