A katolikus oktatásnak ne csak múltja, jövője is legyen!

Június 26-án, vasárnap tizedik alkalommal tartották meg az egykori marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium Öregdiákjainak Sanctus Emericus Baráti Köre találkozóját. A tagság a minorita templom udvarán gyülekezett, majd részt vett a szentmisén, onnan a volt gimnázium – jelenleg Unirea – épületébe vonult, ahol beszámolók, baráti beszélgetések hangzottak el. Az 1945-ben és a korábban végzett évfolyamok hallgatóinak díszoklevelet osztottak ki. Legidősebb köztük a 94 éves Papp Zoltán.

 Lélekben veletek!

Mind kisebb és kisebb teremben férünk el. Egyre fogyunk. Ha egy közösséget megosztanak, meggyengül, aki meg akar osztani, meg akar semmisíteni, s aki ezt akarja: ellenségünk! – kezdte beszédét Kiss Géza, aki a gimnázium osztálytermében folyó találkozót vezette, s aki a Boldogasszony anyánk eléneklésére kérte fel a tisztes kort megért öregdiákokat. Ezt követően olvasták fel olyan volt osztálytársak köszöntőlevelét, akik előrehaladott koruk vagy betegség miatt nem jelenhettek meg. Köztük az Ausztráliában élő Salamon István, vagy a Sárvár mellett élő Bodor József levelét, de tolmácsolták dr. Schmidt Károly, Csintalan László főesperes, vagy Léderer András üzenetét is. – Ha fizikailag nem is, de lélekben veletek vagyunk, tudomásul vettük az öregedés törvényszerűségét, ám szellemileg bírjuk a sarat! – írta egyik kortárs azok közül, akiknek még megadatott, hogy a kommunista rezsim előtt komoly felekezeti iskolában, a Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumban végezhessen.

Akkor más volt Vásárhely!

Harmath Ferenc, aki 1919-ben született, azt próbálta ecsetelni beszámolójában, hogyan alakultak a történelmi viszonyok, amelyek a mai áldatlan helyzethez vezettek, milyen politikai hibákat követtek el a politikai vezetők az első és második világháborúban, hogyan juthattunk oda, hogy a magyarság nagy része a határokon kívül rekedt, megfosztva vagyonától, intézményrendszerétől. – Az én gyermekkoromban más volt az élet Marosvásárhelyen. Mi tudtunk élni, örülni az ifjúságnak, az életnek megvolt a természetes ritmusa, nem volt ez a gyorsaság, ami vesztébe vezeti az emberiséget. Az emberek az életüket rombolják, ezért a sok korai elhalálozás. Lassítanod kellene! Az élet nem versenyfutás – mondta Harmath Ferenc, aki százévesen is részt kíván venni a találkozón.

Krón Ernő, aki öt évvel fiatalabb az előtte szólónál, életútjáról, színészi pályájáról és a könyvkötészetről híres családjáról beszélt. Elmondta, személyesen ismerte Bernády bácsit, akinek könyveit édesapja kötötte be. Bodor József, szintén öregdiák, versét Bartis Ildikó színművésznő szavalta el. Aizer László az egykori Szent Imre cserkészcsapat tevékenységét ismertette.

Egyre jobb eredmények a katolikus oktatásban

– Van, aki azért iratkozik katolikus osztályba, mert ebben a szellemiségben akar komolyan tanulni. Ez a szellem méltó a hajdani katolikus gimnáziumhoz. Így lehet 9,92-es általános osztályzatot elérni és a dobogóra pályázni – mondta Haller Béla, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban működő katolikus tagozat tanára. Idén már a negyedik élvfolyam végzett, az eredmények diákfüggőek, van, aki komolyan, van, aki kevésbé komolyan áll a munkához, de összességében jónak mondhatók az eredmények. A líceum vezetősége támogatja a katolikus oktatást. Székely Szilárd tanár felvételeket, kisfilmeket vetített az öregdiákoknak, amelyek meggyőzően támasztották alá: igen, a katolikus oktatást komolyan veszik, számos kiegészítő tevékenységet folytatnak – kórust alapítottak, tánccsoportot működtetnek, zarándoklatokat szerveznek, feltáró munkában vesznek részt –, amire a jövőben is nagy igény van.

Hogyan tovább, Sanctus Emericus?

Valamennyien elismerték, hogy a Sanctus Emericusnak jelentős szerepe volt a katolikus oktatás újraindításában. Nélkülük az egyház nem vállalta volna fel ezt a szerepet. Bányai Sándor felszólalásában beismerte, bár az első harc győzelmének érdeme az övék, itt az ideje a váltásnak. – Merre tartunk? Ha végigmegyünk a Klastrom utcán, négy nagy magyar iskola előtt haladunk el. Hány magyar tanul bennük? Például a volt leánygimnáziumban, a mai Papiuban? Vagy a többiben? S hány magyar fog tanulni a mi gimnáziumunkban? Folytatnunk kell a harcot! Mert a katolikus egyház vezetősége nem partnerünk abban, hogy itt magyar katolikus oktatás legyen. Tartsunk és fogjunk össze! – mondta a felszólaló. Borsos Szabolcs tanár hangsúlyozta: – Önök erkölcsi és társadalmi tőkét képviselnek, amit kamatoztatni kell a katolikus oktatás ügyében.

Mivel az volt az elképzelés, hogy a Sanctus Emericus társul a Kolping Családdal, heves vita alakult ki arról, hogy társulhat-e vagy sem, hiszen egyesek baráti körnek, mások egyesületnek, azaz jogi személyiségű szervezetnek tudják. Kiss Dénes jogász egyértelműen elmondta, bírósági végzés van arról, hogy egyesületként a Sanctus Emericus nem létezik, tehát jogi státusa sincs. Emiatt nem is társulhat jogi személyiségű szervezettel, a Kolpinggal. Heves vita következett, amit Birtalan István, a marosszentgyörgyi Kolping Család elnöke próbált csillapítani és a beszélgetést higgadt mederbe terelni.

Hogy mennyiben sikerül majd az új csapatnak életbe ültetni az elképzeléseket, az több tényezőtől függ. Azonban egy biztos: a katolikus oktatás megszilárdítása a régi katolikus iskola falai között jogos követelmény.