Kedei kopjafája Korondon

A magyar kultúra napja rendezvényeként január 23-án Korondon emlékkopjafát avattak Kedei Zoltán festőművész tiszteletére. A szeretet és örök emlékezés oszlopa ez a korondi közösség részéről, a tanítónak, a művésznek, az Embernek. A kopjafaállítás az igaz barát, Ambrus Lajos író gondolata volt, a gondolatot pedig tett követte, és a Firtos Művelődési Egylet által ez a nemes gondolat valóra válhatott. A Korondi Unitárius Egyházközség készséggel az ügy mellé állt, az unitárius templom udvarán adott otthont az emlékezés kopjafájának, felvállalva annak gondozását, a művész emlékének életben tartását. Kedei Zoltán visszatért, „hazatért” Korondra. Ifjúként került ide, 1951-1952 között tanítói állást töltött be itt. Ez rövid életszakasz, de a művész lelkében mindvégig elevenen élt a Korondon töltött idő. Később eljött  újra és újra, hűséges fogadott fia maradt a falunak. Évtizedek múltán is szeretettel idézte fel az itt töltött időszakot. Ifjúság, a faluközösség, a tanügyi közösség, egy szép szerelem emléke – a művész sokszor mesélt ezekről. Korond örökre megmaradt szívében. Itt festette élete első olajportréját is egy helybéli kislánykáról. Tófalvi Zoltán írja a korondi iskola 300. évfordulójára kiadott kötetben: „A második világháború végét követően Bartha József igazgató-tanító, Ben-czédi Sándor szobrászművész, Szombath Zoltán, Haáz Sándor, Kedei Zoltán, Nagy Jenő pedagógusi helytállása is példamutató az iskola történetében.” 

Kedei Zoltán nemcsak nosztalgikus érzéseket táplált a község iránt, hanem maradandó szellemi értéket hagyott örökségül, egyedi tusportrésorozattal gazdagította. Ambrus Lajos író, a korondi Firtos Művelődési Egylet vezetője 2013-ban kérte fel Kedei Zoltánt, hogy a Korondhoz valamilyen formában kötődő tollfogatók tusportréit rajzolja meg a korondi képtár számára. A művész örömmel és önzetlenül vállalta ezt, a tusportrék elkészültek, szám szerint 22, a korondi művelődési házban találtak szállásra, valamint A föld szerelme című kötetbe is bekerültek, a szerzők írásainak kíséretében (Hazanéző Könyvek Sorozat, prózaantológia, 2013).

A méltó és szép megemlékezésre az istentisztelet után a templomban került sor. Lázár Levente és Demeter Erika lelkészek emlékező gondolatait követően Márton Károly, a művészt jól ismerő barát emlékezett, felolvasva a hozzá írott három versét is, majd Tófalvi Rozália és Tófalvi Csilla tanítónők tolmácsolásában elhangzott Bölöni Domokos szívhez szóló, mély barátságból fakadó emlékező búcsúbeszéde, melyet a művész halálára írt, valamint Baricz Lajos pap költő Kedeihez írt verse. Alulírott próbálta pár gondolat erejéig felidézni az egybegyűlt közönség, a korondiak és a vendégek, mindannyiunk számára Kedei Zoltánt, a művészt, az embert. A templomban rögtönzött kiállításon négy olajfestmény önarcképet láthattunk a művész különböző alkotói korszakaiból, a legrégebbit 1956-ból.

A felemelő eseményen a művész lánya, Kiss Tünde jelenléte még személyesebbé tette az emlékezést, akit férje, Kiss Gellért Győző képzőművész kísért el.

Az unitárius egyházközség és a korondi iskola egy-egy Kedei-emlékalbumot kapott ajándékba, azzal a meghagyással, hogy őrizzék híven a művész emlékét. Ambrus Lajos szólt pár szót a művészbarátról, és a horatiusi „emléket állítunk, mely ércnél maradandóbb” gondolattal készítette elő a közönséget a kopjafaavatásra. Ezt követően került sor a korondi Imre Barna faragta emlékkopjafa megáldására.

A szeretetotthonban szívélyes beszélgetésen tisztelőivel, barátaival tovább emlékeztünk Kedei Zoltánra, felidézve a közös emlékeket, történeteket.

Imre Lídia