Kaukázusi harcosoktól az ősmagyarokig

Emlékezetes előadások, tárlatnyitó ünnepség, különleges és valós egykori kapcsolatok a magyarság és a Kaukázus népei között – minderről szó esett a hét végén, szombaton és vasárnap megszervezett örmény tematikájú eseménysorozaton.

Az Örmény Kultúra Napjai című rendezvény immár hagyományosnak számít Marosvásárhelyen, az idei, teljes hétvégés programsorozat a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesületnek (MÖMKE) és a Visegrádi Szent György Lovagrend helyi szervezetének a munkája, amely ez évben a Szent László emlékezete és a magyarok kaukázusi kapcsolatai alcímet viselte.

Az említett cím és tematika több nagyszerű értekezésben körvonalazódott: a történelmi előadás-sorozat szombat délelőtt a Kultúrpalota kistermében vette kezdetét, ahol Ősz Domokos, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fúvósa dudukon kaukázusi dallamokat, valamint Komitasz örmény zeneszerző szerzeményeit adta elő, ezt követően pedig Puskás Attila, a MÖMKE elnöke köszöntötte az érdeklődő közönséget, majd dr. Hidán Csaba tartotta meg első előadását Sztyeppei lovasok kaukázusi ábrázolásokon. Örmény, grúz harci viselet és magyar vonatkozásai címmel. Az igen érdekes, vetített képes előadás az egykori kaukázusi – és ősmagyar – hadviselés számos olyan vonatkozására derített fényt, amelyre nem is gondolnánk. Az előadó – maga is hagyományőrző íjász – korabeli krónikák szövegén, domborművek, freskók általi ábrázolásokon keresztül mutatta be az egykori kaukázusi sztyeppei népek, valamint a velük akár baráti, akár ellenséges kapcsolatban lévő népességek – örmények, mongolok, grúzok például – jellegzetes hadi szokásait, egyenruháit, technikáit, fegyvereit, páncélzatát, íjászművészetét, íjtartását, majd azokat kapcsolatba hozta a hasonló ősmagyar szokásokkal, fegyverzettel, technikákkal. Többek között arra is rámutatott, hogy számos erdélyi, székelyföldi templom freskóin a sztyeppei népek harcosait láthatjuk, illetve, hogy az egykori magyarok igencsak hasonlítanak rájuk: több olyan fegyvert, páncélt, íjtartási módot fedezhetünk fel az erdélyi templomok régi magyar vitézeket megörökítő faliképein, amelyek teljesen megegyeznek a kaukázusi ismeretlen festők és szobrászok alkotásaival, miközben egyértelmű – a két egykori mester soha nem ismerhette sem egymást, sem egymás népeit. Mindezek – és számos egyéb történelmi érdekesség, örmény, mongol, avar, grúz uralkodó dinasztiák, professzionális kardforgató középrétegek, hadviselési és társadalmi szokások, kultúrát terjesztő, művelt és írástudó kereskedők – mellett megtudtuk többek között azt is, hogy a nyerget és a kengyelt a kaukázusi népeknek köszönheti a világ, valamint hogy az egykori lovas nomádok – ahogyan az ősmagyarok is – teljesen másként lőttek az íjjal, mint ahogyan azt ma, angolszász hatásnak köszönhetően, a világ íjászai teszik.

Az előadás-sorozat délután a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében folytatódott, ahol ugyancsak dr. Hidán Csaba tartott előadást egykori lovagkirályunkról Szent László uralkodása címmel. Az idei Örmény Kultúra Napjai című rendezvénysorozat vasárnap ért véget. Déli 12 órai kezdettel, ugyancsak a Dersi János teremben, Gámentzy Zoltán marosvásárhelyi, örmény származású festőművész megnyíló tárlatát méltatta Kelemen Ferenc nyugalmazott rádióriporter. A tárlat – mintegy az idei örmény napokra (is) emlékeztetendő – két héten keresztül látogatható.