Károlyi Klára, gróf Haller Gáborné levelei

Károlyi Klára, gróf Haller Gáborné (1697–1750) gróf Károlyi Sándor főispán, tábornok és gróf Barkóczy Krisztina leánya, III. Haller Gábor (1685–1723) felesége. 1710-ben volt az eljegyzésük. 1711-ben vette nőül a 14 éves Károlyi Klárát. Tizenkét évnyi együttlétük alatt hat gyerekük született, négy fiú és két leány.1 Károlyi Klára 1712. évtől 1748-ig keltezett levelei közül, eddigi ismereteim szerint, 1107 maradt az utókorra.2 Merített papírra írt egy-két-három-négy oldalas levelek, melyeknek jelentős többségét édesapjához, Ferenc öccséhez, kevesebbjét édesanyjához, Barkóczy Krisztinához, nagyanyjához, Koháry Judithoz és a jószágigazgatókhoz írta. Számunkra többek között azért is fontosak ezek a levelek, mert jelentős részüket Kerelőszentpálról vitte a lovas posta, de gyakran keltezte leveleit Éradonyból, Gelényesről, Györgyfalváról, Kolozsvárról, Nagykárolyból, Nyírbaktából, Olcsvából stb.3, többnyire azokból a helységekből, ahol családi, anyagi és egyéb érdekeltségei voltak. Helytörténeti jelentőségük mellett családtörténeti és kortörténeti iratoknak is tekinthetők. Adatokat meríthetnek belőlük az egyháztörténészek, genealógusok, helytörténészek, járványkutatók, hadtörténészek, meteorológusok, orvos történészek, építészeti szakemberek és még sokan mások a kétezer oldalnál is terjedelmesebb irathalmazból. Szemléltetőként említem meg, hogy XII. Károly svéd királynak a Nagy Péter orosz cár seregével vívott vesztes poltavai csatája (1709) utáni sikertelen próbálkozásai miatt menekülnie kellett, és maréknyi seregével Erdélyen és Magyarországon keresztül tért vissza hazájába, amiről Károlyi Klára 1714. november 27-én Kerelőszentpálról küldött levelében értesítette atyját, Károlyi Sándort. „Egyéb új hírrel nem tudok Nagyságodnak kedveskedni, hanem hogy az Svekus most megyen Erdélyen által, gondolom egy mérföldnyire lehet az utolsó trapp ide (…)”4 Részletesen számol be arról, hogy miként szerzi vissza a baktai reformátusoktól a templomot, de cserébe a szomszéd faluban, Lorántházán (jelenleg Baktalorántháza) templomot építtet számukra. Hasonló alapos beszámolóval értesíti atyját a kerelőszentpáli katolikus templom visszaszerzéséről. Az irodalomtörténészek kíváncsiságát is ébresztgethetik ezek a levelek, tudva azt, hogy a magyar nyelv csinosítója, a Kazinczy által is nagyra becsült, franciából is fordító Haller László, a házaspár fia és unokája, V. Haller Gábor, Montesquieu fő műve és több francia könyv fordítója5, Marosugrán alkottak. Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy olyan történészek, mint Berkeszi István, aki a négy Haller fiú iskoláztatásáról közölt részletes tanulmányt, nem hivatkozott az édesanyjuk, Károlyi Klára leveleire, melyekben elég sok figyelmet érdemlő adatot találhatott volna.6 Az erdélyi, gyulafehérvári katolikus egyházi levéltárba került másolatoknak mindössze kis töredékét használhatták az eddigi Haller-kutatók. A teljes iratanyag a Magyar Nemzeti Levéltárban várja a kíváncsi történészeket.7

Ezekről az értékes levelekről méltánytalan lenne írogatni Éble Gábor (1843–1923) történésznek, a Károlyi-iratok levéltárosának említése nélkül. 1863–1864-ben jogot tanult, és 1864–68-ban elvégezte a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Intézetet. 1870. júl. 15-én Károlyi György, majd fia, Károlyi Gyula szolgálatába lépett. 1886-tól a levéltár gondozójaként és őrzőjeként kutatott 1901. jan. 1-ig, nyugdíjazásáig. Néhány évvel később, 1907. júl. 1-jén Károlyi László fölkérésére egy éven át kezelte a gazdag Károlyi-levéltárat. Tanulmányainak, könyveinek döntő többségét e család iratainak segítségével állította össze.8 Élete utolsó éveiben súlyos anyagi gondokkal küszködött. Az első világháború után elvállalta Károlyi Klára leveleinek lemásolását. Mindenik év lemásolt levelei elé jegyzéket mellékelt, megjelölte a levelek számát, kihez küldték, és a lemásolt levelekért kért vagy kapott munkadíjat. A lemásolt levelek üresen maradt jobb oldali részére néha rövid megjegyzéseket írt, melyek azt sejtetik, hogy egy dolgozat vagy épp egy könyv megírását tervezte, de ennek a tekintélyes mennyiségű iratanyagnak a feldolgozására már nem maradt ideje.

Károlyi Klára házassága idején, férje haláláig írott leveleinek többségét Kerelőszentpálról keltezte. A Kerelőszentpálról keltezett levelek száma 175, de férjhezmenetele előtt is írt leveleket, melyek a családtagok és más személyek iratai között lapulhatnak.9 Az 1723. év után, férje halála után is találkozunk Kerelőszentpálról keltezett levelekkel, amit ki kell emelnem, mert olyan megalapozatlan állításról is olvastam, mely szerint alig vagy nem is tartózkodott Kerelőszentpálon. Például 1733 júniusának második felétől szeptember 5-ig 12 levelet, 1735. április 14-től szeptember 13-ig 16 levelet, 1736 december 4-től 1737. március 21-ig 21-et keltezett Kerelőszentpálról, vagyis az 1735–1737-es évek jelentősebb részét itt töltötte. De ezután a kerelőszentpáli leveleknél jóval többet visz a lovas posta Nyírbaktáról, édesanyjától örökölt birtokáról. Sorrendben Ferenc öccse olcsvai kastélyából keltezett levelei következnek. Néha ugyanazon a napon két személyhez is írt.

Károlyi Klára levelei, akárcsak a férje által írtak, aki Károlyi Sándorral és még Rákóczi Ferenccel is levelet váltott, nagyon értékesek számunkra, mert a Haller család Erdély gazdasági, politikai, kulturális életében kiemelkedő szerepet játszott. Még hadtörténeti jelentőségük is figyelemre méltó, ha helytörténészként csak arra gondolok, hogy létrehozták a Haller gyalogezredet és a Szentpáli századot.

Hivatkozások

1. Hetedik gyereke férje halálának napjaiban született, de nem maradt életben. Áldott állapota miatt megkésve értesítették férje haláláról.

2. Károlyi Klára 1712 és 1748 között keltezett levelei Éble Gábor történész nyilvántartása szerint: 712 – 1 levél, 1713 – 10, 1714 – 10, 1715 – 21, 1716 – 15, 1717 – 18, 1718 – 20, 1719 – 5, 1720 – 43, 1721 – 14, 1722 – 21, 1723 – 23, 1724 – 19, 1725 – 31, 1726 – 46, 1727 – 44, 1728 – 40, 1729 – 28, 1730 – 39, 1731 – 38, 1732 – 19, 1733 – 38, 1734 – 67, 1735 – 41, 1736 – 79, 1737 – 87, 1738 – 64, 1739 – 56, 1740 – 48, 1741 – 27, 1742 – 26, 1743 – 5, 1744 – 7, 1745 – 5, 1746 – 3, 1747 – 5, 1748 – 1 levél és 23 levél keltezés nélkül.

3. Az említett helységeken kívül még a következőkből keltezte leveleit: Alparét, Bécs, Bátorkeszi, Csongrád, Dara, Doboka, Dobos, Egregy, Erdőd, Erdőszáda, Jánosi, Lorántháza, Majtény, Margitta, Mihályfalva, Nagyalmás, Peneszlek, Polyica, Pócs, Poroszló, Szentlapos, Szánta, Szeben, Szokoly, Salánk, Segesvár, Surány, Tarcsa, Tótfalu, Vasvár.

4. MNL-OL-P 1507-B-VI. (1712–1730)

5. Egyik Döbrentei Gáborhoz írt levelében írt erről.

6. Berkeszi István: A gróf Haller fiúk iskoláztatása. Századok, 1883. 342-362; 430-452.

7. MNL-OL-P 1507-B-VI.

8. Sunkó Attila: Éble Gábor: A Károlyi levéltár. In.: Forráskutatás és Történelmi Segédtudományok, IV. évf. 1997/2. szám,179-193. o.

9. HU-MNL-OL-X 10872-52739, Károlyi Sándor által írt levelek. Regisztrata. 1698– 1720 (Mf: tekercs). Egyik leánykori levele ezen a filmtekercsen olvasható.