Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-08-23 13:04:05
A kolozsvári Világhírnév Kiadó Fehér Hollók sorozatának huszadik kötetét mutatták be a Bolyai téri unitárius egyházközség Derzsi János termében. Lőwy Dániel könyve már a negyedik a sorozatban, amit itt mutatnak be Marosvásárhelyen, s mindenik alkalommal telt ház volt, ami annak is igazolása: itt, a székely-magyar városban még mindig szeretik a könyvet.
A könyvet és szerzőjét a Fehér Hollók sorozat megálmodója és működtetője, Szabó Csaba tévés szerkesztő mutatta be, aki találóan jegyezte meg, a Fehér Hollók sorozat jelképesen összeköti a két erdélyi kulturális központot, Kolozsvárt és Marosvásárhelyt, hisz a kincses városban lévő Világhírnév Kiadónál jelent meg Bodolai Gyöngyi, Kuti Márta és Ötvös József, marosvásárhelyi alkotók könyve.
A kolozsvári származású, két évtizede az Egyesült Államokban élő Lőwy Dániel vegyészkutató 2007-ben magnószalagra vette gróf Teleki Károly űrhajós tervezőfőmérnökkel való meghitt beszélgetését, s ebből a beszélgetésből nőtt ki a Fehér Hollók huszadik kötete.
Teleki Károly 14 éves koráig a sáromberki kastélyban nőtt fel, és a lelkében hordozott gyermekkori emlékeit mérnöki pontossággal meséli el 60 év után. A kérdező ugyanazzal a kutatómérnöki precizitással göngyölíti fel egy elsüllyedt, egy letűnt kor és társadalom emlékeit. Palackba zárt erdélyi magyar történelem ez, s ha nem kerül a palack Lőwy Dániel útjába ott a nagy vízen túl, talán végleg elsüllyed. Éveken, évtizedeken keresztül utaztam, száguldottam el a sáromberki kastély és tó mellett, de senki sem mesélt nekem hitelesen a kastélyon belüli életről, a megsemmisített park csodálatos hangulatáról, a díszfák sejtelmes szépségéről, ahol már korán reggel lovagoltak a grófi gyermekek. Amióta olvastam Károlyka gróf díszfogata emlékkockáit, egészen másképpen látom a Maros és a kastély között elterülő határt: hazamenet lassítok és keresem az egykori pávákat, pónilovakat, lovaspólózókat.
Egy ismeretlen és mégis ismerős világ szép, színes képe tűnik fel a könyv olvasásakor, hiszen sokan ismertük még a virágárus grófnőt, Teleki Gemmát, aki Károlyka gróf édesanyja volt. Előttünk megjelenik a Bolyai utcában szekerét húzó virágos grófnő, s vele együtt a 30-40 évvel ezelőtti Marosvásárhely. Károlyka gróf édesanyjáról szóló visszaemlékezéséből tudtam meg én is, hogy annak a szekérnek még neve is volt: „Volt egy kis szekere, amit úgy hívott, hogy a „Mercé-deszem” (nevet). Az olyan húzható kis kézi szekér volt a Mercédesz”.
Mi, marosvásárhelyiek és Felső-Maros mentiek hálásak vagyunk szűkebb pátriánk eltűnt, de egykor nagyon szép időket felébresztett és megörökített világát bemutató szerzőnek, Lőwy Dánielnek, és a könyvet kiadó Szabó Csabának.
Marosvásárhely, 2013. augusztus 22-én